43 \u00e9vnek kellett eltelnie (pszich\u00e9sen ) ahhoz, hogy pap\u00edrra tudjam vetni k\u00fczdelmeimet, amit tan\u00fals\u00e1g\u00fal sz\u00e1nok betegt\u00e1rsaimnak!<\/p>\n\n\n\n
Ismerjetek meg\u2026<\/p>\n\n\n\n
Csal\u00e1dom adta nekem mindig az er\u0151t.<\/p>\n\n\n\n
Az elm\u00falt id\u0151szakban erre k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen nagy sz\u00fcks\u00e9gem volt, mert akkora taslikat kaptam az \u00e9lett\u0151l, hogy a fal adta a m\u00e1sikat. Onnan tudom, hogy sokat er\u0151s\u00f6dtem lelkileg, hogy nem omlottam \u00f6ssze, hanem ink\u00e1bb arra koncentr\u00e1ltam, hogy megoldjam az adott helyzeteket. J\u00f3, bevallom, egyszer-k\u00e9tszer s\u00edrtam. \u00c1m a h\u00e1la k\u00f6nnyei potyogtak a szememb\u0151l, ugyanis ahogy bez\u00e1rultak m\u00f6g\u00f6ttem ajt\u00f3k, csod\u00e1latos m\u00f3don \u00fagy ny\u00edltak ki \u00fajabbak, jobb lehet\u0151s\u00e9geket t\u00e1rva el\u00e9m. \u00c9s az\u00e9rt is s\u00edrtam \u00f6r\u00f6m\u00f6mben, mert a megfelel\u0151 id\u0151ben kaptam seg\u00edt\u0151ket, mondhatni, azt is csodam\u00f3d. K\u00f6nyvemmel szeretn\u00e9m felh\u00edvni, minden beteg ember figyelm\u00e9t. J\u00f6jjenek az \u00e9letben b\u00e1rmilyen neh\u00e9zs\u00e9gek, feladatok, kih\u00edv\u00e1sok, pr\u00f3b\u00e1lj meg minden er\u0151ddel azon lenni, hogy megl\u00e1sd benn\u00fck a fejl\u0151d\u00e9si lehet\u0151s\u00e9get, vagy valami \u00faj dolog kezdet\u00e9t. Ne ragadj bele a negat\u00edv, leh\u00faz\u00f3 \u00e9rz\u00e9sekbe. Hidd el, ha b\u00e1tran \u00e9s a der\u0171det megtartva csakis el\u0151re tekintesz, megtal\u00e1lod a megold\u00e1st. Mindig van megold\u00e1s! A pr\u00f3b\u00e1k pedig, csak pr\u00f3b\u00e1k\u2026<\/p>\n\n\n\n
Emberi t\u00f6rv\u00e9ny kib\u00edrni mindent, s menni mindig tov\u00e1bb, m\u00e9g akkor is, ha nem \u00e9lnek m\u00e1r benned rem\u00e9nyek \u00e9s csod\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n
Pokol \u00e9s Mennyorsz\u00e1g 2. epiz\u00f3d<\/p>\n\n\n\n
Pr\u00f3b\u00e1lkoztak, k\u00eds\u00e9rleteztek velem, de nem lettem jobban. ( itt t\u00f6rt\u00e9nt, hogy sz\u00e9tosztottam a napi fejadagnak sz\u00e1nt gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket) Gy\u00fcm\u00f6lcs ut\u00e1n j\u00f6tt a naponta csak tejterm\u00e9kek, ami szint\u00e9n nem v\u00e1lt be, s\u0151t felment 96-ra a s\u00fcllyed\u00e9sem. Ut\u00e1na h\u00fast \u2013h\u00fassal etettek velem, m\u00e1j, vese, stb. funkci\u00f3k csak rosszabbak lettek! Feles\u00e9gem naponta t\u00f6bbsz\u00f6r is, sz\u00fcl\u0151k, rokonok egyre s\u0171r\u0171bben l\u00e1togattak. Megfordult a kis okos fejemben, ezek tal\u00e1n tudnak olyat, amit \u00e9n nem? Csak borotv\u00e1lkozni ne kellett volna, mert, ahogy belen\u00e9ztem egyre rosszabb arc n\u00e9zett vissza r\u00e1m, napr\u00f3l-napra kisebb fel\u00fcletet kellett borotv\u00e1lnom, – fogytam. Napok \u00f3ta sz\u00fart a h\u00e1tam, mellem, vagy \u00e9pp k\u00f6rk\u00f6r\u00f6sen \u00e9reztem, hogy valami nagyon nem stimmel. Vizitkor mondtam, megvizsg\u00e1ltak, ennyi. Adtak f\u00e1jdalomcsillap\u00edt\u00f3kat m\u00e9g az inf\u00fazi\u00f3ba, de nem akart jobb lenni, s\u0151t. De h\u00e1t ilyen kaj\u00e1kt\u00f3l-gondoltam \u00e9n. Szerdai nap volt, d\u00e9lut\u00e1n bej\u00f6tt a szob\u00e1nkba (ekkor m\u00e1r k\u00e9t\u00e1gyasba ker\u00fcltem) az eg\u00e9sz orvosi st\u00e1b, amikor \u00e9szrevettem, hogy van egy idegen arc is. El\u0151adt\u00e1k neki t\u00f6rt\u00e9netemet, de rendes volt bemutatkozott, Hankis J\u00e1nos<\/a> a szombathelyi belgy\u00f3gy\u00e1szat orvosprofesszora volt. (ezt csak k\u00e9s\u0151bb tudtam meg ) Megvizsg\u00e1lt, k\u00e9rdezgetett, \u0150 r\u00e1k\u00e9rdezett, hogy mit \u00e9s milyen anyaggal festettem. Amikor kimondtam, hogy \u00f3lomm\u00edniummal f\u00fajtam, szemei f\u00f6nt akadtak, n\u00e9zte a t\u00f6bbi orvost, k\u00e9rdezte t\u0151l\u00fck, hogy ezt mi\u00e9rt nem mondt\u00e1k? Nagy csendben elvonultak, de az ajt\u00f3b\u00f3l a prof visszasz\u00f3lt, hogy hamarosan visszafog j\u00f6nni. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben nem is foglalkoztam vele. Szobat\u00e1rsam mondta, hogy ki \u0150. 3-4 havonta lej\u00f6n Szombathelyr\u0151l \u00e9s akit \u00fagy l\u00e1t, azt felviteti hozz\u00e1juk: Na m\u00e1r csak ez hi\u00e1nyzik gondoltam. De sok\u00e1ig nem tudott forogni az agyam, mert egy f\u00e9l\u00f3ra \u00e9s ugyanaz a st\u00e1b vissza is j\u00f6tt. Na, mi a j\u00f3 franc van itt gondoltam, ezek itt akarnak k\u00e1rty\u00e1zni? Nem voltam \u00e9pp j\u00f3l, de a kedvem. \u00c1lland\u00f3an az j\u00e1rt az agyamba, kicsit m\u00e9g pihenek, meggy\u00f3gyulok \u00e9s nyom\u00e1s haza. \u00dagy 400 m\u00e9terre laktunk a k\u00f3rh\u00e1zt\u00f3l. Nagyon hi\u00e1nyoztak m\u00e1r a l\u00e1nyaim, feles\u00e9gemnek egyszer siker\u00fclt behozni \u0151ket. Unoka \u00f6cs\u00e9mmel megbesz\u00e9lt\u00fck, hogy este nyolc ut\u00e1n m\u00e1r csend van, kimegyek a ker\u00edt\u00e9shez \u00e9s hazadobbantunk, meg\u00f6lelgetem egy picit, az \u00e9n T\u00edme\u00e1mat, meg a kis Zsuzsik\u00e1mat. Na, a kaland eddig tartott, megsz\u00f3lalt ugyanis a professzor \u00far, hogy m\u00e1snap visz a ment\u0151 hozz\u00e1juk Szombathelyre az I-es belgy\u00f3gy\u00e1szatra! Egy vil\u00e1g omlott \u00f6ssze bennem! Mire feleszm\u00e9ltem,, m\u00e1r csak ketten a betegt\u00e1rsammal voltunk a szob\u00e1ban. ( azt nem is mondtam \u0150 a f\u0151orvos asszony apuk\u00e1ja volt, szeg\u00e9ny nagyon beteg volt ) Engem ott mindenki ismert, sokat festett\u00fcnk a k\u00f3rh\u00e1zban. Nem telt el 20 perc, feles\u00e9gem robogott be, m\u00e1r tudott mindent! D\u00e9lut\u00e1n k\u00e9t \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl volt a m\u00e1sodik vizit, mik\u00f6zben elkapott egy hosszabb k\u00f6h\u00f6g\u00e9si roham. \u00c9reztem, hogy valamit ny\u00e1l, vagy valami lerak\u00f3d\u00e1st felk\u00f6h\u00f6gtem, kik\u00f6pni nem mertem. mikor kimentek megint j\u00f6tt v\u00e1lad\u00e9k, ez m\u00e1r a zsebkend\u0151be ment, megd\u00f6bbentem, alvadt v\u00e9r volt. Ut\u00e1na m\u00e9g t\u00f6bbsz\u00f6r is j\u00f6tt, hol foly\u00e9konyabb, vagy alvadt v\u00e9r. 3-4 \u00f3ra k\u00f6zt miel\u0151tt elment haza a f\u0151orvos asszony beszokott j\u00f6nni a pap\u00e1t m\u00e9g megn\u00e9zni. \u00fagy is t\u00f6rt\u00e9nt, k\u00e9rdezte t\u0151lem, hogy vagyok, mondtam, k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m minden a r\u00e9gi, j\u00f3l. Erre a papa meg besz\u00f3lt, hogy n\u00e9zze meg a zsebkend\u0151met, mert \u0150 \u00fagy l\u00e1tta, hogy abba v\u00e9rt k\u00f6ptem (akt\u00edv kor\u00e1ban orvos volt \u0150 is. ) \u00c9n abban b\u00edztam, hogy nem vette \u00e9szre.) Oda is j\u00f6tt az \u00e1gyamhoz a doktorn\u0151, de a paplan is v\u00e9res volt, amit \u00e9n nem is vettem \u00e9szre. Leszidott egy keveset, hogy m\u00e9rt nem mondtam, azt megkezd\u0151d\u00f6tt a k\u00e1lv\u00e1ri\u00e1m. Futkostak az orvosok, n\u0151v\u00e9rek, elvittek r\u00f6ntgenre, majd v\u00e9rv\u00e9tel stb. nagyon elf\u00e1radtam, alig v\u00e1rtam, hogy visszavigyenek m\u00e1r a szob\u00e1mba. T\u00f6bb injekci\u00f3val m\u00e9g nyomkodtak valamit az infl\u00e1ci\u00f3mba, k\u00f6p\u0151 t\u00e1l, meg mondt\u00e1k, ha lehet, ne aludjak el, ne hogy a v\u00e9rben megfulladjak. \u00dagy hat-h\u00e9t \u00f3ra lehetett, amikor j\u00f6tt az esti vizit, akkor mondt\u00e1k, ne ijedjek meg t\u00fcd\u0151emb\u00f3li\u00e1m<\/a> van, de ebb\u0151l fellehet gy\u00f3gyulni. Elmondt\u00e1k, hogy mit ehetek, mit nem, l\u00e9nyege az volt, hogy semmit, szigor\u00fa fekv\u00e9s. Gondoltam ezek betegebbek mint \u00e9n, el\u00e1ll a v\u00e9rz\u00e9s, azt\u00e1n nyom\u00e1s haza! Semmit sem \u00e9rtettem, arr\u00f3l hallottam m\u00e1r, hogy ez, meg az kapott emb\u00f3li\u00e1t, de nem foglalkoztam vele. Reggel j\u00f6tt a ment\u0151 arra m\u00e9g eml\u00e9kszem, hogy a ment\u0151s\u00f6k betolt\u00e1k a fekv\u0151\u00e1gyat, ut\u00e1na m\u00e1r csak az a k\u00e9p j\u00f6n el\u0151, hogy egy liftben feh\u00e9rk\u00f6penyesek egy f\u00e9rfi, a t\u00f6bbi n\u0151 \u00e9s inf\u00fazi\u00f3t tartanak a kez\u00fckben. Fogalmam nem volt arr\u00f3l, hogy azt hova viszik, vagy hova mennek. J\u00f3 napot J\u00f3ska-k\u00f6sz\u00f6nt a kellemes f\u00e9rfihang. \u00c9n leszek az egyik kezel\u0151orvosa, azt megint csak halv\u00e1ny foszl\u00e1nyok. Nagy feh\u00e9rs\u00e9g, j\u00f6ttek mentek, akkor m\u00e1r tudat\u00e1ban voltam, hogy egy k\u00f3rteremben vagyok, megint tele madzagokkal, cs\u00f6vekkel. nem tudom ma sem, mennyi id\u0151 telhetett el bej\u00f6tt egy orvos, csak arr\u00f3l gondoltam, hogy nyak\u00e1ban volt a sztetoszk\u00f3p, vagy micsoda . Bemutatkozott Kulcs\u00e1r Imre<\/a> vagyok, a kezel\u0151orvosa. Ismer\u0151snek t\u0171nt, amikor m\u00e1r mondta is, hogy a n\u0151v\u00e9remmel j\u00e1rt gimn\u00e1ziumba, t\u00f6bbsz\u00f6r volt is n\u00e1lunk, R\u00e1bapatyba<\/a>. Na, itt m\u00e1r tiszta volt a k\u00e9p, de azt majd holnap \u00edrom le.<\/p>\n\n\n\n 5.<\/p>\n\n\n\n Na, a kaland eddig tartott. Megsz\u00f3lalt ugyanis a professzor \u00far, hogy m\u00e1snap visz a ment\u0151 hozz\u00e1juk Szombathelyre, az I-es belgy\u00f3gy\u00e1szatra.<\/p>\n\n\n\n Egy vil\u00e1g omlott \u00f6ssze bennem.<\/p>\n\n\n\n Mire feleszm\u00e9ltem, m\u00e1r csak ketten maradtunk a betegt\u00e1rsammal a szob\u00e1ban. \u0150 a f\u0151orvos asszony apuk\u00e1ja volt \u2013 szeg\u00e9ny, nagyon beteg.<\/p>\n\n\n\n Engem ott mindenki ismert, sokat festett\u00fcnk a k\u00f3rh\u00e1zban. Nem telt el h\u00fasz perc, a feles\u00e9gem robogott be \u2013 m\u00e1r tudott mindent.<\/p>\n\n\n\n D\u00e9lut\u00e1n, a m\u00e1sodik vizit alatt elkapott egy hosszabb k\u00f6h\u00f6g\u00e9si roham. \u00c9reztem, hogy valamit felk\u00f6h\u00f6gtem, de kik\u00f6pni nem mertem.<\/p>\n\n\n\n K\u00e9s\u0151bb m\u00e1r a zsebkend\u0151be ment. Megd\u00f6bbentem.<\/p>\n\n\n\n Alvadt v\u00e9r volt.<\/p>\n\n\n\n Ut\u00e1na t\u00f6bbsz\u00f6r is \u2013 hol foly\u00e9konyabb, hol darabosabb.<\/p>\n\n\n\n Amikor a f\u0151orvos asszony m\u00e9g ben\u00e9zett a pap\u00e1hoz, megk\u00e9rdezte, hogy vagyok.<\/p>\n\n\n\n \u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, j\u00f3l \u2013 mondtam.<\/p>\n\n\n\n A papa azonban k\u00f6zbesz\u00f3lt: Addigra m\u00e1r a paplan is v\u00e9res volt. \u00c9szre sem vettem.<\/p>\n\n\n\n Leszidtak, hogy mi\u00e9rt nem sz\u00f3ltam.<\/p>\n\n\n\n Hirtelen minden felgyorsult.<\/p>\n\n\n\n Orvosok, n\u0151v\u00e9rek futkostak, vittek r\u00f6ntgenre, v\u00e9rv\u00e9telre. Azt mondt\u00e1k, fel lehet bel\u0151le gy\u00f3gyulni.<\/p>\n\n\n\n \u00c9n akkor m\u00e9g nem \u00e9rtettem, mit jelent ez. M\u00e1snap j\u00f6tt a ment\u0151.<\/p>\n\n\n\n Arra eml\u00e9kszem, hogy betolt\u00e1k a fekv\u0151\u00e1gyat\u2026 lift, feh\u00e9rk\u00f6penyes emberek, inf\u00fazi\u00f3k.<\/p>\n\n\n\n \u2013 J\u00f3 napot, J\u00f3ska! \u2013 sz\u00f3lt egy hang. Majd megint feh\u00e9rs\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n Amikor magamhoz t\u00e9rtem, m\u00e1r egy k\u00f3rteremben voltam, cs\u00f6vekkel, madzagokkal.<\/p>\n\n\n\n Egy orvos bemutatkozott:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Kulcs\u00e1r Imre vagyok.<\/strong><\/p>\n\n\n\n Ekkor m\u00e1r kezdett \u00f6ssze\u00e1llni a k\u00e9p\u2026<\/p>\n\n\n\n Ha m\u00e1r R\u00e1bapatyn\u00e1l tartok, eszembe jutott a gyerekkorom.<\/p>\n\n\n\n Polg\u00e1ri csal\u00e1dban n\u0151tt\u00fcnk fel, k\u00e9t n\u0151v\u00e9rem volt. Joli n\u0151v\u00e9rem 56 \u00e9vesen hunyt el, kar\u00e1csony el\u0151tt, sz\u00edvinfarktusban. \u00c9desap\u00e1m cip\u00e9sz volt, r\u00e9szlegvezet\u0151, \u00e9desany\u00e1m h\u00e1ztart\u00e1sbeli. Gyerekk\u00e9nt v\u00edzhord\u00e1s volt a feladatom: Nem volt k\u00f6nny\u0171. Iskola ut\u00e1n: ev\u00e9s, kert, munka. Sokat veszekedt\u00fcnk, de m\u00e9g jobban szerett\u00fck egym\u00e1st.<\/p>\n\n\n\n Bar\u00e1tokkal \u201eh\u00e1bor\u00faztunk\u201d, bunkert \u00e1stunk, gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t \u201eszerezt\u00fcnk\u201d. Egyszer rajtakapott minket egy cseresznyef\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n Nem b\u00fcntetett meg. Fest\u0151 lettem.<\/p>\n\n\n\n Im\u00e1dtam.<\/p>\n\n\n\n Reggel hatt\u00f3l este h\u00e9tig dolgoztunk, de soha nem \u00e9reztem tehernek. A mesterem szigor\u00fa volt, de igazs\u00e1gos. Templomtornyokat festett\u00fcnk, sokszor vesz\u00e9lyes k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u2013 Zakatol\u00e1sra \u00e9bredtem.<\/p>\n\n\n\n G\u00e9pek csipogtak, f\u00fajtak k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Intenz\u00edv oszt\u00e1lyon van \u2013 mondta a n\u0151v\u00e9r.<\/p>\n\n\n\n Kezembe adtak egy cseng\u0151t: F\u00e9loldalasan fek\u00fcdtem, hogy ha v\u00e9r j\u00f6n fel, ki tudjam k\u00f6pni.<\/p>\n\n\n\n Kulcs\u00e1r doktor \u00e9s a csapat elmagyar\u00e1zta:<\/p>\n\n\n\n m\u00e9lyv\u00e9n\u00e1s emb\u00f3li\u00e1m van.<\/strong> Oxig\u00e9nmaszkot kaptam.<\/p>\n\n\n\n \u00c9n csak azt k\u00e9rtem: Este visszaj\u00f6tt hozz\u00e1m Kulcs\u00e1r doktor.<\/p>\n\n\n\n Le\u00fclt, \u00e9s \u0151szint\u00e9n besz\u00e9lt.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Ebb\u0151l a betegs\u00e9gb\u0151l meg lehet gy\u00f3gyulni\u2026 Ez volt az a mondat, ami mindent megv\u00e1ltoztatott.<\/p>\n\n\n\n El\u0151sz\u00f6r \u00e9rtettem meg igaz\u00e1n, milyen helyzetben vagyok.<\/p>\n\n\n\n A csal\u00e1dom jutott eszembe. Meg\u00edg\u00e9rtem: Az \u00e9jszaka hossz\u00fa volt.<\/p>\n\n\n\n Nem tudtam aludni.<\/p>\n\n\n\n V\u00e9giggondoltam mindent, ami t\u00f6rt\u00e9nt. Felvillant egy jelenet: \u201eMents\u00e9k meg a fiamat\u2026\u201d<\/strong><\/p>\n\n\n\n \u00c9s csak most \u00e9rtettem meg igaz\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n Reggel madarak csicserg\u00e9s\u00e9re \u00e9bredtem.<\/p>\n\n\n\n A nap f\u00e9nye besz\u0171r\u0151d\u00f6tt az ablakon.<\/p>\n\n\n\n \u00c9s akkor t\u00f6rt\u00e9nt valami.<\/p>\n\n\n\n Elkezdtek hi\u00e1nyozni az emberek.<\/p>\n\n\n\n Mindenki.<\/p>\n\n\n\n A csal\u00e1d, a bar\u00e1tok, a gyerekek.<\/p>\n\n\n\n Olyan er\u0151sen, mint m\u00e9g soha.<\/p>\n\n\n\n Addig sok mindent term\u00e9szetesnek vettem.<\/p>\n\n\n\n De ott, azon az \u00e1gyon fekve \u00e9rtettem meg:<\/p>\n\n\n\n az \u00e9let t\u00f6r\u00e9keny. 12.<\/p>\n\n\n\n Tisztelt Olvas\u00f3im! A k\u00f6vetkez\u0151 fejezeteket egy h\u00e9t m\u00falva, \u00e1prilis 17.-\u00e9n t\u00f6lt\u00f6m fel. Addig b\u00e1tran k\u00e9rdezzen, aki nem \u00e9rt valamit, seg\u00edts\u00e9get k\u00e9r, stb. Szeretn\u00e9m, ha a negat\u00edv \u00e9szrev\u00e9teleket is meg\u00edrn\u00e1tok, hisz \u00e9n is abb\u00f3l tanulok . Kellemes olvas\u00e1st, pihen\u00e9st \u00e9s miel\u0151bbi gy\u00f3gyul\u00e1st k\u00edv\u00e1nok. K\u00e9rlek! Adj\u00e1tok tov\u00e1bb, nagyon szeretn\u00e9m, ha min\u00e9l t\u00f6bb betegt\u00e1rsamnak tudn\u00e1k er\u0151t, b\u00edztat\u00e1st, kitart\u00e1st mutatni. Van \u00e9rtelme, itt vagyok 74-\u00e9vesen \u00e9n magam vagyok a p\u00e9lda!<\/p>\n\n\n\n \u00c9n k\u00f6zben \u00edrom a k\u00f6vetkez\u0151 k\u00f6nyvet. \u00dcdv\u00f6zlettel: J\u00f3zsi<\/p>\n\n\n\n\n\n \u201eSoha nem a magunk\u00e9rt val\u00f3 k\u00fczdelem a c\u00e9l, hanem m\u00e1sok szolg\u00e1lata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egym\u00e1st szeretn\u00fcnk. A betegs\u00e9gek megel\u0151z\u00e9s\u00e9re \u00e9s gy\u00f3gy\u00edt\u00e1s\u00e1ra egyar\u00e1nt a szeretet az egyetlen gy\u00f3gyszer.\u201d Nagy zajra \u00e9bredtem. Zakatolt, csipogott, f\u00fajtatott valami k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, de fogalmam sem volt arr\u00f3l, hol lehetek. Csak a feh\u00e9r mennyezetet l\u00e1ttam magam f\u00f6l\u00f6tt. Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb bel\u00e9pett egy n\u0151v\u00e9rke, \u00e9s nyugodt hangon elmondta, hogy az intenz\u00edv oszt\u00e1lyon vagyok. Megnyugtatott, hogy akkor is figyelnek r\u00e1m, ha \u00e9ppen nincsenek bent a szob\u00e1ban, mert minden k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k jelzi a szervezetem m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n A kezembe adott egy cseng\u0151t, hogy ha sz\u00e9d\u00fcln\u00e9k, rosszul lenn\u00e9k, vagy b\u00e1rmi bajt \u00e9rezn\u00e9k, azonnal nyomjam meg. F\u00e9loldalasan fek\u00fcdtem, hogy ha v\u00e9r j\u00f6nne fel, ki tudjam k\u00f6pni, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n jelezni tudjak. Akkor m\u00e9g nem \u00e9rtettem igaz\u00e1n, milyen komoly helyzetben vagyok.<\/p>\n\n\n\n Nem sokkal k\u00e9s\u0151bb meg\u00e9rkezett az orvosom, Kulcs\u00e1r doktor, mellette Varga J\u00f3zsef doktor \u00e9s t\u00f6bb feh\u00e9r k\u00f6penyes \u00e1pol\u00f3n\u0151. Elmondt\u00e1k, hogy szerencs\u00e9m volt, mert id\u0151ben hoztak fel. M\u00e9lyv\u00e9n\u00e1s emb\u00f3li\u00e1m van, ez\u00e9rt n\u00e9h\u00e1ny napig az intenz\u00edven kell maradnom, \u00e1lland\u00f3 megfigyel\u00e9s alatt. V\u00e9r j\u00f6tt fel a l\u00e9gutakb\u00f3l is, ez\u00e9rt k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen figyelni kellett r\u00e1m.<\/p>\n\n\n\n Levett\u00e9k r\u00f3lam az oxig\u00e9nmaszkot, \u00e9s csak akkor vettem \u00e9szre, hogy alig van hangom. Olyan halkan sz\u00f3ltam, hogy magam is megijedtem t\u0151le. Azt k\u00e9rtem t\u0151l\u00fck, kapcsolj\u00e1k ki a csipog\u00f3, zakatol\u00f3 g\u00e9peket, mert rettenetesen ideges\u00edtettek. Visszatett\u00e9k a maszkot, \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n jobban lettem. Mondt\u00e1k, hogy egy ideig m\u00e9g sz\u00fcks\u00e9gem van az oxig\u00e9nre. K\u00e9rtem, legal\u00e1bb az ablakot nyiss\u00e1k ki, akkor tal\u00e1n az is el\u00e9g lenne. Erre csak mosolyogtak: steril szoba, itt ablakot nyitni nem lehet.<\/p>\n\n\n\n Akkor lettem d\u00fch\u00f6s el\u0151sz\u00f6r \u2013 \u00e9s tal\u00e1n utolj\u00e1ra \u2013 Kulcs\u00e1r doktorra. \u00dagy \u00e9reztem, nincs is akkora bajom, hiszen nem f\u00e1j semmim, csak a hangom ment el, \u00e9s ideges\u00edt a g\u00e9pek zaja. Nem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt csin\u00e1lnak ekkora \u00fcgyet az eg\u00e9szb\u0151l.<\/p>\n\n\n\n Este \u00fajra bej\u00f6tt hozz\u00e1m a doktor. Le\u00fclt mell\u00e9m, \u00e9s \u0151szint\u00e9n besz\u00e9lt. Azt mondta, vegyem komolyan a helyzetet. Ebbe a betegs\u00e9gbe bele is lehet halni, de fel is lehet gy\u00f3gyulni bel\u0151le. \u0150k mindent megtesznek \u00e9rtem, de ehhez \u00e9n is kellek.<\/p>\n\n\n\n Abban a pillanatban minden megv\u00e1ltozott bennem.<\/p>\n\n\n\n Eszembe jutott a feles\u00e9gem. A kisl\u00e1nyaim. Az otthonom. Hogy mennyire v\u00e1rnak haza. Mutattam neki, hogy mindent be fogok tartani, amit mondanak. Meg\u00e9rtette. Megfogta a kezem, \u00e9s csak annyit mondott:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Nyugodjon meg. Itt vigy\u00e1zunk mag\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n Az \u00e9jszaka lassan telt. A g\u00e9pek zaja nem hagyott aludni. J\u00f6ttek a n\u0151v\u00e9rek, cser\u00e9lt\u00e9k az inf\u00fazi\u00f3kat. Csak akkor vettem \u00e9szre, hogy mindk\u00e9t kezembe be van k\u00f6tve a t\u0171. Egyre rosszabbul \u00e9reztem magam \u2013 nem testileg, ink\u00e1bb l\u00e9lekben. Volt id\u0151m v\u00e9giggondolni mindent, ami augusztus 18-a \u00f3ta t\u00f6rt\u00e9nt velem. Akkor \u00e1llt \u00f6ssze bennem igaz\u00e1n: nagy bajban vagyok.<\/p>\n\n\n\n Eszembe villant egy k\u00e9p: S\u00e1rv\u00e1ron a folyos\u00f3n s\u00edr \u00e9desany\u00e1m, \u00e9s k\u00f6ny\u00f6r\u00f6g a professzornak:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Professzor \u00far, ments\u00e9k meg a fiamat!<\/p>\n\n\n\n Nem \u00e9rtettem, mi\u00e9rt csak most jutott el ez a sz\u00edvemig.<\/p>\n\n\n\n Ahogy hajnalodni kezdett, mad\u00e1rdal sz\u0171r\u0151d\u00f6tt be az ablakon. A feketerig\u00f3k az ablak el\u0151tti f\u00e1ra telepedtek, \u00e9s olyan sz\u00e9pen \u00e9nekeltek, ahogy addig m\u00e9g soha nem hallottam. A nap els\u0151 sugarai lassan beragyogt\u00e1k a szob\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n Arra gondoltam, otthon most a feles\u00e9gem k\u00e9sz\u00edti a l\u00e1nyokat. Tal\u00e1n vitatkoznak, mit reggelizzenek, vagy melyik ruh\u00e1t vegy\u00e9k fel. M\u00e1r k\u00e9t h\u00f3napja nem l\u00e1ttam \u0151ket. Kimondhatatlanul hi\u00e1nyoztak.<\/p>\n\n\n\n Azt\u00e1n hirtelen mindenki hi\u00e1nyozni kezdett. Sz\u00fcleim, testv\u00e9reim, rokonok, munkat\u00e1rsak. Az ap\u00f3som, aki arany ember volt. Mindenki. Furcsa \u00e9rz\u00e9s volt: egyszerre fel\u00e9rt\u00e9kel\u0151d\u00f6tt minden ember az \u00e9letemben.<\/p>\n\n\n\n Reggel meg\u00e9rkezett az orvosi st\u00e1b. Professzor, orvosok, f\u0151n\u0151v\u00e9r, n\u0151v\u00e9rk\u00e9k, fiatal tanul\u00f3 l\u00e1nyok. A professzor elmondta, hogy rossz \u00e1llapotban ker\u00fcltem be. A laboreredm\u00e9nyeim gyeng\u00e9k, f\u0151leg a vese- \u00e9s m\u00e1jfunkci\u00f3k. A s\u00fcllyed\u00e9sem nagyon magas volt. De az\u00e9rt vannak itt, hogy meggy\u00f3gy\u00edtsanak.<\/p>\n\n\n\n Mondta, valamire gyanakodnak, de m\u00e9g id\u0151 kell a pontos v\u00e1laszhoz. Lehet, hogy a fest\u00e9kanyag is szerepet j\u00e1tszott az \u00e1llapotomban. T\u00fcrelemre intett.<\/p>\n\n\n\n Alig mentek el, m\u00e1r vittek is MRI-re. Ut\u00e1na valamilyen folyad\u00e9kot nyomtak lassan a v\u00e9n\u00e1mba, \u00e9s a monitort figyelt\u00e9k. \u00c9rfest\u00e9snek nevezt\u00e9k. Nekem fogalmam sem volt r\u00f3la, mi az, csak azt tudtam, hogy t\u00fal akarok lenni rajta.<\/p>\n\n\n\n K\u00f6zben m\u00e1r kevesebbet k\u00f6h\u00f6gtem, v\u00e9r sem j\u00f6tt fel \u00fagy, mint kor\u00e1bban. Mik\u00f6zben toltak a folyos\u00f3n, kider\u00fclt, hogy az egyik beteghord\u00f3 s\u00e1rv\u00e1ri. R\u00f6gt\u00f6n arra gondoltam: holnap f\u00e9l S\u00e1rv\u00e1r tudni fogja, hogy a Juh\u00e1sz J\u00f3zsi az intenz\u00edven van.<\/p>\n\n\n\n Nevettem magamban.<\/p>\n\n\n\n Az ember a legnehezebb helyzetben is tal\u00e1l valamit, amin mosolyoghat.<\/p>\n\n\n\n D\u00e9lut\u00e1n megl\u00e1togatott a feles\u00e9gem. A mennyezetet b\u00e1multam, amikor az ajt\u00f3ban megjelent egy szkafanderes alak. Azt hittem, k\u00e9pzel\u0151d\u00f6m. Azt\u00e1n megsz\u00f3lalt:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Szia apuk\u00e1m!<\/p>\n\n\n\n A hangj\u00e1r\u00f3l ismertem fel. Els\u0151 szavam az volt:<\/p>\n\n\n\n \u2013 Boh\u00f3cot csin\u00e1ltak bel\u0151led?<\/p>\n\n\n\n Pedig kimondhatatlanul \u00f6r\u00fcltem neki. Csak \u00e9ppen nem \u00f6lelhettem meg, nem \u00e9rezhettem a kez\u00e9t, az illat\u00e1t. T\u00edz percre engedt\u00e9k be, de nekem az a t\u00edz perc fel\u00e9rt egy \u00fcnneppel.<\/p>\n\n\n\n Hozott \u00e9telt, pizsam\u00e1t, f\u00e9nyk\u00e9peket a gyerekekr\u0151l. Olyan boldog voltam, ahogy tal\u00e1n m\u00e9g soha. A n\u0151v\u00e9rke v\u00e9g\u00fcl h\u00fasz percig hagyta bent maradni. Amikor b\u00facs\u00fazott, neh\u00e9z volt elengedni.<\/p>\n\n\n\n K\u00f6nyvet, \u00fajs\u00e1got, rejtv\u00e9nyt is hozott. Pr\u00f3b\u00e1ltam olvasni, de hamar k\u00f6nnyes lett a szemem. Olyan kiszolg\u00e1ltatottnak \u00e9reztem magam.<\/p>\n\n\n\n Aznap \u00e9jjel \u00fajra csak gondolkodtam.<\/p>\n\n\n\n Ott, az intenz\u00edv oszt\u00e1lyon \u00e9rtettem meg igaz\u00e1n, mi sz\u00e1m\u00edt az \u00e9letben.<\/p>\n\n\n\n Nem a p\u00e9nz. Hanem a szeretet. Az emberek, akik v\u00e1rnak haza. Azok, akik agg\u00f3dnak \u00e9rt\u00fcnk. Azok, akik\u00e9rt \u00e9rdemes m\u00e9g egyszer fel\u00e1llni.<\/p>\n\n\n\n A legs\u00f6t\u00e9tebb \u00f3r\u00e1kban tanultam meg, hogy minden hajnal aj\u00e1nd\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n \u00c9s am\u00edg felkel a nap, addig mindig van rem\u00e9ny.\u201eAz ember kib\u00edrja a f\u00f6ldreng\u00e9st, a j\u00e1rv\u00e1nyokat, a betegs\u00e9gek sz\u00f6rny\u0171s\u00e9geit, a l\u00e9lek \u00f6sszes k\u00ednj\u00e1t, de minden id\u0151ben a h\u00e1l\u00f3szoba trag\u00e9di\u00e1ja volt \u00e9s lesz sz\u00e1m\u00e1ra a leggy\u00f6trelmesebb trag\u00e9dia.\u201d<\/p>\n\n\n\n \u2013 Lev Tolsztoj<\/strong><\/p>\n\n\n\n \u201eApuk\u00e1m, apuk\u00e1m!\u201d \u2013 erre \u00e9bredtem fel. Nagyon meg\u00f6r\u00fcltem feles\u00e9gemnek, pedig Nem tartott sok\u00e1ig a haragom, mert megint megzavartak, j\u00f6tt a tegnapi orros doktorn\u0151 J\u00f6tt k\u00e9t fi\u00fa, egy id\u0151sebb, olyan 60 \u00e9v k\u00f6r\u00fcli \u00e9s egy m\u00e1sik, 40-45 \u00e9vesnek n\u00e9zett ki, Nehezen j\u00f6tt \u00e1lom a szememre, \u00edgy volt id\u0151m megtervezni a k\u00f6vetkez\u0151 heteket: \u00fagy D\u00e9lben \u00fagy keltettek fel. Ekkor eszembe jutott, hogy mi volt vizitkor. Elment az ev\u00e9st\u0151lAmikor minden megv\u00e1ltozott<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
\n\n\n\nAz els\u0151 jelek<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
n\u00e9zze meg a zsebkend\u0151t\u2026<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nMegkezd\u0151dik a k\u00e1lv\u00e1ria<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Inf\u00fazi\u00f3ba injekci\u00f3k, k\u00f6p\u0151t\u00e1l, \u00e9s figyelmeztet\u00e9s:<\/p>\n\n\n\n![\"\"](\"https:\/\/elettortenetem.eu\/wp-content\/uploads\/2026\/04\/Pokol-es-Mennyorszag-721x1024.jpg\"){kind=spacer}
<\/figure>\n\n\n\n
Csak azt gondoltam: el\u00e1ll a v\u00e9rz\u00e9s, \u00e9s megyek haza.<\/p>\n\n\n\n\n\n
\n\n\n\nAz \u00fat Szombathelyre<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
ut\u00e1na csak k\u00e9pek villannak:<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00c9n leszek az egyik kezel\u0151orvosa.<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nEgy pillanat a m\u00faltb\u00f3l<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Sajnos m\u00e1r csak az egyik \u00e9l.<\/p>\n\n\n\n
A mai napig m\u00e9lyen f\u00e1j.<\/p>\n\n\n\n
Hatalmas kert\u00fcnk volt, ahol mindannyian dolgoztunk.<\/p>\n\n\n\n
200 literes hord\u00f3kat kellett felt\u00f6lteni a 15\u201317 m\u00e9ter m\u00e9ly k\u00fatb\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
De az volt a term\u00e9szetes.<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nGyerekkor \u2013 munka \u00e9s j\u00e1t\u00e9k<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Este: tanul\u00e1s, f\u00fcrd\u00e9s pl\u00e9htekn\u0151ben, alv\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n
A b\u00f6kken\u0151 csak az volt, hogy a cs\u0151sz a nagyap\u00e1m volt.<\/p>\n\n\n\n
Csak \u00f6sszeszedette vel\u00fcnk a levert gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t.<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nA szakma szeretete<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Ker\u00e9kp\u00e1rral j\u00e1rtam be naponta 8-10 kilom\u00e9tert.<\/p>\n\n\n\n
T\u0151le tanultam meg a szakma becs\u00fclet\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
de baleset sosem t\u00f6rt\u00e9nt.<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nVissza a k\u00f3rh\u00e1zba \u2013 az intenz\u00edven<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
ha rosszul lenn\u00e9k, azonnal nyomjam meg.<\/p>\n\n\n\n
\u00c1lland\u00f3 megfigyel\u00e9s kell.<\/p>\n\n\n\n
kapcsolj\u00e1k ki a zajt\u2026<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nAz igazs\u00e1g pillanata<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
de bele is lehet halni.<\/p>\n\n\n\n
A feles\u00e9gem.
A l\u00e1nyaim.<\/p>\n\n\n\n
mindent be fogok tartani.<\/strong><\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nEgy \u00e9jszaka gondolatokkal<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
Csak ekkor \u00e1llt \u00f6ssze a k\u00e9p.<\/p>\n\n\n\n
\u00e9desany\u00e1m s\u00edrva k\u00e9rte a professzort:<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\nA hajnal felismer\u00e9se<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
\n\n\n\nA felismer\u00e9s<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
\u00c9s az ember soha nincs egyed\u00fcl \u2013 csak n\u00e9ha k\u00e9s\u0151n j\u00f6n r\u00e1.<\/strong><\/p>\n\n\n\n
\u2014 Papp Lajos<\/em><\/p>\n\n\n\n
Nem a vita.
Nem a hi\u00fas\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n
\n\n\n\n
el\u0151z\u0151 nap mondtam neki, hogy ne j\u00f6jj\u00f6n minden nap, semmi \u00faj nem t\u00f6rt\u00e9nik \u00fagysem velem.
De nem tudott otthon maradni. Elm\u00falt \u00f6t \u00f3ra, most v\u00e9gre el\u00e9g sokat aludtam. Sokat nem
kellett mondanom, mert m\u00e1r megint besz\u00e9lt a Kulcs\u00e1r dokival, \u00edgy mindent tudott, ami
l\u00e9nyeges. K\u00e9rdezte, hogy olvastam-e az \u00fajs\u00e1got, amit hozott, mert most is van friss. Ugye
milyen ronda baleset volt Hegyfalun\u00e1l? \u2013 k\u00e9rdezte. Voltak valami foszl\u00e1nyok eml\u00e9keimben,
\u00fagy tettem mintha mindenre eml\u00e9kezn\u00e9k, pedig sajnos nem. Nem akartam, hogy \u00e9szrevegye
zavaromat. \u00dagy tettem, mint ha t\u00f6k\u00e9letesen eml\u00e9kezn\u00e9k. Megint a v\u00e9tlen halt meg \u2013
mondtam. Mert meghalt? \u2013 k\u00e9rdezte vissza meglepetten. \u00c9n \u00fagy eml\u00e9kszem, hogy igen \u2013
folyt r\u00f3lam a v\u00edz, most m\u00e1r tudtam, hogy az idegek harca. Igyekeztem nem mutatni
\u00e9rtetlens\u00e9gemet, de \u00e9szrevette rajtam. Mi a baj, nem vagy j\u00f3l? \u2013 k\u00e9rdezte. \u00c1t is v\u00e1gtam abba,
hogy este a Kulcs\u00e1r fog \u00fcgyelni, valamir\u0151l besz\u00e9lgetni akar.
L\u00e1nyaink k\u00fcldtek rajzokat, T\u00edmea 5 \u00e9ves elm\u00falt akkor, \u0151 a csal\u00e1dot rajzolta le,
sz\u00edvecsk\u00e9ket, madarakat. Zsuzsika m\u00e1sf\u00e9l \u00e9ves volt. Aranyom rajz\u00e1val most p\u00e1ly\u00e1zni lehetne
a modern fest\u00e9szet, rajz ki\u00e1ll\u00edt\u00e1son. Nagyon \u00f6r\u00fcltem neki, de nem tudtam kivenni mi is akar
lenni. Ili \u2013 \u0151 a feles\u00e9gem \u2013 elmagyar\u00e1zta, azon is rajt voltam, de szerintem ezt csak mondta.
Nagyon gyorsan eltelt ez az id\u0151, ilyenkor rohan, m\u00e1skor meg nem akar menni. Hozott \u00f3r\u00e1t is,
\u00edgy m\u00e1r legal\u00e1bb tudtam, mikor van d\u00e9lel\u0151tt, vagy d\u00e9lut\u00e1n. Amikor elment, akkor odavettem
\u00fajra az \u00fajs\u00e1got, led\u00f6bbentem. Nem volt halott! K\u00e9s\u0151bb elmondta, \u0151 is \u00e9szrevette rajtam, hogy
valami nem stimmel. Amikor nejem elment \u00e9pp azon gondolkoztam, hogy mi\u00e9rt is van az,
hogy ilyen nehezen eml\u00e9kszem egyes dolgokra. Sok\u00e1ig nem volt id\u0151m erre, mivel j\u00f6tt az
orvosom. R\u00e1n\u00e9ztem az \u00f3r\u00e1ra, f\u00e9l hat volt m\u00e9g csak. Mondta is, hogy nem ment haza, \u00edgy
kor\u00e1bban be tudott j\u00f6nni hozz\u00e1m. Le\u00fclt az \u00e1gyamra, de miel\u0151tt elkezdte volna mondani,
f\u00e9lreh\u00faztam maszkomat, k\u00e9rdeztem, mi\u00e9rt van ez, hogy elolvasok egy cikket, r\u00e1 kb. 1-2 \u00f3ra
m\u00falva m\u00e1r csak t\u00f6red\u00e9kekre eml\u00e9kszem? Meg nem sokkal jobb, a maszkban sem, valami\u00e9rt
az orromon nehezen kapok leveg\u0151t. Mondta, hogy k\u00fcld f\u00fcl-orr-g\u00e9g\u00e9szt \u00e9s majd az megn\u00e9zi. A
l\u00e9nyeges dolgokat \u00f6sszefoglalta, voltak v\u00e1ltoz\u00e1sok a labor eredm\u00e9nyben, de jobbra
sz\u00e1m\u00edtottak. M\u00e1r csak nagyon ritk\u00e1n k\u00f6h\u00f6gtem \u00e9s semmilyen v\u00e9r nem j\u00f6tt fel. \u00d6ssze \u00fclt a
konz\u00edlium el\u0151tte d\u00e9lut\u00e1n \u00e9s arra jutottak, mivel a vese, m\u00e1j, s\u00fcllyed\u00e9s laborjaim voltak a
legrosszabbak, meg kellene n\u00e9zni k\u00f6zelebbr\u0151l is, sz\u00f6vettan kellene el\u0151sz\u00f6r a ves\u00e9b\u0151l, de ezt
itt Szombathelyen nem csin\u00e1lj\u00e1k, nincs hozz\u00e1 eszk\u00f6z\u00fck. Mi a v\u00e9lem\u00e9nyem, ha egy kicsit
er\u0151s\u00edtenek, \u00e9s ut\u00e1na v\u00e1laszthatok, Budapest, Szeged \u00e9s a p\u00e9csi veseklinik\u00e1k k\u00f6z\u00fcl. P\u00e1r napr\u00f3l
lenne csak sz\u00f3. Semmi m\u00e1s megold\u00e1s nincs, k\u00e9rdeztem? Nem tudnak enn\u00e9l jobbat? Nem,
sajnos, felelte. Mondtam holnap j\u00f6n a feles\u00e9gem \u00e9s megbesz\u00e9lem vele. M\u00e1r tudja, mondta
nevetve, mosolyogva. \u00c9n m\u00e1r ma besz\u00e9ltem vele. Teh\u00e1t, amikor d\u00e9lut\u00e1n l\u00e1togat\u00f3ba volt akkor
\u0150 m\u00e1r tudta? Igen. \u2013 mondta. P\u00e9cset javasolta, oda k\u00fcldtek m\u00e1r biopszi\u00e1ra t\u00f6bb beteget is,
akik meg voltak el\u00e9gedve vele. Na most \u00f6ssze voltam zavarodva rendesen. Ez csak r\u00f6vid
ideig tarthatott, mert eld\u00f6nt\u00f6ttem! Meg akarok, meg fogok gy\u00f3gyulni, l\u00e1nyaimnak apa kell,
feles\u00e9gemet meg \u00fagy szeretem most is, mint amikor feles\u00e9g\u00fcl k\u00e9rtem. Nem fogom feladni!
Most nagyon szerettem volna, ha feles\u00e9gem is ott lehetett volna velem. Nem \u00e9pp a d\u00f6nt\u00e9s
meghozatal\u00e1ban, csak nagyon hi\u00e1nyzott, szerettem volna, ha mellettem van \u2026
Egy j\u00f3 \u00f3r\u00e1t bent volt n\u00e1lam a Kulcs\u00e1r doktor \u00far, ahogy r\u00e1n\u00e9ztem az \u00f3r\u00e1ra. Amikor inn\u00e9t
kiker\u00fcl\u00f6k, j\u00f6n hozz\u00e1m egy di\u00e9t\u00e1s n\u0151v\u00e9r, aki elfog l\u00e1tni minden j\u00f3val. Rem\u00e9lik, er\u0151s\u00f6dni
fogok, s akkor besz\u00e9lnek a p\u00e9csi dokikkal. Az eml\u00e9kezetkies\u00e9st, meg azok a fr\u00e1nya
laboreredm\u00e9nyek id\u00e9zhetik el\u0151. Szerinte m\u00e9g p\u00e1r nap \u00e9s ha minden ok\u00e9, akkor \u00e1tvisznek egy
h\u00e1rom\u00e1gyas szob\u00e1ba. V\u00e9gre. \u2013 mondtam neki. De \u00e1tmegyek \u00e9n magam is, hisz egy hete csak
fekszem. R\u00e1m n\u00e9zett, mint aki nem \u00e9rt valamit, s k\u00e9rdezi egy h\u00e9tre eml\u00e9kszel J\u00f3sk\u00e1m? Mi\u00e9rt?
Elm\u00falt k\u00e9t hete tegnap, mondta. Majd j\u00f6nnek a n\u0151v\u00e9rk\u00e9k, el\u0151sz\u00f6r seg\u00edtenek ki\u00fclni az \u00e1gy
sz\u00e9l\u00e9re, majd egy kis s\u00e9ta, csak ut\u00e1na lesz h\u00e1rom\u00e1gyas szoba. Meg sem tudtam sz\u00f3lalni.
\u00d6r\u00fcltem is meg nem is, \u00e9n legsz\u00edvesebben m\u00e1r akkor mentem volna. Hihetetlen volt, hogy
nem tudok menni, ha leszedik r\u00f3lam ezt a k\u00f6teg madzagot. Agyi MRI is volt, ahogy mondta,
ott minden rendben van. Erre nem is eml\u00e9keztem. Ahogy er\u0151s\u00f6d\u0151m, az is rendbe fog j\u00f6nni!
Nagyon b\u00edztam benne, hogy innen kezdve felp\u00f6r\u00f6gnek a dolgok. Ez gyorsan fog menni,
amiket mondott \u00e9s ir\u00e1ny haza kisl\u00e1nyaimhoz!
Kezdett s\u00f6t\u00e9tedni, gondolkodtam a dolgokon, de hamar megzuhanhattam, mert a
madarak csiripel\u00e9s\u00e9re \u00e9bredtem fel. Az \u00e9n kis zenekarom, k\u00f6zben megl\u00e1ttam egy \u00e1gon egy
szerelmesked\u0151 gerlep\u00e1rt. Ilyen j\u00f3 hangulatban m\u00e1r r\u00e9g \u00e9bredtem. A n\u0151v\u00e9rk\u00e9t\u0151l, amikor
cser\u00e9lte a t\u00e1panyagomat, k\u00e1v\u00e9t akartam k\u00e9rni, valami\u00e9rt hirtelen megk\u00edv\u00e1ntam.
Meglepet\u00e9semre azt k\u00e9rdezte h\u00e1ny cukorral, rummal, vagy tejjel, \u00e9s elment. Hiszen ez maga a
K\u00e1na\u00e1n! \u2013 gondoltam magamban. V\u00e1rtam, v\u00e1rtam, tal\u00e1n \u00fagy 15 perc eltelt\u00e9vel ben\u00e9zett a
n\u0151v\u00e9rke az ajt\u00f3n, na persze, hogy nem hozta a k\u00e1v\u00e9t.
J\u00f6tt a vizit. A professzor is elmondta, amit \u00e9n m\u00e1r tudtam. Elvonultak, nem sok id\u0151
telhetett el, j\u00f6ttek az orromat megn\u00e9zni. Egy doktorn\u0151, meg gondolom az asszisztense.
Levette az oxig\u00e9nt adagol\u00f3 maszkot, de nem sok minden v\u00e1ltozott. Belevil\u00e1g\u00edtott az orromba,
innen-onnan. Kapok \u00e9n leveg\u0151t k\u00e9rdezte? Szerintem az\u00e9rt van itt, mert nem sokat. \u2013
gondoltam. Telefon\u00e1lt valahova. J\u00f6tt m\u00e9g egy h\u00f6lgy meg egy f\u00e9rfi orvos. Akinek a nyak\u00e1ba
sztetoszk\u00f3p volt, az nekem mind orvos volt. Nem voltam \u00e9n m\u00e9g ilyen helyen, mint beteg,
csak l\u00e1togat\u00f3ba. \u0150k is belevil\u00e1g\u00edtottak. Na v\u00e9gre, a f\u00e9rfi megsz\u00f3lalt: Szerintem ez egy nagy
seb, de ilyet m\u00e9g nem l\u00e1tott! Elmentek, azzal, hogy majd j\u00f6nnek. Gondoltam ilyen
csodabetege m\u00e9g nem volt ennek a k\u00f3rh\u00e1znak, \u00fagy \u00e9reztem, mintha f\u00f6ld\u00f6nk\u00edv\u00fcli lenn\u00e9k.
Nem \u00e9rtett\u00e9k a nagyon pocs\u00e9k laboreredm\u00e9nyeimet, f\u0151leg a s\u00fcllyed\u00e9st. \u00c9n akkor m\u00e9g
azt sem tudtam, hogy az mit jelent. Most meg az orromban nem tudom, aranyb\u00e1ny\u00e1t, vagy mit
tal\u00e1lhattak, mivel azt mondt\u00e1k, hogy ilyet m\u00e9g nem l\u00e1ttak, s \u00edgy most nem mernek
hozz\u00e1ny\u00falni! Na, eddig tartott az \u00e9n j\u00f3kedvem, legsz\u00edvesebben hazamentem volna! D\u00e9lut\u00e1n
j\u00f6tt a feles\u00e9gem, hi\u00e1ba mondtam neki, hogy mindennap ne j\u00f6jj\u00f6n, aranyom pedig rengeteget
dolgozott. S\u00e1rv\u00e1ron a N\u00e1dasdy iskol\u00e1ban volt szak\u00e1cs. 600-650 gyerekre, feln\u0151ttre f\u0151ztek 60-
70 kil\u00f3s kond\u00e9rokat emelgetni, na egy f\u00e9rfinak is sok lett volna. L\u00e1nyokat reggel vitte. Oviba
T\u00edme\u00e1t, Zsuzsik\u00e1t b\u00f6lcsibe. Onnan dolgozni, amikor v\u00e9geztek ment a gyerekek\u00e9rt, bolt,
h\u00e1zimunka, most meg m\u00e9g \u00e9n is, sz\u00f3val ez egy embert pr\u00f3b\u00e1l\u00f3 id\u0151szak volt. Sokat
gondolkodtam rajt, tal\u00e1n a szeretet, a bizalom, ragaszkod\u00e1s, egym\u00e1s munk\u00e1j\u00e1nak
megbecs\u00fcl\u00e9se \u00e9s a csod\u00e1latos kisl\u00e1nyok adtak ennyi er\u0151t, kitart\u00e1st mindkett\u0151nknek!
M\u00e1snap val\u00f3ban j\u00f6tt a szob\u00e1mba egy n\u0151v\u00e9rke \u00e9s k\u00e9t tanul\u00f3 le\u00e1nyz\u00f3, akiknek nagyon
meg\u00f6r\u00fcltem, gondoltam, s\u00e9ta lesz v\u00e9gre! Mindj\u00e1rt k\u00e9rdeztem is, s\u00e9ta? \u00d3 persze. \u2013 mondt\u00e1k
szinte egyszerre. Hisz ez a rettenetes g\u00e9p m\u00e9g mindig \u00fczemben van. Ki\u00fcl\u00e9s el\u0151sz\u00f6r az \u00e1gy
sz\u00e9l\u00e9re. A n\u0151v\u00e9rke ir\u00e1ny\u00edtotta a le\u00e1nyz\u00f3kat, egyiket a jobb, m\u00e1sikat a bal oldalamra k\u00fcldte.
Na, ha ezt l\u00e1tn\u00e1k a haverok, hogy irigykedn\u00e9nek. \u2013 gondoltam. (Na, meg a nejem.)
Madzagokat od\u00e9bb tolt\u00e1k, s ahogy a f\u0151n\u00f6kasszony mondta, v\u00e1llat finoman megfogni, \u00e9s
nagyon lassan pr\u00f3b\u00e1lni fel\u00fcltetni. \u00dagy \u00e9reztem fel\u00fcln\u00e9k \u00e9n magamt\u00f3l is, nem kell ez a sok
sz\u00f6veg\u2026. A kisn\u0151v\u00e9rek elkezdtek lassan fel\u00fcltetni, \u00fagy 45 fokos sz\u00f6gben lehettem, amikor
\u00e9reztem, hogy egyre ink\u00e1bb sz\u00e9d\u00fcl\u00f6k, majd olyan sziv\u00e1rv\u00e1nysz\u00edn\u0171 apr\u00f3 g\u00f6mb\u00f6ket kezdtem
l\u00e1tni magam el\u0151tt, a f\u0151n\u0151v\u00e9r pedig, mintha elt\u0171nt volna, csak a hangj\u00e1t hallottam. Lassan
vissza. \u2013 mondta a l\u00e1nyoknak. Egyel\u0151re ennyi, majd k\u00e9s\u0151bb m\u00e9g megism\u00e9telj\u00fck \u00e9s elmentek.
Csak ennyire lenn\u00e9k k\u00e9pes? Elment minden kedvem, haragudtam a n\u0151v\u00e9rekre, az orvosokra,
az eg\u00e9sz vil\u00e1gra.
<\/p>\n\n\n\n
st\u00e1bj\u00e1val. Bele is kezdett a \u201eh\u00fclye\u201d k\u00e9rd\u00e9seibe: mikor vettem \u00e9szre el\u0151sz\u00f6r, hogy seb van az
orromba? Nem \u00e9rtettem. Sohasem volt. \u2013 mondtam. Elkezdte azt az orvosi lit\u00e1ni\u00e1t: tudja,
hogy mi\u00e9rt vagyok is itt, milyen anyagokkal festettem. Most egy nagy seb van az
orrs\u00f6v\u00e9nyemen, amib\u0151l szeretn\u00e9nek most pici mint\u00e1t venni. Komolyabban nem mernek
egyel\u0151re beavatkozni, mivel ahogy mondt\u00e1k neki, legt\u00f6bbet hanyatt fekszem \u00e9s nem
szeretn\u00e9k, ha net\u00e1n v\u00e9rezne, a v\u00e9r a torkomba menjen le. K\u00f6pni, nyelni nem tudtam.
Mondtam, ha m\u00e1sk\u00e9pp nem megy akkor csin\u00e1lj\u00e1k, min\u00e9l hamarabb, mert el\u00e9g rosszul kapok
leveg\u0151t, meg hamarosan megyek P\u00e9csre. Na, nekil\u00e1ttak, ami nem is volt v\u00e9szes, a f\u00e9rfi volt a
b\u00e1trabb, \u0151 ment az orromba egy csipesz szer\u0171 dologgal. Picit t\u00f6k\u00f6l\u0151d\u00f6tt, meg magyar\u00e1zott a
t\u00f6bbieknek, hogy mit l\u00e1t, meg honn\u00e9t pr\u00f3b\u00e1lkozik. Csak csin\u00e1lja m\u00e1r v\u00e9gre, mondtam neki,
mert el\u00e9g kellemetlen \u00e9rz\u00e9s volt ahogy sz\u00e9tfesz\u00edtette az orrlyukamat. Na v\u00e9gre mutatta is
nekik, hogy megvan \u00e9s \u00fagy l\u00e1tja nem is v\u00e9rzik. K\u00edv\u00e1ncsi voltam r\u00e1, megk\u00e9rtem mutassa meg.
T\u00e9nyleg nem volt nagy, \u00fagy 6-8 millim\u00e9ter lehetett. Ezt elk\u00fcldik vizsg\u00e1latra \u00e9s amikor m\u00e1r
kiker\u00fcl\u00f6k innen, akkor vissza fognak t\u00e9rni hozz\u00e1m. Amikor elmentek, gondoltam \u00e9n val\u00f3ban
egy csodabog\u00e1r vagyok, de nem volt id\u0151m tov\u00e1bb gondolkozni, mert a bal oldalamon
megsz\u00f3lalt egy h\u00f6lgy, bemutatkozott: \u0151 lesz a gy\u00f3gytorn\u00e1szom. Miiii? \u00c9n nem is vettem \u00e9szre
mikor j\u00f6tt be, mondta, hogy alig v\u00e1rta \u0151 is, hogy m\u00e1r elmenjenek, mert mennie kell m\u00e9g t\u00f6bb
helyre. Na, torn\u00e1ztunk, fekve az \u00e1gyban, mindenkinek a saj\u00e1t fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1ra b\u00edzom\u2026. R\u00e1n\u00e9ztem
az \u00f3r\u00e1mra, nagyon gyorsan elment az id\u0151, elm\u00falt d\u00e9l. Odavettem egy rejtv\u00e9nyt, nem sokat
siker\u00fclt megfejteni, az agyam eg\u00e9szen m\u00e1sfel\u00e9 j\u00e1rt, amikor megint ny\u00edlott szob\u00e1m ajtaja, na
mi van itt ma, \u00e1tj\u00e1r\u00f3h\u00e1z lett a szob\u00e1m? Egy n\u0151v\u00e9rke j\u00f6tt egy t\u00e1lc\u00e1val, de ez m\u00e1s alak\u00fa volt,
mint amin az injekci\u00f3t szokt\u00e1k hozni. Meghoztam az eb\u00e9dj\u00e9t mondta. Nem akartam hinni sem
a f\u00fclemnek, sem a szememnek. Volt az \u00e1gyam mellett egy \u00e9jjeliszekr\u00e9ny, amib\u0151l egy
\u201easztalf\u00e9l\u00e9t\u201d csin\u00e1lt valahogy. Megemelte a fejr\u00e9szt, nem tudom mit tett, valahol az \u00e1gy
mellett matatott, na mindj\u00e1rt t\u00f6bbet l\u00e1ttam \u00e9s mondta, csak t\u00fcrelem, nagyon lassan fogunk
enni, de \u0151 r\u00e1\u00e9r. H\u00fasleves volt, nagyon apr\u00f3 m\u00e1jgomb\u00f3ccal. Val\u00f3ban lassan ment az ev\u00e9s, de
szerintem sokat megettem bel\u0151le. Ezut\u00e1n m\u00e9g valami f\u0151zel\u00e9kf\u00e9le muttyot ett\u00fcnk, na ebb\u0151l
csak keveset. K\u00f6zben besz\u00e9lgett\u00fcnk \u00e9s megk\u00e9rdezte, hogy a mad\u00e1rtejet szeretem-e? Mondtam
neki, hogy azt nagyon. Az most nem lesz, de val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy m\u00e1snap m\u00e1r hoz azt is. Na ez
m\u00e1r frank\u00f3! Ilyen \u201efinomat\u201d m\u00e1r r\u00e9g nem ettem, ami legjobban feldobott, most m\u00e1r ha
keveset is, de ehettem.
D\u00e9lut\u00e1n a szok\u00e1sos dolgok, j\u00f6tt feles\u00e9gem, de most m\u00e1r f\u00e9l \u00f3r\u00e1t maradhatott. M\u00e1snap
ism\u00e9tl\u0151dtek a dolgok, kialakult egy rend napjaimban. Reggel behozt\u00e1k az els\u0151 teaadagomat,
napi 7-8 liter volt a fejadag, ezt nem is \u00edrtam kor\u00e1bban. \u00dagy gondolt\u00e1k, hogy a vese lehet a
f\u0151b\u0171n\u00f6s, ez\u00e9rt \u00edgy, min\u00e9l t\u00f6bb folyad\u00e9kkal pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k meg tiszt\u00edtani, ezt a Kulcs\u00e1r doktornak
aj\u00e1nlott\u00e1k a p\u00e9csi veseklinika orvosai. Volt torna is, most m\u00e1r teljesen fel tudtam \u00fclni, persze
azt, hogy \u00e9n magam is pr\u00f3b\u00e1lkoztam, azt nem tudt\u00e1k. Amikor el\u0151z\u0151 nap eb\u00e9dn\u00e9l feljebb
emelte a n\u0151v\u00e9rke a fejr\u00e9szt, megk\u00e9rtem, hogy ne teljesen v\u00edzszintbe eressze vissza,
gondoltam, \u00edgy k\u00f6nnyebben tudok pr\u00f3b\u00e1lkozni, ami be is v\u00e1lt. Torna ut\u00e1n hamarosan j\u00f6tt k\u00e9t
sz\u00e1momra idegen arc, bemutatkoztak, mondt\u00e1k, hogy \u0151k a b\u0151rgy\u00f3gy\u00e1szatr\u00f3l j\u00f6ttek. Hosszasan
vizsg\u00e1lgatt\u00e1k a m\u00e1r majdnem kopasz fejemet, meglepet\u00e9semre megk\u00e9rdezt\u00e9k, hogy p\u00e1r sz\u00e1lat
kivehetnek-e. Term\u00e9szetesen, mondtam, abba a p\u00e1r sz\u00e1lba nagy k\u00e1rt tenni nem tudnak.
T\u00e9nyleg, milyen r\u00e9g l\u00e1ttam m\u00e1r, szinte el is felejtettem, hogy kopasz vagyok. Borotv\u00e1lni
nejem szokott villanyborotv\u00e1val, \u00edgy eszembe sem jutott, hogy megn\u00e9zzem. Mondt\u00e1k, hogy
elviszik vizsg\u00e1latra \u00e9s majd j\u00f6nnek \u00fajra. Milyen fontos ember lettem \u00e9n itt, gondoltam, a
k\u00f3rh\u00e1z fele orvosa j\u00e1rt hozz\u00e1m, persze nem l\u00e1togat\u00f3ba. Beindult a g\u00e9pezet v\u00e9gre. Valamilyen
z\u00f6lds\u00e9gleves volt d\u00e9lben, megint valami mutymuruty f\u0151zel\u00e9kf\u00e9le ut\u00e1na, de j\u00f3 \u00edze volt. De a
szemem viszont csak azon volt, amit az ablakba letett, mikor bej\u00f6tt, \u00edgy p\u00e1rszor majdnem az
orromban k\u00f6t\u00f6tt ki a leves, amin j\u00f3t nevett\u00fcnk. K\u00f6z\u00e9pkor\u00fa h\u00f6lgy volt, de nagyon kedves.
L\u00e1tta, szemeim hol j\u00e1rnak, mondta is, hogy amit \u0151 meg\u00edg\u00e9r, azt be is szokta v\u00e1ltani. Igen,
mad\u00e1rtej volt, aminek nagyon meg\u00f6r\u00fcltem. Pici az\u00e9rt maradt bel\u0151le. Kezdett kialakulni egy
napirend n\u00e1lam, reggel 2 kancs\u00f3 tea, amikor ez fogy\u00f3ba volt, hozt\u00e1k a k\u00f6vetkez\u0151 kett\u0151t, m\u00e1r
kaptam kal\u00e1csot is, amit vagy m\u00e9zzel, vagy vajjal kentek meg, ut\u00e1na vizit, torna, valamilyen
vizsg\u00e1lat \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e9g bej\u00f6tt, eb\u00e9d, pihen\u0151. A feles\u00e9gem j\u00f6tt minden nap. Feladtam. Nem
akartam vele vitatkozni, hogy ne j\u00f6jj\u00f6n minden nap. Volt d\u00e9lut\u00e1ni vizit, meg esti is. M\u00e9g
aznap j\u00f6tt a b\u0151rgy\u00f3gy\u00e1szatr\u00f3l egy kis asszisztens h\u00f6lgy, mutatta, hogy ezut\u00e1n minden nap
azzal a \u201efinoms\u00e1ggal\u201d fogj\u00e1k kenni a fejem. Picit cs\u00edpett, de aranyos volt, mondta vegyem
\u00fagy, hogy ez simogat\u00e1s csak \u00e9s azt nem mindenki \u00e9rdemli ki n\u00e1la. M\u00e1snap kivett\u00e9k jobb
kezemb\u0151l az inf\u00fazi\u00f3s cs\u00f6vet, \u00edgy egyik kezem v\u00e9gre felszabadult. Ilyen sablonosan kezdtek
telni napjaim, amikor az \u00f6t\u00f6dik torna ut\u00e1n mondt\u00e1k, ha b\u00edrom, akkor lesz egy kis s\u00e9ta. \u00c9n,
hogyne b\u00edrn\u00e1m, egyik n\u0151v\u00e9rke kez\u00e9be vette a most m\u00e1r csak egy inf\u00fazi\u00f3t, seg\u00edtettek fel\u00e1llni,
nagyon remegtek a l\u00e1baim, de ezt nem mondtam. Lassan elindultuk, a szob\u00e1ban egyik falt\u00f3l a
m\u00e1sikig, de hamar elf\u00e1radtam, \u00edgy vissza az \u00e1gyba. Nagyon boldog voltam. Annyira \u00f6r\u00fcltem
neki, amit nagyon h\u00e1l\u00e1san meg is k\u00f6sz\u00f6ntem a n\u0151v\u00e9rk\u00e9knek.
P\u00e1r napig m\u00e9g nagyj\u00e1b\u00f3l \u00edgy zajlottak napjaim, amikor v\u00e9gre a vizitn\u00e9l mondta a
professzor \u00far, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttek, hogy m\u00e1snap \u00e1tmehetek egy h\u00e1rom\u00e1gyas szob\u00e1ba! \u00dagy \u00f6r\u00fcltem,
ha k\u00f6zelebb van, lehet, meg\u00f6leltem volna! Oda m\u00e1r j\u00f6hetnek l\u00e1togat\u00f3k, m\u00e9g t\u00f6bb torna lesz,
s\u00e9ta, de nekem a l\u00e9nyeg az volt, hogy \u00fajra emberek k\u00f6zt lehetek, ha \u00e9pp hasonl\u00f3an betegek \u0151k
is, ha csak p\u00e1r sz\u00f3t tudunk v\u00e1ltani, m\u00e1r az is szuper lesz! Most m\u00e1r egyre t\u00f6bbet \u00e9s t\u00f6bbsz\u00f6r
ehettem. Igen, a di\u00e9t\u00e1s n\u0151v\u00e9r mondta, hogy mindent el fog k\u00f6vetni, hogy a lehet\u0151s\u00e9gekhez
m\u00e9rten er\u0151s\u00f6djek. Igen a kat\u00e9ter, meg az \u00e1gyt\u00e1laz\u00e1s olyan sz\u00e9gyen\u00edt\u0151 volt sz\u00e1momra, kb.
annyi id\u0151s n\u0151v\u00e9rek, meg m\u00e9g j\u00f3val fiatalabb tanul\u00f3l\u00e1nyok hozt\u00e1k, vitt\u00e9k, cser\u00e9lt\u00e9k! Nagyon
megal\u00e1z\u00f3nak, kellemetlennek \u00e9reztem. B\u00edztam benne, a h\u00e1rom\u00e1gyasba ez meg fog sz\u0171nni,
mert ott a szob\u00e1ban volt a f\u00fcrd\u0151, WC.
Eld\u00f6nt\u00f6ttem magamban, nagyon er\u0151s fogok lenni, soha nem volt probl\u00e9ma az
er\u0151nl\u00e9temmel, sokszor azon versenyezt\u00fcnk fest\u0151 koll\u00e9g\u00e1kkal, hogy ki alapoz le el\u0151bb egy
falat, ki megy gyorsabban a kettes l\u00e9tr\u00e1n. Ez a f\u0151n\u00f6k\u00fcnknek sokszor \u00e9rthet\u0151en nem tetszett, \u00e9s
ennek hangot is adott.
Elj\u00f6tt v\u00e9gre a v\u00e1rva v\u00e1rt nap, amit m\u00e1r csak az\u00e9rt sem tudok elfeledni, mert okt\u00f3ber 9-e
volt. Ez a v\u00e1rt nap a sz\u00fclet\u00e9snapom! Na, nekem ez \u00e9pp nem volt az eszemben, d\u00e9lut\u00e1n
feles\u00e9gem k\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt meg \u00e9s \u00c9desap\u00e1m \u2013 m\u00e1r az \u00faj szob\u00e1mban! Megszabadultam att\u00f3l a
borzaszt\u00f3 csitt-csatt\u00f3l, z\u00fag\u00e1s, z\u00f6rg\u00e9s, a sok k\u00e1belt\u0151l. \u00dajra szabadnak \u00e9reztem magam, rep\u00fclni
tudtam volna, mint a mad\u00e1r.
<\/p>\n\n\n\n
ahogy \u00e9n saccoltam \u00e9s \u00fagy t\u0171nt, vele m\u00e1r tal\u00e1lkoztam valahol. \u0150k hoztak egy kerekessz\u00e9ket
\u00e9s \u00e1ttoltak a 21-es szob\u00e1ba. Az ablak mell\u00e9 ker\u00fcltem. Beseg\u00edtettek az \u00e1gyba, de pr\u00f3b\u00e1ltam
nem sok seg\u00edts\u00e9get elfogadni, megk\u00f6sz\u00f6ntem nekik. Elf\u00e1radtam kicsit, \u00e9pp csak
bemutatkoztam \u00edgy messzir\u0151l \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam pihenni. El\u00e9g magas volt a fejt\u00e1mla, gondoltam,
innen k\u00f6nnyen fel tudok \u00fclni. \u00dagy, hogy az eb\u00e9det m\u00e1r ide kaptam, d\u00e9lut\u00e1n j\u00f6tt feles\u00e9gem \u00e9s
\u00e9desap\u00e1m. Azon t\u00f6rtem a fejem, mekkor\u00e1t fognak n\u00e9zni, ha j\u00f6nnek hozz\u00e1m \u00e9s m\u00e1r az \u00faj
helyen vagyok. Nem tudtam meglepet\u00e9st okozni. Kider\u00fclt, hogy a nejem szinte minden nap
telefonon a munkahely\u00e9r\u0151l szokott \u00e9rdekl\u0151dni hogyl\u00e9temr\u0151l. A szobat\u00e1rsakkal is jobban
megismerkedtem, ap\u00e1mat is ismerte az egyik emberke. S\u00e1rv\u00e1ri volt, sz\u00edvprobl\u00e9m\u00e1kkal volt
bent. Elalv\u00e1s el\u0151tt egy keveset tudtunk besz\u00e9lgetni \u201ekoll\u00e9g\u00e1immal\u201d.
<\/p>\n\n\n\n
sz\u00e1moltam, ha k\u00e9t hetet m\u00e9g itt leszek, k\u00f6zben elint\u00e9z\u0151dik P\u00e9cs is, ott maximum m\u00e1sf\u00e9l h\u00e9t. A
biopszia kimutatja mi a bajom \u00e9s \u00edgy legk\u00e9s\u0151bb november v\u00e9g\u00e9n otthon lehetek!
M\u00e1snapi vizitkor sz\u00e1m\u00edt\u00e1saimat felv\u00e1zoltam orvosaimnak, amin csak mosolyogtak. Na
ezeknek meg mi a bajuk, tal\u00e1n \u0151k kor\u00e1bbi id\u0151pontot sz\u00e1moltak? Azt hallottam
betegt\u00e1rsaimt\u00f3l, sok\u00e1ig senkit sem tartanak itt bent, mihelyt olyan az \u00e1llapota, k\u00fcldik haza.
Egy pillanatig tudtam csak \u00f6r\u00fclni, mert mondta is a Hankiss professzor, hogy j\u00f3 ha ebben az
\u00e9vben megcsin\u00e1lj\u00e1k a biopszi\u00e1t a p\u00e9csiek. Az \u00e1jul\u00e1s ker\u00fclgetett. Id\u00e9n?! Meddig akarnak ezek
itt tartani engem?! Igaz, hogy nem nagy beavatkoz\u00e1s, de er\u0151s\u00f6dni kell. Meg p\u00e1r dolgot m\u00e9g
\u0151k is meg akarnak n\u00e9zni, vizsg\u00e1lni. Van n\u00e1lam olyan, amit m\u00e9g nem vizsg\u00e1ltak? Orrom,
fejem, m\u00e1j, vese, sz\u00edv, m\u00e1r minden lett vizsg\u00e1lva. Mit akarnak m\u00e9g, nem \u00e9rek \u00e9n r\u00e1 itt
sz\u00f3rakozni, n\u00e9zegessenek m\u00e1sokat. A f\u0151n\u0151v\u00e9r olvasta a l\u00e1zlapr\u00f3l, vagy milyen pap\u00edrokb\u00f3l,
vese, m\u00e1jfunkci\u00f3k \u2013 nekem ez a funkci\u00f3 sz\u00f3 m\u00e1r kezdett az agyamra menni \u2013 nem j\u00f3k, de
ann\u00e1l is rosszabb a s\u00fcllyed\u00e9s, ennek a gyullad\u00e1snak az ok\u00e1t pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1k kider\u00edteni. M\u00e1snap
\u00e1tk\u00fcldenek fog\u00e1szatra, nincs-e esetleg ott valami nagyobb gyullad\u00e1s. Az orrb\u00f3l vett minta
eredm\u00e9nye azt mutatja, a fest\u00e9k roncsolta az orrs\u00f6v\u00e9nyt, kimarhatta. Le kell szedni, majd
akkor der\u00fcl csak ki, hogy esetleg kell-e m\u0171teni! Mondtam nekik, \u00e9n hazamegyek, ha nem
k\u00fcldenek P\u00e9csre! J\u00f6n a feles\u00e9gem, d\u00e9lut\u00e1n megyek haza vele. F\u00e9rfiasan bevallom most
elpityeredtem, folytak a k\u00f6nnyeim, rohadtul tehetetlennek \u00e9reztem magam, ilyen m\u00e9g nem
fordult el\u0151 velem ami\u00f3ta k\u00f3rh\u00e1zban vagyok.
\u00c1ll\u00edt\u00f3lag kik\u00fcldtem \u0151ket a szob\u00e1b\u00f3l, az r\u00e9mlett, hogy a Kulcs\u00e1r doktor \u00far, azt mondta, ha
majd lenyugodtam visszaj\u00f6n. Kivert a v\u00edz idegess\u00e9gembe, j\u00f6tt egy n\u0151v\u00e9r, adott valami
injekci\u00f3t a v\u00e9n\u00e1mba meg a fenekembe is. Elaludtam\u2026<\/p>\n\n\n\n
a kedvem, csak egy keveset tudtam legy\u0171rni. Alig v\u00e1rtam, hogy j\u00f6jj\u00f6n a feles\u00e9gem, majd az
megmondja nekik, gondoltam. El\u0151tte m\u00e9g volt a d\u00e9lut\u00e1ni vizit, mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt
volna reggel. Mondja a prof: J\u00f3ska, akkor holnap majd j\u00f6nnek a fiuk \u00e9s \u00e1tviszik fog\u00e1szatra.
Nem sz\u00f3ltam hozz\u00e1, m\u00e9rges voltam akkor is. J\u00f6jjenek csak. \u2013 gondoltam. Arra \u00e9n m\u00e1r otthon
leszek. Feles\u00e9gemmel megyek haza a l\u00e1nyaimhoz.
J\u00f6tt a feles\u00e9gem meg any\u00f3som, de \u00e9szrevettem, hogy valamit tudhatnak, mert furcs\u00e1k
voltak. Akartam mondani, de feles\u00e9gem megel\u0151z\u00f6tt. Hallotta, hogy elk\u00fcldtem az orvosokat.
Na, tudtak mindent. \u0150k csak j\u00f3t akarnak nekem, meg eddig is csak azt tett\u00e9k. Tudja, hogy m\u00e1r
fesz\u00fclt vagyok, de ne besz\u00e9ljek \u00edgy azokkal, akiknek az \u00e9letemet k\u00f6sz\u00f6nhetem, annyira rossz
\u00e1llapotba \u00e9rt ide velem a ment\u0151! Na alig v\u00e1rtam, hogy elmenjenek, mert meg lett mosva a
fejem, az agyammal egy\u00fctt rendesen. Elmondtam nekik is, hogy sz\u00e1moltam \u00e9s ha hamarosan
nem lesz biopszia, m\u00e9g a kar\u00e1csonyt is itt \u00e9lem meg, nem a csal\u00e1dommal.<\/p>\n\n\n\n
Szerintem valami nyugtat\u00f3 injekci\u00f3kat adhattak, mert olyan tompa lett az agyam, meg
alig b\u00edrtam magam fenntartani. Este h\u00e9t \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl \u00e9bredtem meg, nagyon zsongott az agyam,
de r\u00e1j\u00f6ttem, ha holnap j\u00f6nnek ezek ut\u00e1n m\u00e9g hozz\u00e1m vizitre, eln\u00e9z\u00e9st fogok k\u00e9rni. Kezdett
pirkadni, halv\u00e1nyan bes\u00fct\u00f6tt szob\u00e1mba a nap, csiripeltek a madaraim is, csak akkor \u00e9szleltem,
hisz m\u00e1sik szob\u00e1ban vagyok, nem zakatolnak a g\u00e9pek \u00e9s van k\u00e9t betegt\u00e1rsam is. Vettek v\u00e9rt,
hozt\u00e1k a te\u00e1m. Elkezd\u0151d\u00f6tt egy \u00faj nap. J\u00f6tt a vizit, \u00e9s eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rem a st\u00e1bt\u00f3l, akik
meglepet\u00e9semre magukat okolt\u00e1k, hogy nagyon sok inform\u00e1ci\u00f3t t\u00e1rtak el\u00e9m, meg\u00e9rtik
kit\u00f6r\u00e9semet, de higgyem el, hogy \u0151k csak j\u00f3t tesznek, akarnak nekem. Ehhez k\u00e9rik
t\u00fcrelmemet, amit tudnak, hogy ennyi k\u00f3rh\u00e1zi fekv\u00e9s ut\u00e1n m\u00e1r az idegrendszerem is
18megf\u00e1radt. Kib\u00e9k\u00fclt\u00fcnk ezek szerint, m\u00e1r csak egy \u00fcveg bor hi\u00e1nyzott, hogy teljes legyen
b\u00e9k\u00e9nk \u2013 a h\u00e1tam k\u00f6zep\u00e9re sem k\u00edv\u00e1ntam semmilyen alkoholt.<\/p>\n\n\n\n