{"id":228,"date":"2026-04-17T11:09:06","date_gmt":"2026-04-17T09:09:06","guid":{"rendered":"https:\/\/elettortenetem.eu\/?p=228"},"modified":"2026-05-03T17:28:03","modified_gmt":"2026-05-03T15:28:03","slug":"3-fejezet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/2026\/04\/17\/3-fejezet\/","title":{"rendered":"3. Fejezet"},"content":{"rendered":"\n
\n

\u201eSoha nem a magunk\u00e9rt val\u00f3 k\u00fczdelem a c\u00e9l, hanem m\u00e1sok szolg\u00e1lata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egym\u00e1st szeretn\u00fcnk. A betegs\u00e9gek megel\u0151z\u00e9s\u00e9re \u00e9s gy\u00f3gy\u00edt\u00e1s\u00e1ra egyar\u00e1nt a szeretet az e<\/sup>gyetlen gy\u00f3gyszer.\u201d<\/sup> \u2013 Papp Lajos<\/sup><\/strong><\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Nagy zajra \u00e9bredtem fel, zakatolt, csipogott, f\u00fajtatott valami, de fogalmam sem volt
arr\u00f3l, hol is lehetek, meg a feh\u00e9r mennyezetet l\u00e1ttam. J\u00f6tt egy n\u0151v\u00e9rke, mondta, hogy intenz\u00edv
oszt\u00e1lyon vagyok. Ha \u0151k nincsenek is a szob\u00e1ban, l\u00e1tj\u00e1k szervezetem m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00e9t. Kezembe
adott egy zsin\u00f3ron l\u00f3g\u00f3 valamit, mutatta, ha net\u00e1n sz\u00e9d\u00fcln\u00e9k, vagy b\u00e1rmi rosszat \u00e9rezn\u00e9k,
akkor azt azonnal nyomjam meg. F\u00e9loldalas fekv\u00e9sben voltam, az\u00e9rt, hogy ha j\u00f6nne fel v\u00e9r,
k\u00f6pjem ki \u00e9s azonnal nyomjam a cseng\u0151t. \u0150 elment az orvosom meg j\u00f6tt. Gondolom
\u00e9rtes\u00edtett\u00e9k, hogy fel\u00e9bredtem. Igen, a Kulcs\u00e1r doktor, meg ahogy bemutatkozott, Varga
J\u00f3zsef dokik voltak, t\u00f6bb feh\u00e9rk\u00f6penyes h\u00f6lggyel \u2013 \u0151k \u00e1pol\u00f3n\u0151k voltak. Elmondt\u00e1k, hogy
szerencs\u00e9s is vagyok, mert id\u0151ben hoztak fel, m\u00e9lyv\u00e9n\u00e1s emb\u00f3li\u00e1m van, p\u00e1r napig ott
maradok az intenz\u00edven, mivel \u00e1lland\u00f3 megfigyel\u00e9s kell. El\u00e9g s\u0171r\u0171 v\u00e9r j\u00f6n fel, nehogy
megfulladjak. Tudnak, l\u00e1tnak a n\u0151v\u00e9rk\u00e9k minden pillanatban. Levette a sz\u00e1mr\u00f3l a maszkot,
mindj\u00e1rt arra gondoltam, itt van v\u00e9d\u0151\u00e1larc, de minek? Mondtam nekik \u2013 akkor vettem csak
\u00e9szre, hogy alig van hangom, persze, m\u00e1r nem is eml\u00e9keztem arra, mikor besz\u00e9ltem utolj\u00e1ra
valakivel \u2013, olyan halkan, hogy \u00e9n is megijedtem t\u0151le, hogy hova lett a hangom. Valami olyat
motyogtam, hogy ok\u00e9 \u00e9n maradok, csak azt a zakatol\u00e1st, csipog\u00e1st kapcsolj\u00e1k ki, mert az
nagyon ideges\u00edt. K\u00f6zben vissza is rakta r\u00e1m azt a maszkot, jobban is \u00e9reztem magam
nyomban. Mondta, sz\u00fcks\u00e9g van egy kis oxig\u00e9n ut\u00e1np\u00f3tl\u00e1sra, egy ideig. Mondtam legal\u00e1bb az
ablakot nyiss\u00e1k ki, \u00e9s akkor ez nem kell, minek ez a felhajt\u00e1s, de nem reag\u00e1lt r\u00e1 egyik sem,
\u00edgy elkezdtem ugyanezt elmutogatni, amit \u00e9rtettek is, de mondt\u00e1k, hogy azt nem szabad, mert
ezek steril szob\u00e1k. Egysz\u00f3val nem nyitott\u00e1k ki az ablakot!

Na, ekkor lettem d\u00fch\u00f6s el\u0151sz\u00f6r, meg tal\u00e1n utolj\u00e1ra is a Kulcs\u00e1r dokira. Az\u00e9rt sem
\u00e9rtettem, mivel eg\u00e9szen j\u00f3l voltam, nem \u00e9reztem komolyabb f\u00e1jdalmat, egyed\u00fcl a hangommal,
meg azzal a zakatol\u00f3 masin\u00e1val volt bajom. Elmondt\u00e1k, hogy miket kapok inf\u00fazi\u00f3val, v\u00e9rt,
injekci\u00f3kat. Komolyan arra gondoltam, csak j\u00f6nne az unoka\u00f6cs\u00e9m, megl\u00e9pn\u00e9nk innen. Este
\u00fajra bej\u00f6tt hozz\u00e1m a Kulcs\u00e1r doki, el\u0151sz\u00f6r nem \u00e9rtettem, hogy mit j\u00e1rk\u00e1l ennyit n\u00e1lam. Az
igaz, hogy ismerj\u00fck egym\u00e1st, de nem vagyok \u00e9n olyan fontos, sem nagy ember, hogy ennyit
l\u00e1togasson. Meg am\u00fagy nem is voltam olyan szarul, mint amilyen nagy feneket ker\u00edtettek
ennek a dolognak. Ezt el is akartam mondani neki akkor, de mondta, hogy ne f\u00e1rasszam
magam a besz\u00e9ddel, majd \u0151 mondja mi a fontos.

Mondta, hogy vegyem komolyan a dolgokat, mert \u0151 \u0151szinte fog hozz\u00e1m lenni, amiket
elmond, azzal nem akar ijesztgetni, csak felh\u00edvni a figyelmemet \u00e1llapotom mostani s\u00faly\u00e1ra.
Mondta-mondta, amikor oda\u00e9rt, hogy ebbe a betegs\u00e9gbe bele is lehet halni, de fel is lehet
bel\u0151le gy\u00f3gyulni. \u0150k mindent meg fognak tenni ennek \u00e9rdek\u00e9ben, de ehhez \u00e9n is kellek. Na,
most val\u00f3ban m\u00e1sk\u00e9pp l\u00e1ttam a dolgokat, mondtam is neki, vagy mutogattam, hogy a
feles\u00e9gem, kisl\u00e1nyaim engem otthon nagyon v\u00e1rnak, mindent be fogok tartani, amit
mondanak. Szerintem a l\u00e9nyeget meg\u00e9rthette, megfogta a kezem \u00e9s elment azzal, hogy legyek
nyugodtan, itt vigy\u00e1znak r\u00e1m, holnap reggel fogunk tal\u00e1lkozni.

Az \u00e9jszaka nagyon lassan telt, nem b\u00edrtam aludni, att\u00f3l az ideges\u00edt\u0151 z\u00f6rg\u00e9st\u0151l, amit a
g\u00e9pek okoztak. Bej\u00f6tt egy-egy n\u0151v\u00e9r lecser\u00e9lni az inf\u00fazi\u00f3kat, csak akkor vettem \u00e9szre, hogy
mind a k\u00e9t kezembe be van k\u00f6tve az inf\u00fazi\u00f3. Egyre rosszabbul \u00e9reztem magam, m\u00e1r agyilag.
\u00c9jszaka volt id\u0151m el\u0151szedni mi is t\u00f6rt\u00e9nt velem augusztus 18-t\u00f3l. Hogy \u0151szinte legyek, csak
akkor \u00e1llt \u00f6ssze az agyamban az a k\u00e9p, hogy nagy k\u00e1ty\u00faban vagyok.

Bevillant az a k\u00e9p, mikor a Hankiss professzor S\u00e1rv\u00e1ron volt. Kint a folyos\u00f3n, a
szobaajt\u00f3nkhoz k\u00f6zel. S\u00edrt \u00e9desany\u00e1m \u00e9s mondta neki, hogy \u201eProfesszor \u00far, ments\u00e9k meg a
fiamat!\u201d. Nem \u00e9rtettem, hogy ez mi\u00e9rt csak most jutott el az agyamig.

T\u00f6bb minden halov\u00e1ny eml\u00e9k egyre jobban tudatosult az agyamban. De mi\u00e9rt csak
most? Ezt nem \u00e9rtettem. Kezdett vil\u00e1gosodni, egy-egy kismad\u00e1r \u00e9nekl\u00e9se behallatszott a
szob\u00e1ba, majd ahogy j\u00f6tt fel a nap, f\u00e9nye egyre er\u0151sebben ragyogott be szob\u00e1mba. Egyre
t\u00f6bben csipogtak, daloltak, olyan volt, mint egy kis mad\u00e1r zenekar. A feketerig\u00f3k az ablakom
el\u0151tti f\u00e1n telepedtek meg, ilyen kellemesnek m\u00e9g sohasem hallottam a hangjukat. Majd a
gondolataim megint otthon j\u00e1rtak. Feles\u00e9gem most k\u00e9sz\u00edti a l\u00e1nyokat, akik gondoltam
szok\u00e1sukhoz h\u00edven vitatkoznak vele, mit is akarnak reggelizni, vagy \u00e9pp melyik ruh\u00e1t akarj\u00e1k
felvenni. M\u00e1r k\u00e9t h\u00f3napja volt, hogy utolj\u00e1ra l\u00e1ttam \u0151ket, nagyon hi\u00e1nyoztak.

\u00c9szrevettem olyat, amit eddig nem nagyon, vagy csak nem ford\u00edtottam r\u00e1 nagyobb
figyelmet. Egyszerre minden \u00e9s mindenki nagyon hi\u00e1nyzott. Testv\u00e9reim, sz\u00fcleim, any\u00f3som,
ap\u00f3som \u2013 na, \u0151t k\u00fcl\u00f6n is eml\u00edtem, mert \u0151 egy \u201earany ember\u201d volt; m\u00e9g \u00edrok k\u00e9s\u0151bb r\u00f3luk is
b\u0151vebben \u2013 unokates\u00f3k, munkat\u00e1rsak, egysz\u00f3val mindenki. Fura \u00e9rz\u00e9s volt.

J\u00f6tt az orvosi st\u00e1b \u0151k \u00e9bresztettek fel \u00e1lmodoz\u00e1somb\u00f3l. 3 orvos, f\u0151n\u0151v\u00e9r, n\u0151v\u00e9rk\u00e9k, meg
aranyos kis n\u0151v\u00e9rke tanul\u00f3 le\u00e1nyz\u00f3k. A professzor kezdte mondani, hogy el\u00e9g rossz
\u00e1llapotban \u00e9rkeztem. Nem j\u00f3k, s\u0151t rosszak a labor leletek, f\u0151leg a vese \u00e9s a m\u00e1jfunkci\u00f3.
S\u00fcllyed\u00e9s ijeszt\u0151en magas volt, amikor ideker\u00fcltem 96 volt, de siker\u00fclt m\u00e1r lejjebb torn\u00e1zni.
\u00c1m az\u00e9rt vannak \u0151k itt, hogy meggy\u00f3gy\u00edtsanak. Bemutatta az eg\u00e9sz st\u00e1bot, kinek mi lesz a
dolga velem. Valamire gyanakodnak, de annak m\u00e9g id\u0151 kell, mire pontosabbat tudnak
mondani, de a fest\u00e9k lehet az egyik f\u0151szerepl\u0151 szerint\u00fck. Majd ki fogj\u00e1k der\u00edteni. T\u00fcrelemre
k\u00e9rt. Meg amit ott kapok, egyel\u0151re csak azt egyem, igyam, ha kiker\u00fcl\u00f6k az intenz\u00edvr\u0151l.

Alig, hogy elmentek a beteghord\u00f3 fi\u00fak elvittek MRI-re, ut\u00e1na meg lassan a v\u00e9n\u00e1mba
nyomtak fel valamilyen folyad\u00e9kot \u00e9s azt n\u00e9zt\u00e9k a monitoron. Azt mondt\u00e1k, \u00e9rfest\u00e9s.
Mondhatt\u00e1k, nekem l\u00f6v\u00e9sem sem volt hozz\u00e1, hogy mi az, meg minek kell? Sz\u0171n\u0151ben volt a
k\u00f6h\u00f6g\u00e9sem, alvadt v\u00e9r nem is j\u00f6tt m\u00e1r fel, csak n\u00e9ha pici \u201enorm\u00e1lis\u201d. Mikor vittek a
beteghord\u00f3 fi\u00fak, kider\u00fclt, hogy az egyik s\u00e1rv\u00e1ri. Na, mondom, rendben vagyunk, holnap m\u00e1r
f\u00e9l S\u00e1rv\u00e1r azt f\u00fajja, hogy a Juh\u00e1sz J\u00f3zsi az intenz\u00edven van. Siker\u00fclt bel\u0151n\u00f6m, hogy a k\u00f3rh\u00e1z
melyik r\u00e9sz\u00e9n is vagyok, onn\u00e9t az MRI el\u00e9g t\u00e1vol volt ahhoz, hogy ismer\u0151s\u00f6kkel tal\u00e1lkozzak.
\u00c9n nem tudom, hogy f\u00e9l S\u00e1rv\u00e1r lebetegedett, vagy ide j\u00f6ttek t\u00far\u00e1zni, ahogy sz\u00e1moltam, 6-7
ismer\u0151ssel tal\u00e1lkoztunk. Na, rendben vagyok, gondoltam. Amikor toltak vissza akkor
hallottam, hogy m\u00e9g t\u00f6bb ilyen kitty-ketty masina is d\u00fcb\u00f6r\u00f6g. Teh\u00e1t j\u00f3l hallottam, amikor
vizsg\u00e1ltak, arra az id\u0151re az eny\u00e9met lekapcsolt\u00e1k, de a t\u00e1volb\u00f3l m\u00e9g j\u00f6ttek ugyanezek a zajok.

Egy nap h\u00e1romszor volt vizit, amit m\u00e1r zaklat\u00e1snak tartottam. \u00c9pp mire elaludtam
volna, akkor mindig j\u00f6ttek. D\u00e9lut\u00e1n j\u00f6tt a feles\u00e9gem, de hogyan? B\u00e1multam a mennyezetet,
szok\u00e1som szerint gondolkodtam, hisz m\u00e1st nem tudtam tenni. Ekkor megjelent a szobaajt\u00f3ban
egy szkafanderes alak. Istenem, mi t\u00f6rt\u00e9nik itt, gondoltam, azt hittem, m\u00e1r megh\u00fcly\u00fcltem,
amikor k\u00f6sz\u00f6n: \u201eSzia apuk\u00e1m!\u201d. A hangj\u00e1b\u00f3l tudtam csak meg\u00edt\u00e9lni, hogy \u0150 az! Els\u0151 szavam
mi is lehetett: boh\u00f3cot csin\u00e1ltak bel\u0151led?! Na persze nagyon \u00f6r\u00fcltem, csak \u00edgy nem
\u00e9rezhettem b\u0151r\u00e9nek azt a semmihez sem hasonl\u00edthat\u00f3 baba illat\u00e1t, nem tudtam meg\u00e9rinteni a
selymes kez\u00e9t. Annyira boldogok voltunk, azt nem lehet le\u00edrni. Mondta, hogy hozott kaj\u00e1t,
pizsam\u00e1t. De, csak t\u00edz percre engedt\u00e9k be. Val\u00f3ban mindent tudtak, l\u00e1ttak, hallottak, ami a
szob\u00e1mba t\u00f6rt\u00e9nik. R\u00f6gvest ott is lett a n\u0151v\u00e9rke, s k\u00f6z\u00f6lte, elker\u00fclte figyelm\u00e9t, de megk\u00e9ri, az
ennival\u00f3t, azt most neki adja oda. Majd, ha kifele megy, akkor visszaadja. Pedig finom r\u00e1ntott
h\u00fas volt, nagyon \u00e9hes voltam. Hozott f\u00e9nyk\u00e9peket, gyerekekr\u0151l, csal\u00e1dr\u00f3l, nagyon boldog
voltam, f\u00e9nyk\u00e9peknek m\u00e9g \u00edgy nem \u00f6r\u00fcltem. Mondta, hogy el\u0151tte besz\u00e9lt a Kulcs\u00e1r dokival,
aki azt mondta, hogy ha \u00edgy javulnak a laboreredm\u00e9nyeim, akkor nemsok\u00e1ra kimehetek,
norm\u00e1l szob\u00e1ba. Nagyon aranyos volt a n\u0151v\u00e9rke, mert j\u00f3 h\u00fasz percet hagyta, hogy maradjon.
Hi\u00e1ba mondtam neki, hogy m\u00e1snap ne j\u00f6jj\u00f6n, erre a r\u00f6vid id\u0151re, ink\u00e1bb maradjon a
gyerekekkel, \u0151k ilyenkor az Erzsi n\u0151v\u00e9remn\u00e9l voltak. Elb\u00facs\u00faztunk, nagyon neh\u00e9z volt\u2026.

Hozott nekem k\u00f6nyvet, rejtv\u00e9nyeket \u00fajs\u00e1got. El\u00e9g neh\u00e9z volt az olvas\u00e1s mivel mind a
k\u00e9t karomba folyt az inf\u00fazi\u00f3. \u00d6r\u00fcltem neki, mert m\u00e1r egy ideje semmit sem tudtam a k\u00fclvil\u00e1g
esem\u00e9nyeir\u0151l, neki is \u00e1lltam az \u00fajs\u00e1got olvasni, de nem tartott sok\u00e1ig, mert hamar k\u00f6nnyes lett
a szemem, olyan szerencs\u00e9tlennek \u00e9reztem magam. Meg h\u00e1t az otthoniak. Aludni szerettem
volna, de valami\u00e9rt nem tudtam elaludni. Megint csak gondolkozni kezdtem. Sz\u00fcleim, \u00edgy mi
is katolikus kereszt\u00e9ny vall\u00e1s\u00faak voltunk. Gyerekkoromban \u00e9n m\u00e9g ministr\u00e1ltam is. Nagyon
szigor\u00fa volt a pl\u00e9b\u00e1nosunk. Hittan \u00f3r\u00e1kon hamar el\u0151vette a n\u00e1dp\u00e1lc\u00e1j\u00e1t, amivel k\u00f6rm\u00f6st adott,
vagy r\u00e1 kellett fek\u00fcdni az els\u0151 padra \u00e9s a fenek\u00fcnkre csapott t\u00f6bbsz\u00f6r is. Ez nagyon cs\u00edpett, a
k\u00f6rm\u00f6s is nagyon tudott f\u00e1jni.

Otthon r\u00e1 akartam venni \u00e9desap\u00e1mat egy ilyen eset ut\u00e1n, hogy mennyen el hozz\u00e1 \u00e9s
besz\u00e9lje meg vele, hogy ne b\u00e1ntson piti dolgok\u00e9rt. Utolj\u00e1ra akkor kaptam pofont ap\u00e1mt\u00f3l,
amikor \u201emegjav\u00edtottuk\u201d bar\u00e1tommal a csiszol\u00f3g\u00e9p\u00e9t! Na most megint kaptam, amit azzal
indokolt, biztosan rosszak voltunk, vagy nem tanultuk meg a leck\u00e9t. Nem szerettem a
pl\u00e9b\u00e1nos urat, jobban f\u00e9lt\u00fcnk t\u0151le, mint a tan\u00e1rainkt\u00f3l. Egyik hittan\u00f3r\u00e1n, valahogy leesett a
tolltart\u00f3m, has\u00e1b alak\u00fa, r\u00e1csos, tetej\u00e9n elh\u00fazhat\u00f3, el\u00e9g nagy darab volt, \u00edgy amikor f\u00f6ldet \u00e9rt
el\u00e9g nagy zajt csapott. Tartott fel\u00e9m az atya, l\u00e1ttam rajt, hogy v\u00f6r\u00f6s lett az arca \u2013 ilyenkor
nagyon ideges volt. Fel\u00e1lltam, v\u00e1rtam, hogy mi lesz, addigra felvettem a tolltart\u00f3t, k\u00e1r volt.
Megfogta, meg akart vele \u00fctni, \u00e9n elkaptam a fejem \u00e9s elkezdtem szaladni a tanteremben,
k\u00f6rbe-k\u00f6rbe. Amikor visszan\u00e9ztem, legnagyobb meglepet\u00e9semre \u0151 meg ut\u00e1nam! Gondoltam
itt nagy ver\u00e9s lesz. Egyetlen menek\u00fcl\u0151 utam, ami nem tudom, hogy kattant be az agyam,
kiszaladni az udvarra. M\u00e1r az ajt\u00f3n\u00e1l j\u00e1rtam, nyitottam, erre csak azt l\u00e1ttam, hogy a tolltart\u00f3m
rep\u00fcl fel\u00e9m \u00e9s eltal\u00e1lt a sark\u00e1val, a jobb szemem f\u00f6l\u00f6tt \u00fagy h\u00e1rom centire. Egy pillanat alatt
tiszta v\u00e9r lettem, picit sz\u00e9d\u00fcltem, bek\u00eds\u00e9rtek az oszt\u00e1lyt\u00e1rsaim az igazgat\u00f3 \u00far feles\u00e9g\u00e9hez, aki
led\u00f6bbenve bek\u00f6t\u00f6zte. Telefon\u00e1lt a ,,kismesternek\u201d, hogy valakit k\u00fcldjenek \u00e1t sz\u00fcleimhez,
j\u00f6jjenek el \u00e9rtem. Az iskol\u00e1t\u00f3l \u00fagy 100-150 m\u00e9terre laktunk. Hamarosan j\u00f6tt \u00e9desap\u00e1m, a
pl\u00e9b\u00e1nos arra m\u00e1r elment kis Berv\u00e1j\u00e1val. Mondtam ap\u00e1mnak, ugye, hogy nekem van igazam,
ez a pap bolond. Oh, hogy \u00e9n mi\u00e9rt is nem fogtam be ink\u00e1bb a sz\u00e1m. Megint \u00e9n kaptam k\u00e9t
pofont.

Negyedik oszt\u00e1lyba j\u00e1rtam akkor. Ett\u0151l fogva m\u00e9g ink\u00e1bb haragudtam, de most m\u00e1r
nem csak a mi papunkra, hanem az \u00f6sszesre. Sokat olvastam, f\u0151leg a t\u00e9li hossz\u00fa est\u00e9ken, ott
tal\u00e1lkoztam olyannal, hogy miel\u0151tt a katon\u00e1k h\u00e1bor\u00faba indultak, a papok meg\u00e1ldott\u00e1k
fegyvereiket. Lehet, hogy m\u00e1r akkor kezd\u0151d\u00f6tt ez a harag ir\u00e1ntuk? Nem \u00e9rtettem, hogy lehet
azokat a fegyvereket meg\u00e1ldani, amivel \u00f6lni fognak embereket. \u00c9desany\u00e1m volt a legnagyobb
mis\u00e9re j\u00e1r\u00f3, vele t\u00f6bb vit\u00e1m volt err\u0151l, de nekem soha nem adtak igazat. M\u00e9rges is voltam
emiatt.

Nem tudtam, hogy az eml\u00e9kez\u00e9ssel, vagy a gondolataimmal izgattam \u00edgy fel magam, de
folyt r\u00f3lam a v\u00edz. Arra \u00e9bredtem, hogy j\u00f6ttek vizitelni, nekem fogalmam sem volt, milyen
napszakban j\u00e1runk. Voltak laboreredm\u00e9nyek, amik valamivel jobbak lettek, lassan alakulunk
mondta a professzor \u00far. Amikor elindultak kifel\u00e9, az ajt\u00f3b\u00f3l Kulcs\u00e1r doktor visszasz\u00f3lt, \u0150
lesz \u00e9jszaka \u00fcgyeletben, de h\u00e9t \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl m\u00e1r itt lesz, akkor tudunk t\u00f6bbet besz\u00e9lgetni, meg
arra megj\u00f6n az az eredm\u00e9ny is, ami ezekkel nem k\u00e9sz\u00fclt el.<\/p>\n\n\n\n

<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u201eHa nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egym\u00e1st szeretn\u00fcnk.\u201d J\u00f3zsef k\u00fczdelme az intenz\u00edv oszt\u00e1lyon: oxig\u00e9nmaszk, m\u00e9lyv\u00e9n\u00e1s emb\u00f3lia \u00e9s a felismer\u00e9s, hogy mekkora a baj. A mag\u00e1nyos \u00f3r\u00e1kban felelevenednek a gyerekkori ministr\u00e1l\u00e1sok \u00e9s a pl\u00e9b\u00e1nossal val\u00f3 eml\u00e9kezetes \u00f6sszecsap\u00e1s.<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":231,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[5],"tags":[],"class_list":["post-228","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-fejezetek"],"blocksy_meta":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/228","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=228"}],"version-history":[{"count":7,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/228\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":285,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/228\/revisions\/285"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/231"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=228"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=228"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=228"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}