{"id":373,"date":"2026-04-24T06:03:00","date_gmt":"2026-04-24T04:03:00","guid":{"rendered":"https:\/\/elettortenetem.eu\/?p=373"},"modified":"2026-05-03T17:42:45","modified_gmt":"2026-05-03T15:42:45","slug":"8-fejezet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/2026\/04\/24\/8-fejezet\/","title":{"rendered":"8. Fejezet"},"content":{"rendered":"\n
\n

\u201eA feln\u0151ttek megbetegszenek, mert doh\u00e1nyoznak, rosszul t\u00e1pl\u00e1lkoznak, vagy t\u00fal sokat dolgoznak, otthon meg csak veszekszenek. Egysz\u00f3val m\u00e1r nem boldogok, \u00e9s olyankor r\u00e1juk t\u00f6rnek a\u00a0betegs\u00e9gek<\/strong>, \u00e9s akkor m\u00e1r mondhatj\u00e1k, hogy az\u00e9rt boldogtalanok, mert betegek.\u201d<\/p>\n\n\n\n

Silvano Agosti<\/strong><\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Amikor idehoztak, azt mondtam mindent ki fogok b\u00edrni, csak a gyerekek! \u0150 n\u00e9lk\u00fcl\u00fck
tudtam, hogy neh\u00e9z lesz, de hogy ennyire?! Sokszor m\u00e1r azt hittem ebbe fogok beleh\u00fcly\u00fclni.
Ilyenkor tudja, d\u00f6bben r\u00e1 az ember, hogy mennyit is jelent a csal\u00e1d. Viszont rengeteg er\u0151t
adott az az \u00e9rz\u00e9s, hogy sz\u00fcks\u00e9g\u00fck van r\u00e1m, feles\u00e9gemmel egy\u00fctt fogjuk felnevelni \u0151ket. Nem
maradhatnak apa n\u00e9lk\u00fcl. Ez a hi\u00e1ny\u00e9rzet emberf\u00f6l\u00f6tti er\u0151t, kitart\u00e1st tud adni, de senkinek sem
k\u00edv\u00e1nom. Addig becs\u00fclj\u00e9tek meg egym\u00e1st, m\u00edg megtehetitek!

Igen, mondtam feles\u00e9gemnek, hogy ne vonatozzon ide a pokolba. Sem \u0151, sem rokonok,
senki, nem akartam, hogy \u00edgy l\u00e1ssanak. Borzaszt\u00f3 \u00e9rz\u00e9s volt, amikor elment. Sok mindenen
\u00e1tment\u00fcnk, sok akad\u00e1lyt lek\u00fczd\u00f6tt\u00fcnk Isten seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel, ez is siker\u00fclni fog.

H\u00e9tv\u00e9g\u00e9n ez a k\u00f3rh\u00e1z volt \u00fcgyeletes. Eddig csak a z\u00f6rejeket hallottam szinte eg\u00e9sz \u00e9jjel,
most ki tudtam menni, nem volt inf\u00fazi\u00f3. Sz\u00f6rny\u0171 l\u00e1tv\u00e1ny fogadott, elm\u00falt \u00e9jf\u00e9l, kint a folyos\u00f3
v\u00e9gig betegekkel. De l\u00e1ttam, t\u00f6bbet m\u00e1r le is takartak. F\u00e9lelem j\u00f6tt r\u00e1m, de mentem tov\u00e1bb
abba a nagy el\u0151t\u00e9rbe, ahonn\u00e9t be tudunk j\u00f6nni a szob\u00e1khoz. A sok nyugtat\u00f3 hat\u00e1sa, csak vitt,
gondolom, mert m\u00e1sk\u00e9pp nem lettem volna k\u00e9pes r\u00e1. Az a l\u00e1tv\u00e1ny \u2013 ami, akkor, ott fogadott \u2013
egy harcmez\u0151h\u00f6z hasonl\u00edtott. Ki matracon, ki ponyv\u00e1s hord\u00e1gyon fek\u00fcdt \u2013 a h\u00e1bor\u00fakban
hordt\u00e1k ilyenen a betegeket, halottakat \u2013 a k\u00e9t sz\u00e9l\u00e9n egy-egy g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 fa volt belevarrva a
v\u00e1szonba, azon voltak a betegek \u00e9s sok le volt takarva. A n\u0151v\u00e9r sz\u00f3lt az orvosnak az m\u00e9g
l\u00e9legzik. M\u00e1r nem sok\u00e1ig, volt a v\u00e1lasz. Min\u00e9l el\u0151bb vissza a szob\u00e1mba, mert \u00e9reztem,
remegek, vacogok. Befek\u00fcdtem az \u00e1gyamba, alig b\u00edrtam le\u00e1ll\u00edtani az ajkam, \u00fagy csattogtak
\u00f6ssze a fogaim. Csak n\u00e9ztem a mennyezetet, gondolataim a hozz\u00e1tartoz\u00f3kn\u00e1l j\u00e1rtak, ha ezt az
\u00e1llapotot l\u00e1tn\u00e1k. F\u00e9rjek, feles\u00e9gek, id\u0151sebb, fiatalabb csal\u00e1dtagok fek\u00fcdtek ott, t\u00f6bbs\u00e9g\u00fck
holtan.

Reggelre valahova elvitt\u00e9k \u0151ket, semmi nyom nem volt, csak ezek az ocsm\u00e1ny
\u201ebetegsz\u00e1ll\u00edt\u00f3\u201d hord\u00e1gyak. Senkinek sem mondtam el, hogy hol j\u00e1rtam az \u00e9jjel, vagy mit
l\u00e1ttam. Ezt \u00fagysem hinn\u00e9 el senki. A gyermekkorom jutott valahogy eszembe. \u00dagy h\u00e9t \u00e9ves
lehettem. Falun, csal\u00e1di h\u00e1zban laktunk. Ny\u00e1r volt \u2013 n\u00e9gy l\u00e9pcs\u0151 vezetett ki a lak\u00e1sb\u00f3l az
udvarra \u2013 ahogy r\u00e1l\u00e9ptem a l\u00e9pcs\u0151re a h\u00e1ts\u00f3 udvar sarka fel\u00e9, m\u00e9g a mi kert\u00fcnk fel\u00e9 \u2013 egy
henger alak\u00fa, \u00fagy m\u00e1sf\u00e9l m\u00e9ter \u00e1tm\u00e9r\u0151j\u0171, aranysz\u00edn\u0171 f\u00e9ny lassan esett le a f\u00f6ldre. A ty\u00fakok
mind odaszaladtak, kuty\u00e1ink von\u00edtani kezdtek, \u00e9n csak b\u00e1multam mi ez. Ma sem tudom mi\u00e9rt,
de odarohantam, nem l\u00e1ttam semmit. Olyan volt, mintha arany sz\u00edn\u0171 apr\u00f3 szemek lettek volna
a legv\u00e9g\u00e9n, de sehol semmi. Elmondtam a sz\u00fcleimnek, persze, hogy nem hitt\u00e9k el. P\u00e1r nap
m\u00falva m\u00e1r a f\u00e9l falu tudta, pedig megmondtam, ha \u0151k nem hiszik, akkor ne mondj\u00e1k
senkinek. Persze tudta minden rokon, m\u00e1snap m\u00falva meg a f\u00e9l falu. \u00c9n ezt az\u00f3ta is \u2013 b\u00e1rmi
furcsa t\u00f6rt\u00e9nt velem \u2013 egy Isteni jelnek tartottam, m\u00e9g ma is.

Teltek a napok. Az egyik vizitkor megk\u00e9rt a Lyuba f\u0151orvos asszony, szeretn\u00e9k
bemutatni betegs\u00e9gemet az orvostanhallgat\u00f3knak. Ha megk\u00e9rnek, akkor lemenn\u00e9k-e az
el\u0151ad\u00f3terembe. J\u00f3 p\u00e9nz\u00e9rt term\u00e9szetesen, csak sz\u00f3ljanak. Le is mentem t\u00f6bb alkalommal,
szinte minden csoportban voltak, akik jobban megszerett\u00e9k volna \u00e9rteni betegs\u00e9gemet, t\u00f6bbet
tudni r\u00f3la. \u0150k megszokt\u00e1k k\u00e9rdezni, ha elmennek a dokik, p\u00e1r k\u00e9rd\u00e9st feltehetnek-e.
Term\u00e9szetesen, ott maradtam, addig is ment az id\u0151. Egy ilyen alkalommal mondta a
professzor \u00far, m\u00e1snap vizitkor j\u00f3 h\u00edrt fog mondani nekem, de sok m\u00falik m\u00e9g a reggeli
v\u00e9rs\u00fcllyed\u00e9s eredm\u00e9ny\u00e9n.

Nagyon v\u00e1rtam a reggelt, csak arra tudtam gondolni, tart\u00f3san lejjebb ment a
v\u00e9rs\u00fcllyed\u00e9s. \u00dagy m\u00e1sf\u00e9l hete 30 \u00e9s 40 k\u00f6zt volt az \u00e9rt\u00e9k. Az izgalomt\u00f3l a reggeli is csak
nehezen ment le, \u00edgy m\u00e9g nem v\u00e1rtam az orvosokat, mint ma. V\u00e9gre j\u00f6ttek, amikor oda\u00e9rtek
hozz\u00e1m mondt\u00e1k is, lehetn\u00e9nek jobbak is az eredm\u00e9nyek, de m\u00e1sodik hete a v\u00e9rs\u00fcllyed\u00e9s
be\u00e1llt arra a szintre, hogy most m\u00e1r meg merik csin\u00e1lni a biopszi\u00e1t. M\u00e1jus 21-re tervezt\u00e9k be,
rem\u00e9lik m\u00e1r nem j\u00f6n k\u00f6zbe semmi. Kapom addig is az inf\u00fazi\u00f3kat, v\u00e9rplazm\u00e1t. Tudj\u00e1k, hogy
sok a gy\u00f3gyszerem, de egyel\u0151re musz\u00e1j ezeket szedni. Meg\u00edg\u00e9rtem mindent, r\u00e1 akartam venni
a csapatot arra, esetleg kor\u00e1bban nem lehetne-e levenni. De nem t\u00e1rgyaltak vel\u00fcnk. Ez nem
piac, ahol alkudozni lehet. \u2013 b\u00f6kte oda ep\u00e9sen a Tarj\u00e1n doktor. \u00d6r\u00fcltem v\u00e9gre, \u00f6t h\u00f3napja
vagyok itt, holott legfeljebb m\u00e1sf\u00e9l h\u00e9tr\u0151l volt sz\u00f3 \u00e9s most kaptam id\u0151pontot.

Nem tudtam m\u00e1sra gondolni, mint arra, hogy kics\u00edpik a sz\u00f6vettant. Annak vizsg\u00e1lata
ut\u00e1n m\u00e1r megtudj\u00e1k \u00e1llap\u00edtani, hogy hol van a nagyobb probl\u00e9ma, kapok gy\u00f3gyszereket r\u00e1, \u00e9s
megyek vissza a szombathelyi k\u00f3rh\u00e1zba. K\u00e9t nap telt el, olvastam, amikor bel\u00e9pett a szob\u00e1ba
a Kulcs\u00e1r f\u0151orvos \u00far, a szombathelyi oszt\u00e1lyos orvosom. Nagyon meglep\u0151dtem, persze hogy
\u00f6r\u00fcltem neki, itt megl\u00e1togat. Elmondta, csak annyit mondjak, milyen a k\u00f6z\u00e9rzetem, tudja az
eredm\u00e9nyeket, besz\u00e9lt az itteni orvosokkal, bizakodni kell, hogy a sz\u00f6vettan ad olyan
eredm\u00e9nyt, amire koncentr\u00e1lni tudnak \u00e9s j\u00f6hetnek a m\u00e9g jobb eredm\u00e9nyek. Itt volt P\u00e9csen
konferencia, mindenk\u00e9pp megl\u00e1togatott volna. Ennyire betegk\u00f6zpont\u00fa orvossal m\u00e9g nem
tal\u00e1lkoztam. L\u00e1tszott rajt, hogy val\u00f3ban minden idej\u00e9t a betegek gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1\u00e9rt \u00e1ldoz fel.
Hosszasan elbesz\u00e9lgetett vel\u00fcnk, szinte \u00e9jjel-nappal a k\u00f3rh\u00e1zban, a betegei mellett volt.
Sajnos, k\u00e9s\u0151bb erre ment r\u00e1 a h\u00e1zass\u00e1ga. Nagyon h\u00e1l\u00e1s voltam neki minden\u00e9rt, tal\u00e1n neki \u00e9s
Hankiss professzornak k\u00f6sz\u00f6nhettem azt, hogy kihoztak abb\u00f3l az \u00e1llapotb\u00f3l, ahogyan
hozz\u00e1juk ker\u00fcltem. Nagyon m\u00e9lyr\u0151l hoztak vissza, \u00f3r\u00e1kat t\u00f6lt\u00f6ttek mellettem. Amikor j\u00f6tt
dolgozni, m\u00e9g \u00e1t sem \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, az volt az els\u0151 neki, v\u00e9gig j\u00e1rta a s\u00falyosabb betegeket.
Folytat\u00f3dtak a napi kezel\u00e9sek, szinte minden reggel vettek le v\u00e9rt, reggeli ut\u00e1n meg megettem
a mar\u00e9k gy\u00f3gyszeremet, ut\u00e1na bek\u00f6t\u00f6tt\u00e9k az els\u0151 inf\u00fazi\u00f3t. Amikor k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fcltem olyan
v\u00e9n\u00e1im voltak, egy kezd\u0151 n\u0151v\u00e9r az ajt\u00f3b\u00f3l is beletal\u00e1lt volna a v\u00e9n\u00e1mba, most olyan volt,
mint egy maty\u00f3h\u00edmz\u00e9s. A rezidensek is gyakorolt\u00e1k rajtam a v\u00e9n\u00e1z\u00e1st, am\u00edg meg nem untam.
Volt, amelyik m\u00e1r sz\u00e9tb\u00f6k\u00f6dte mindkett\u0151 karomon a v\u00e9n\u00e1kat, de egy k\u00e9mcs\u0151 v\u00e9rt sem tudott
38levenni. Na, ekkor megel\u00e9geltem \u00e9s csak a sz\u00fcks\u00e9ges b\u00f6k\u00e9seket engedtem meg. Szerencs\u00e9re
nem j\u00f6tt v\u00e9gre k\u00f6zbe semmi olyan, hogy ne tudj\u00e1k a sz\u00f6vettant levenni. A h\u00e9tv\u00e9ge nagyon
lassan telt, nem ment az olvas\u00e1s se. Rejtv\u00e9nyekkel pr\u00f3b\u00e1lkoztam, de az agyam csak egyetlen
dologra koncentr\u00e1lt, legyen m\u00e1r h\u00e9tf\u0151! \u00c9s elj\u00f6tt, reggelit nem ehettem, de am\u00fagy sem ment
volna le egy falat sem. Meg volt a vizit, j\u00f3l vagyok-e? Semmi bajom csak m\u00e1r induljunk.

Elmagyar\u00e1zta a S\u00e1mik \u00e9s Tarj\u00e1n doktorok, mit, hogy fognak csin\u00e1lni. Lesz egy r\u00fag\u00f3val
ell\u00e1tott k\u00fcl\u00f6nleges t\u0171, egy k\u00e9mcs\u0151, amibe a minta fog ker\u00fclni. Hamar meglesz\u00fcnk vele, \u00e9s
\u00e9rz\u00e9stelen\u00edteni is fogj\u00e1k a ter\u00fcletet. Egyszer\u0171en sem ideges nem voltam \u00e9s nem is f\u00e9ltem. Volt
egy beteg, akinek nem r\u00e9g vettek szint\u00e9n a ves\u00e9j\u00e9b\u0151l, \u0151 is azt mondta, semmis\u00e9g. \u00dagy egy \u00f3ra
telhetett el vizit \u00f3ta, ny\u00edlt az szob\u00e1nk ajtaja. K\u00e9t akkora marhanagydarab ember j\u00f6tt be, mint
Toldi. \u00c9letemben nem l\u00e1ttam m\u00e9g ekkora embereket vagy most kezd a szemem becsapni?
Melyik\u00fck a Juh\u00e1sz? M\u00e9ly d\u00f6rm\u00f6g\u0151 hangj\u00e1n az egyik. M\u00e1r mentem is, mivel az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9n
v\u00e1rtam m\u00e1r ezt a pillanatot. Ment\u00fcnk, a labirintusn\u00e1l kinyitottak egy ajt\u00f3t. Abban egy \u00e1gy volt
a fal mellett, egy asztal k\u00e9t sz\u00e9kkel. Se r\u00f6ntgent, se ultrahang g\u00e9pet nem l\u00e1ttam. K\u00e9rdeztem is
t\u0151l\u00fck, hogy azok hol vannak? \u0150k csak az\u00e9rt vannak itt, hogy lefogjanak. Aty\u00e1m, mi lesz itt,
nekem nem ezt mondt\u00e1k, most f\u00e9lni kezdtem. Nem kicsit, nagyon, mivel a legrosszabbra
gondoltam. De nem vakon? J\u00e1rt az agyam, meg kezem, l\u00e1bam is. J\u00f6tt a k\u00e9t orvos meg a
cs\u00fany\u00e1cska k\u00f6v\u00e9rke, kez\u00e9ben egy kukt\u00e1val. Kider\u00fclt abban fert\u0151tlen\u00edtett\u00e9k az eszk\u00f6z\u00f6ket,
amik kellenek a mintav\u00e9telhez. Any\u00e1m mi van itt? \u2013 gondoltam. Mondta is, teljesen
vetk\u0151zzek le \u00e9s fek\u00fcdjek fel az \u00e1gyra. Az \u00e1tlagn\u00e1l magasabb volt ez az \u00e1gy, de megk\u00e9rdeztem,
remegett a hangom, ultrahang, vagy? T\u00f6bbet nem is tudtam mondani. Az nem lesz, m\u00e1r
nagyon sokat csin\u00e1lt ilyet. Hangj\u00e1b\u00f3l \u00edt\u00e9lve a S\u00e1mik doktor lehetett: \u201eEgy pillanat \u00e9s meg is
vagyunk.\u201d Ez a k\u00e9t \u00f3ri\u00e1s a falhoz szor\u00edtott, \u00e9reztem rajzoltak veset\u00e1j\u00e9kon valamit, hamarosan
kezdj\u00fck is mondta a doki. Kaptam egy \u00e9rz\u00e9stelen\u00edt\u0151t, amit h\u00e1rom helyre sz\u00fartak be. V\u00e1rtak
egy keveset, amikor mondta a doki, na akkor kics\u00edpj\u00fck. Nem kaptam leveg\u0151t, \u00fagy szor\u00edtottak
a falnak. Hallottam, hogy halkan csettent a szerkenty\u0171, de f\u00e9lrement. Nem cs\u00edpett ki anyagot.
Ism\u00e9t csetten\u00e9s, megint semmi. Ne mozogjak el, meg leveg\u0151t se vegyek mondta, mert
valami\u00e9rt elmozog a vese akkor. Szakadt r\u00f3lam a v\u00edz, az \u00e1jul\u00e1s ker\u00fclgetett! V\u00e9gre a 10. tal\u00e1lt,
de m\u00e9g egy kell mondta. A k\u00f6vetkez\u0151 \u201el\u00f6v\u00e9s\u201d is cs\u00edpett ki mint\u00e1t. V\u00e9gre nem szor\u00edtottak
annyira, \u00edgy m\u00e1r jobban kaptam leveg\u0151t. \u00c9s engem hib\u00e1ztattak, hogy elmozogtam, ennyiszer
m\u00e9g nem kellett megb\u00f6kni senkit sem. Ez vicc, \u00fagy nekinyomtak ezek az \u00f3ri\u00e1sok a falnak,
leveg\u0151t is csak keveset kaptam. L\u00e9nyeg, hogy megvan, gondoltam magamban. Mondta a doki,
ha tudok pisiljek. De hova? A f\u00f6ld\u00f6n volt egy lav\u00f3r, abba. Nagyon er\u0151ltetett, de csak keveset
tudtam produk\u00e1lni. Megd\u00f6bben\u00e9semre v\u00e9res volt. Megn\u00e9zt\u00e9k, \u0151k is mondt\u00e1k is a n\u0151v\u00e9rnek,
kat\u00e9ter, sok-sok folyad\u00e9k \u00e9s a gipsztusk\u00f3, egy h\u00e9tig azon fogok fek\u00fcdni. Ezt m\u00e1r nekem
mondt\u00e1k, nehogy bev\u00e9rezzen a vese. Nem engedt\u00e9k, hogy saj\u00e1t l\u00e1bamon menjek be, a k\u00e9t
nagydarab \u00f6sszekulcsolta a kez\u00e9t, azon vittek az \u00e1gyamig. Hamarosan bek\u00f6t\u00f6tt\u00e9k az inf\u00fazi\u00f3t,
meg hozt\u00e1k azt a szerintem gipszb\u0151l \u00f6nt\u00f6tt k\u00ednz\u00f3eszk\u00f6zt, amit a ves\u00e9m al\u00e1 raktak, nehogy
bev\u00e9rezzen a vese. Hatalmas k\u00e9k folt volt az eg\u00e9sz fenekem. A jobboldali ves\u00e9met b\u00f6kt\u00e9k
\u00f6ssze, ez\u00e9rt nem \u00e9rtettem, minek a m\u00e1sik ves\u00e9mhez is? Ez egy r\u00e9szben \u00e1ll\u00edthat\u00f3, k\u00e9t r\u00e9szb\u0151l
\u00e1ll\u00f3 U alak\u00fa holmi volt, amit beraktak a derekam f\u00f6l\u00e9, kb. a ves\u00e9khez. A der\u00e9k, meg a gerinc
fels\u0151 r\u00e9sze a leveg\u0151ben volt. Na, \u00edgy azt f\u00e1jt m\u00e1r mindenem. Eddig el\u00e9g t\u0171rhet\u0151en voltam, de
ez borzaszt\u00f3 volt. Hi\u00e1ba mondtam nekik, ez nagyon rossz. Erre csak annyit mondtak, hogy
m\u00e1sok is kib\u00edrt\u00e1k. Na ezzel el\u00e1rult\u00e1k magukat. T\u00f6bb ilyen eset is volt ezek szerint, a t\u00f6bbi
betegnek is az\u00e9rt rakt\u00e1k al\u00e1, mivel t\u00f6bbsz\u00f6r sz\u00fart\u00e1k! A betegt\u00e1rsak seg\u00edtettek a fej \u00e9s gerinc
r\u00e9szemet feljebb rakni p\u00e1rn\u00e1kkal, hogy ne fesz\u00fclj\u00f6n annyira. Ezek hentesek, nem orvosok \u2013
milyen igaza volt az els\u0151 betegt\u00e1rsaimnak. M\u00e1snap vizitkor a prof \u00e9rdekl\u0151d\u00f6tt, mondtam neki,
el\u00e9g pocs\u00e9kul siker\u00fclt ez a m\u0171velet, 12-szer b\u00f6ktek meg, mire eltal\u00e1lt\u00e1k a ves\u00e9t \u00e9s tudtak
sz\u00f6vettant venni, mert mi\u00e9rt nem r\u00f6ntgen, vagy ultrahang seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel vett\u00e9k a sz\u00f6vettant?
\u00cdgy Szombathelyen is megtudt\u00e1k volna csin\u00e1lni. Ez hentesmunka volt, orvos ilyen k\u00ednz\u00e1st
nem csin\u00e1l. A felsz\u00ednt \u00fagy, ahogy \u00e9rz\u00e9stelen\u00edtett\u00e9k, de beljebb m\u00e1r nem tudt\u00e1k, f\u00e1jdalmas volt.
Ha nem mozogtam volna el \u2013 mondta a S\u00e1mik \u2013, akkor els\u0151 k\u00e9t cs\u00edp\u00e9sre meglett volna. J\u00f3l
kiosztottam azt is, hogy a j\u00f3 francba tudtam volna elmozogni, amikor az a k\u00e9t \u00f3ri\u00e1s \u00fagy
beszor\u00edtott a falhoz? Nem is onnan vett\u00e9k szerintem, amit berajzoltak, mert vannak a t\u0171
nyomok a berajzolt karik\u00e1n k\u00edv\u00fcl is. Pr\u00f3b\u00e1lt magyar\u00e1zkodni, de a f\u0151orvosn\u0151 le\u00e1ll\u00edtotta.
Megn\u00e9zte a sz\u00far\u00e1sok hely\u00e9t, mondta sok folyad\u00e9k, \u00e9s amennyiben el\u00e1ll a v\u00e9rz\u00e9s, norm\u00e1l
vizelet lesz a zacsk\u00f3ba, akkor kiveszik a tusk\u00f3t al\u00f3lam, de egy h\u00e9tig ut\u00e1na is fek\u00fcdni kell. \u00dagy
k\u00e9t, h\u00e1rom h\u00e9t m\u00falva rem\u00e9lik megj\u00f6n a sz\u00f6vettan eredm\u00e9nye, akkor m\u00e1r t\u00f6bbet tudnak.

Gondoltam, itt most el\u00e1stam magam a k\u00e9t doki meg az eg\u00e9sz vez\u00e9rkar el\u0151tt, de m\u00e1r azon
a ponton voltam, hogy nem \u00e9rdekelt. Nem el\u00e9g, hogy megk\u00ednoztak, akkor m\u00e9g engem akarnak
okolni. Harmadik nap m\u00e1r teljesen letisztult a vizelet, lett nekik sz\u00f3lva, de nem vett\u00e9k ki
el\u0151bb, egy h\u00e9tig fektettek azon a r\u00f6nk\u00f6n. Biztos voltam benne, itt j\u00f6n a visszav\u00e1g\u00e1s, mivel
hentesnek neveztem \u0151ket a prof el\u0151tt. M\u00e9g ut\u00e1na is n\u00e9gy napig nem engedtek felkelni. Most
m\u00e1r nagyon ki voltam borulva. K\u00f6zben j\u00f6tt feles\u00e9gem, any\u00f3sommal, amikor alattam volt ez a
holmi. Ez volt az els\u0151 eset, hogy nem nagyon tudtam \u00f6r\u00fclni j\u00f6tt\u00fcknek. Tiszt\u00e1ban voltam vele,
mit \u00e9reznek. Nem szerettem, ha azt l\u00e1tom valakin, hogy sajn\u00e1l. Elviselek \u00e9n mindent, csak
sajn\u00e1latot, sz\u00e1nalmat ne l\u00e1ssak az arcokon. Norm\u00e1l esetben ez \u00e9rthet\u0151, de nagyon ki voltam
m\u00e1r agyilag.

Vissza\u00e1lltak a kezel\u00e9sek r\u00e9gi medr\u00fckbe, k\u00f6zben j\u00f6tt egy nagyon aranyos, id\u0151sebb
ap\u00e1carendb\u00e9li n\u0151v\u00e9r, Marian n\u0151v\u00e9r. Estefel\u00e9 bej\u00f6tt hozz\u00e1m, szinte mindent tudott r\u00f3lam, \u0150
Szombathelyr\u0151l j\u00f6tt most, de m\u00e1r akkor ott volt, amikor m\u00e9g \u00e9n is, csak \u0151 a seb\u00e9szeten volt.
Egy t\u00fcnd\u00e9ri teremtm\u00e9ny volt, mondtam is neki, \u0151t a j\u00f3 Isten k\u00fcldte ide. Teltek a napok,
k\u00f6zben kimentem m\u00e1r s\u00e9t\u00e1lni a folyos\u00f3ra, nem szabad az er\u0151t elvesz\u00edteni. Eltelt k\u00e9t h\u00e9t,
eredm\u00e9ny m\u00e9g sehol. B\u00edztam benne a k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten letelik a h\u00e1rom h\u00e9t, biztosan meg fog
j\u00f6nni a sz\u00f6vettan eredm\u00e9nye \u00e9s v\u00e9gre mehetek ebb\u0151l a pokolb\u00f3l vissza Szombathelyre.

Egyik ilyen d\u00e9lut\u00e1ni s\u00e9ta ut\u00e1n, de m\u00e1r d\u00e9lel\u0151tt is \u00fagy \u00e9reztem, mintha kicsit
megsz\u00e9d\u00fcltem volna. Pr\u00f3b\u00e1ltam az\u00e9rt haladni a folyos\u00f3n, de egyre ink\u00e1bb f\u00e1radtam. Kezdett
verni a v\u00edz, hol a mellem, hol a h\u00e1tam sz\u00fart. Le is \u00fcltem egy sz\u00e9kre. Csak nem? Mindj\u00e1rt
rosszra gondoltam, de mivel nem j\u00f6tt fel v\u00e9r, \u00edgy el is vetettem ezt a gondolatot. Hasonl\u00f3
el\u0151jelek voltak, amikor t\u00fcd\u0151emb\u00f3li\u00e1t kaptam. K\u00e9t tanhallgat\u00f3 j\u00f6tt, k\u00e9rdezt\u00e9k, nem \u00e9rzem j\u00f3l
magam? Mondtam, hogy nagyon nem. El\u0151ker\u00edtettek egy kerekes kocsit \u00e9s megkezd\u0151d\u00f6tt a
proced\u00fara. M\u00e1r egyre t\u00f6bbsz\u00f6r k\u00f6h\u00f6gtem, de nem j\u00f6tt v\u00e9r fel. Gondoltam, akkor m\u00e9gsem az.
Odavittek a n\u0151v\u00e9rszob\u00e1hoz, orvos sehol. Valahova telefon\u00e1ltak, nem tudom kivel
besz\u00e9lhettek, csak hangfoszl\u00e1nyokat hallottam. Hamarosan elindultak velem futva, majdnem
kiestem abb\u00f3l a mopedb\u0151l. EKG volt ki\u00edrva, nyitva volt az ajt\u00f3, \u00edgy mindj\u00e1rt be is toltak.
Megvizsg\u00e1ltak, annyit hallottam, nagyon gyan\u00fas. Min\u00e9l el\u0151bb r\u00f6ntgen, mire oda\u00e9rtek
telefon\u00e1lok nekik, mondta. Most m\u00e1r tudtam, a baj nem kicsi, de megint? Meg volt a r\u00f6ntgen
is, nem is v\u00e1rt\u00e1k meg az \u00e9rt\u00e9kel\u00e9st. El\u0151ker\u00fcltek az orvosok is, mind a k\u00e9t karomba inf\u00fazi\u00f3t
k\u00f6t\u00f6ttek be \u00e9s bevittek a szob\u00e1mba. Nem engedtek l\u00e1bra \u00e1llni, a k\u00e9t rezidens emelt az \u00e1gyba.
P\u00e1r perc, \u00e9s lesz pontos diagn\u00f3zis mondt\u00e1k. Val\u00f3ban, j\u00f6tt is a r\u00f6ntgenorvos, kez\u00e9ben
lebegtetve a felv\u00e9teleket. Gyerekek, emb\u00f3lia! Minden a felv\u00e9teleket n\u00e9zt\u00e9k. \u201eEmb\u00f3li\u00e1ja van,
Juh\u00e1sz \u00far!\u201d Na m\u00e9g uraz is. K\u00e9t hete egy akkora tah\u00f3 volt hozz\u00e1m. \u00c1tkoztam azt a napot is,
amikor idej\u00f6ttem P\u00e9csre.

Elkezdt\u00e9k a szok\u00e1sosat. Mondtam hagyj\u00e1k, van m\u00e1r benne rutinom. Most viszont hoztak
egy oxig\u00e9npalackot, hamar \u00f6sszeszerelt\u00e9k, megkaptam megint az \u201e\u00e1larcot\u201d, azzal p\u00f3tolt\u00e1k az
oxig\u00e9nt. Csak k\u00e9s\u0151bb gondolkodtam el azon, ebbe bele is szoktak pusztulni, de \u00e9n nem fogok.
Hadd k\u00ednl\u00f3djanak velem m\u00e9g. Fura dolgok t\u00f6rt\u00e9ntek velem, amit el\u0151sz\u00f6r nem tudtam mivel
megmagyar\u00e1zni magamnak. Kezdtem megb\u00e9k\u00e9lni az orvosokkal, s\u0151t h\u00e1l\u00e1s voltam valami
megmagyar\u00e1zhatatlan m\u00f3don nekik, \u00f6r\u00fcltem az \u00e9letnek. A p\u00e9csi madaraknak, ahogy
csiripeltek az ablak el\u0151tt l\u00e9v\u0151 f\u00e1n, a cs\u00fanya n\u0151v\u00e9rk\u00e9t sem l\u00e1ttam olyan ki\u00e1llhatatlannak, mint
kor\u00e1bban, az eb\u00e9det hoz\u00f3 \u201ereffes\u201d csajok sem n\u00e9ztek ki olyan rosszul, a Lyuba f\u0151orvosn\u0151 is
kedvesnek t\u0171nt, \u00edgy telt el kb. 5-6 napom. Besz\u00e9lni csak akkor tudtam, amikor vizitkor picit
levett\u00e9k az oxig\u00e9nt adagol\u00f3 maszkot. Egyik reggel a szob\u00e1ban sz\u00edvta fel a n\u0151v\u00e9r a
fecskend\u0151be az injekci\u00f3kat, aminek egy r\u00e9sz\u00e9t az inf\u00fazi\u00f3ba nyomta, a t\u00f6bbit a seggembe.
Nehezen, de meg\u00e9rtettem a szobat\u00e1rsammal, vegye ki a szemetesb\u0151l az ampull\u00e1kat. Ki kell
der\u00edteni, mi folyik itt. Annyira nyugodt voltam, legt\u00f6bbet csak aludtam, m\u00e1r a szobat\u00e1rsak is
sz\u00f3v\u00e1 tett\u00e9k. Le\u00edrta egy pap\u00edrra az ampull\u00e1kon l\u00e9v\u0151 neveket. M\u00e1snap j\u00f6tt feles\u00e9gem \u00e9s ap\u00e1m,
gondoltam \u00e9rdekl\u0151dtek ut\u00e1na, \u00edgy megtudt\u00e1k, hogy \u00fajabb emb\u00f3li\u00e1t kaptam. Most sem
engedt\u00e9k levenni a maszkot, \u00edgy pap\u00edrra \u00edrtam le, tudakolja meg gy\u00f3gyszert\u00e1rba, vagy a
szomsz\u00e9dba volt az onkol\u00f3giai oszt\u00e1ly, hogy miket adnak ezek nekem, mert egyszer csak
v\u00e9gleg elaltatnak. \u00cdgy is lett. Egy r\u00e9sz\u00e9t a gy\u00f3gyszert\u00e1rban, m\u00e1sikat a seb\u00e9szeten siker\u00fclt
megtudnia. H\u00e1romnegyed r\u00e9sze nyugtat\u00f3 volt! Hogy rohadn\u00e1tok meg, gondoltam. Nem
mindegyik palackba szokt\u00e1k nyomkodni, \u00e1ltal\u00e1ban a reggelibe, meg az estibe. Meg volt
fejemben az \u00f6tlet, ilyen k\u00e1b\u00e1n is.

Kegyetlen \u00e9rz\u00e9s volt, hogy \u0151k besz\u00e9ltek hozz\u00e1m, \u00e9n meg nem vehettem le a maszkot,
pr\u00f3b\u00e1ltam picit f\u00e9lrenyomni, de \u00e9reztem, hogy kell. \u00cdgy \u00e9n csak \u00edrtam. Le\u00edrhatatlanul
elkeser\u00edt\u0151, f\u00e1jdalmas \u00e9rz\u00e9s, fekszel ott kiter\u00edtve, mint egy b\u00e9ka. Tele r\u00e1d k\u00f6t\u00f6tt madzagokkal,
maszkkal. Elj\u00f6ttek, 250 kilom\u00e9tert utaztak, csak ide \u00e9s l\u00e9nyeg\u00e9ben egy \u00e9rtelmes mondatot
nem tudsz mondani. Most el\u0151sz\u00f6r \u00e9reztem, hogy jobb lenne m\u00e1r meghalni, de az meg
\u00f6nz\u0151s\u00e9g. Gy\u00e1vas\u00e1gnak tartottam, p\u00e1rszor \u00e1tgondoltam m\u00e1r. Akarom \u00e9s fogom is m\u00e9g a
gyermekeimet l\u00e1tni. Ak\u00e1rhogy is, de fel kell \u00e9p\u00fcln\u00f6m, sz\u00fcks\u00e9g\u00fck van ap\u00e1ra.

T\u00edz h\u00f3napja nem tal\u00e1lkoztunk m\u00e1r, f\u00e9ltem att\u00f3l, hogy m\u00e1r meg sem ismernek. Kicsit
m\u00e1r n\u0151tt a hajam is, de feh\u00e9ren, amire azt mondt\u00e1k, id\u0151vel s\u00f6t\u00e9tebb lesz. Sokszor eszembe
jutott most az a f\u00e9ny, amit gyermekkoromban l\u00e1ttam, abban b\u00edztam, hogy azt Isten k\u00fcldte
nekem, hogy er\u0151s \u00e9s kitart\u00f3 legyek. \u00c9n \u201ecsak\u201d beteg vagyok, J\u00e9zus szenved\u00e9seihez k\u00e9pest ez
semmi, csak a hit, az \u00e9lni akar\u00e1s, im\u00e1k erej\u00e9ben b\u00edzhattam.

\u00c9desany\u00e1m beteges volt, ide nem tudott elj\u00f6nni, de \u00e9reztem agg\u00f3d\u00e1s\u00e1t. Tudtam, hogy
nagyon sokat im\u00e1dkozik \u00e9rtem, a fia gy\u00f3gyul\u00e1s\u00e1\u00e9rt. A hit, a szeretet, nagyon sok er\u0151t tud
adni. M\u00edg ezeken gondolkodtam elaludtam. Amikor fel\u00e9bredtem m\u00e1r majdnem bes\u00f6t\u00e9tedett.
Elmentek a szeretteim, hisz feles\u00e9gemet otthon v\u00e1rt\u00e1k gyermekeink. Legal\u00e1bb \u00e9desanyjuk
hadd lehessen vel\u00fck, azt ezen is t\u00falteszem magam. Le fogom gy\u0151zni, mint az els\u0151t \u00e9s megyek
\u00e9n is, amit m\u00e1r nagyon-nagyon v\u00e1rtam!<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A nyolcadik fejezet a csal\u00e1dt\u00f3l val\u00f3 elszakad\u00e1s f\u00e1jdalm\u00e1val \u00e9s az emberfeletti kitart\u00e1s sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9g\u00e9vel indul, amely er\u0151t ad a szerz\u0151nek a folytat\u00e1shoz. Egy megr\u00e1z\u00f3 \u00e9jszakai eml\u00e9k sor\u00e1n a k\u00f3rh\u00e1z folyos\u00f3j\u00e1t egy h\u00e1bor\u00fas harct\u00e9rhez hasonl\u00edtja, ahol hord\u00e1gyakon fekv\u0151 halottak \u00e9s haldokl\u00f3k l\u00e1tv\u00e1nya fogadja, ami m\u00e9ly f\u00e9lelemmel t\u00f6lti el. A kil\u00e1t\u00e1stalans\u00e1g k\u00f6zepette felid\u00e9z egy gyermekkori rejt\u00e9lyes \u00e9lm\u00e9nyt, egy \u00e9gb\u0151l al\u00e1hull\u00f3 aranysz\u00edn\u0171 f\u00e9nyt, amelyet az\u00f3ta is isteni jelnek \u00e9s a t\u00fal\u00e9l\u00e9s z\u00e1log\u00e1nak tekint. A fejezet v\u00e9g\u00e9n, mik\u00f6zben a p\u00e9csi orvostanhallgat\u00f3knak mutatj\u00e1k be ritka betegs\u00e9g\u00e9t, v\u00e9gre megkapja a vesebiopszia id\u0151pontj\u00e1t, \u00e1m a v\u00e1rakoz\u00e1s izgalm\u00e1t be\u00e1rny\u00e9kolja a szombathelyi kezel\u0151orvosa, Kulcs\u00e1r doktor v\u00e1ratlan l\u00e1togat\u00e1sa \u00e9s a diagn\u00f3zis k\u00f6r\u00fcli bizonytalans\u00e1g.<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":374,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[5],"tags":[],"class_list":["post-373","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-fejezetek"],"blocksy_meta":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/373","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=373"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/373\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":375,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/373\/revisions\/375"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/374"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=373"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=373"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=373"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}