{"id":399,"date":"2026-05-01T06:03:00","date_gmt":"2026-05-01T04:03:00","guid":{"rendered":"https:\/\/elettortenetem.eu\/?p=399"},"modified":"2026-05-03T17:53:37","modified_gmt":"2026-05-03T15:53:37","slug":"16-fejezet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/2026\/05\/01\/16-fejezet\/","title":{"rendered":"16. Fejezet"},"content":{"rendered":"\n
\n

\u201eNem minden szenved\u00e9s egyforma. Nem felt\u00e9tlen\u00fcl a legnagyobb szenved\u00e9s v\u00e1ltja ki a legnagyobb egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9st \u00e9s lesz a legnagyobb fontoss\u00e1g\u00fa m\u00e1sok szem\u00e9ben. A\u00a0betegs\u00e9gek<\/strong>\u00a0meg\u00edt\u00e9l\u00e9se nem \u00edgy m\u0171k\u00f6dik. A hal\u00e1los\u00a0betegs\u00e9gek<\/strong>\u00a0term\u00e9szetesen t\u00f6bbet nyomnak a latban. A\u00a0betegs\u00e9gek<\/strong>\u00a0tov\u00e1bbi, nem hivatalos rangsor\u00e1ban a pszichi\u00e1triai k\u00f3rk\u00e9pek m\u00e9g a lista legalj\u00e1r\u00f3l is leszorulnak.\u201d<\/p>\n\n\n\n

Suzanne O`Sullivan<\/strong><\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Kor\u00e1bbiakb\u00f3l tanulva, most nem tettem pr\u00f3b\u00e1ra sem magam, sem a sorsot nem
ford\u00edtottam magam ellen, kiv\u00e1rtam a meg\u00edg\u00e9rt seg\u00edts\u00e9get. Hamarosan j\u00f6tt is egy n\u0151v\u00e9r \u00e9s egy
tanul\u00f3l\u00e1ny. El\u0151sz\u00f6r szek\u00e1ltak a t\u00fcrelmetlens\u00e9gemmel, de mondtam nekik, ezt az
ellens\u00e9gemnek sem k\u00edv\u00e1nn\u00e1m, nyolc hetet mozdulatlanul v\u00e9gig fek\u00fcdni egy gipsz\u00e1gyban. \u0150k
is v\u00e1rt\u00e1k m\u00e1r ezt a napot mondt\u00e1k, csak fel akartak vid\u00edtani. K\u00e9t oldalamra \u00e1lltak, mondt\u00e1k,
p\u00e1r napig a fel\u00fcl\u00e9st, \u00fagy 30 fokb\u00f3l fogjuk gyakorolni, amikor m\u00e1r magamt\u00f3l meg tudom
tenni, ut\u00e1na fogunk haladni tov\u00e1bb, sz\u00e9pen, lassan. Fogtak a v\u00e1llamn\u00e1l, m\u00e1sik kez\u00fck a
h\u00e1tamn\u00e1l, \u00e9s lassan \u00fcltettek felfel\u00e9. Amikor m\u00e1r majdnem el\u00e9rt\u00fck, hogy der\u00e9ksz\u00f6gben \u00fcljek,
kezdtem sz\u00e9d\u00fclni. Kidobott a v\u00edz, \u00e9szrevett\u00e9k \u00e9s lassan visszafektettek. Nem erre sz\u00e1m\u00edtottam.
\u2013 mondtam nekik, tegnap m\u00e9g azt mondtam a Kulcs\u00e1r doktornak, hogy vagyok olyan er\u0151s
felkelek magamt\u00f3l is az \u00e1gyb\u00f3l. Nevettek. M\u00e9g p\u00e1rszor megtett\u00fck ezt a majdnem fel\u00fcl\u00e9st.
Mondt\u00e1k, csak er\u0151s\u00edtsem magam az \u00e1gyban, de ne er\u0151ltessek semmit. Csak, ami j\u00f3l esik. Most
\u00e9rtettem csak meg, hogy ennyi fekv\u00e9s ut\u00e1n, ez val\u00f3ban csak lassan fog menni.

Harmadik nap ut\u00e1n m\u00e1r siker\u00fclt magamnak minden seg\u00edts\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl fel\u00fclni, aminek
nagyon tudtam \u00f6r\u00fclni. K\u00f6vetkezett a ki\u00fcl\u00e9s az \u00e1gyam sz\u00e9l\u00e9re, ami nagyon fura volt, seg\u00edteni
kellett nekik, hogy a l\u00e1baimat is le tudjam l\u00f3gatni. \u00c9reztem, ahogy lazulnak az izmok, mintha
dagadni kezdtek volna, de mondt\u00e1k, az\u00e9rt \u00e9rzem mivel a v\u00e9r most \u00e9r le a l\u00e1bam ujj\u00e1ig.
\u00c9reztem, annak m\u00e9g id\u0151 kell, nem is kev\u00e9s, hogy \u00e9n egy\u00e1ltal\u00e1n a l\u00e1baimra tudjak \u00e1llni, vagy
menni tudjak. Nem baj, most m\u00e1r r\u00e1\u00e9r\u00fcnk, ha eddig kib\u00edrtam, ezt is kifogom. Akarom, meg
fogom csin\u00e1lni. \u00c9reztem, hittem magamban. Feles\u00e9gem mindig mondta, hogy kisl\u00e1nyaim
\u00e1lland\u00f3an k\u00e9rdeznek mikor megyek haza. Pont mire Zsuzsika is megbar\u00e1tkozott velem, akkor
j\u00f6tt ez a baleset. V\u00e1rtam m\u00e1r mindig a k\u00f6vetkez\u0151 napot, mit fogunk gyakorolni, kellett a
siker\u00e9lm\u00e9ny. Min\u00e9l hamarabb meg akartam szabadulni a k\u00f3rh\u00e1zt\u00f3l. M\u00e1r r\u00e1\u00e1lltam a l\u00e1bamra,
de a l\u00e9p\u00e9s nagyon nehezen akart siker\u00fclni. D\u00e9lut\u00e1n j\u00f6tt feles\u00e9gem \u00e9s unokates\u00f3m, most
nagyon meg\u00f6r\u00fcltem neki. Megmutattam, hogy m\u00e1r meg tudok \u00e1llni a l\u00e1baimon. Megk\u00e9rtem
\u00e1lljon a h\u00e1tam m\u00f6g\u00e9, \u00e9n r\u00e1\u00e1lltam az \u0151 l\u00e1baira \u00e9s \u00fagy l\u00e9pkedt\u00fcnk. Nem voltam neh\u00e9z, most
sokat fogytam, de csak h\u00e1rom pici l\u00e9p\u00e9st tett\u00fcnk meg, de \u00e9rezhettem \u00fajra, milyen j\u00f3 menni.
Nagyon sokan ezt nem tudj\u00e1k norm\u00e1l esetben \u00e9rt\u00e9kelni, ez \u00e1tlagemberekn\u00e9l teljesen norm\u00e1lis.
Viszont nekem, m\u00e1r ez is nagy el\u0151rehalad\u00e1s volt. M\u00e1r az, hogy amikor r\u00e1 tudtam \u00e1llni a
l\u00e1baimra \u00e9s nem rogyott \u00f6ssze a gerincem, akkor szinte biztos voltam m\u00e1r benne, hogy j\u00e1rni
fogok, mint r\u00e9g. Csak rengeteg er\u0151, kitart\u00e1s kell \u00e9s hinni benne, hogy meg tudom tenni, mert
akarom.

K\u00f6vetkez\u0151 nap be\u00fcltettek a kerekes kocsiba, kitoltak a folyos\u00f3ra. Ott volt az a j\u00e1r\u00f3
szerkenty\u0171, amin volt k\u00e9t g\u00f6mb\u00f6ly\u0171 3-4 m\u00e9ter hossz\u00fa r\u00fad, azt meg kellett fogni \u00e9s abban
pr\u00f3b\u00e1lni piciket l\u00e9pni. Seg\u00edtett\u00e9k l\u00e1baimat el\u0151re tenni, \u00fagy j\u00f3 fel\u00e9ig el is ment\u00fcnk, ut\u00e1na
vissza. \u00c9n le akartam \u00fclni, de \u0151k azt mondt\u00e1k, vagyok olyan \u00fcgyes, m\u00e9g egy ilyen utat
megtesz\u00fcnk. \u00c9s siker\u00fclt. Napr\u00f3l napra jobban ment, egy h\u00e9t m\u00falva m\u00e1r seg\u00edts\u00e9g n\u00e9lk\u00fcl
mentem el \u00e9s vissza abban a keretben.

K\u00f6vetkezett a szob\u00e1ban kis t\u00e1vok megtev\u00e9se, el\u0151sz\u00f6r csak az \u00e1gyam mellett. K\u00e9s\u0151bb,
m\u00e1r a szoba hossz\u00e1ban is. Ezeket mindig megmutattam nejemnek, milyen sz\u00e9pen tudok
l\u00e9pegetni, ami borzaszt\u00f3an nagy \u00f6r\u00f6m volt mindkett\u0151nknek. Megvicceltem, hogy legk\u00f6zelebb
m\u00e1r a k\u00f3rh\u00e1z kapuj\u00e1n\u00e1l fogom v\u00e1rni. K\u00e9t h\u00e9t m\u00falva lement\u00fcnk m\u00e1r a tornaterembe. Ut\u00e1na
m\u00e1r csak itt, nem pedig a szob\u00e1ban volt a torna, s\u00e9ta, er\u0151s\u00edt\u00e9s. \u00d6r\u00fcltek az orvosok is, hogy
ilyen hamar ennyit fejl\u0151dtem, nagyon rendes, seg\u00edt\u0151k\u00e9sz volt hozz\u00e1m mindenki. Csak ekkor
mutatt\u00e1k meg, nagyvizitkor, amikor ott volt minden orvos, azt az MRI felv\u00e9telt, amikor
beker\u00fcltem az \u00f6sszet\u00f6rt csigoly\u00e1kkal, \u00e9s azt, amit a h\u00e9t h\u00e9t fekv\u00e9s, kezel\u00e9sek, forraszt\u00e1sok
ut\u00e1n k\u00e9sz\u00edtettek. A nyolcadikon m\u00e1r nem is k\u00e9sztettek felv\u00e9telt. Ha nem az \u00e9n nevem lett
volna mindkett\u0151n, el sem hittem volna, hogy mindkett\u0151 az \u00e9n gerincemr\u0151l k\u00e9sz\u00fclt. Az els\u0151
olyan volt, mintha a gerincemet, bord\u00e1imat kukacok j\u00e1rt\u00e1k volna \u00e1t. A friss, majdnem, hogy
teljesen norm\u00e1lis, sima csontozat. Elk\u00e9peszt\u0151 volt ezeket l\u00e1tni, de j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s. Nagyon
megk\u00f6sz\u00f6ntem nekik, amit \u00e9rtem tettek \u00e9s egyben eln\u00e9z\u00e9st k\u00e9rtem, ha n\u00e9ha t\u00fcrelmetlen
voltam, kiborultam. Nem csod\u00e1lkoztak rajt, ahogy mondt\u00e1k, amit \u00e9n ebben a k\u00f6zel k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l
\u00e9vben \u00e1t\u00e9ltem, \u00f6t embernek is el\u00e9g lett volna. Napr\u00f3l-napra nagyobb t\u00e1vokat tudtam megtenni
egyed\u00fcl, a nyolc h\u00e9t letelte ut\u00e1n, amikor m\u00e1r megengedt\u00e9k orvosaim a fokozatos mozg\u00e1st, a
19. napon elhagytam a k\u00f3rh\u00e1zat.

Nagy volt az \u00f6r\u00f6m otthon, Zsuzsika sem tekintett most m\u00e1r idegennek, de sajnos
eml\u00e9kezett \u0151 is a balesetre. Sokat k\u00e9rdezgetett, mi\u00e9rt fek\u00fcdtem a l\u00e9pcs\u0151n, mondta, hogy s\u00edrt,
amikor a ment\u0151 szir\u00e9n\u00e1zott. Sajnos, akkor annyi id\u0151 sem maradt, hogy hamar levigy\u00e9k \u0151ket a
buszr\u00f3l, akik h\u00e1tul utaztak, annyira el\u0151re j\u00f6ttek k\u00edv\u00e1ncsiskodni, hogy ap\u00e1m \u00e9s J\u00f3ska b\u00e1csi
nem tudtak vel\u00fck lesz\u00e1llni. Erre nem voltam felk\u00e9sz\u00fclve, annyit mondtam, megcs\u00fasztam a
l\u00e9pcs\u0151n, a t\u00f6bbit majd k\u00e9s\u0151bb megbesz\u00e9lj\u00fck, most az a fontos, \u00fajra itt vagyok vel\u00fck. M\u00e9g a
k\u00f3rh\u00e1zban kaptam gerinctart\u00f3 f\u0171z\u0151t, nem volt k\u00e9nyelmes, de most nem is az volt a fontos.
Musz\u00e1j volt haszn\u00e1lnom. Meg gy\u00f3gyszereket, de a Prednisolont ami\u00f3ta beker\u00fcltem, m\u00e1r nem.
Kaptam a k\u00f3rh\u00e1zban abb\u00f3l a francia injekci\u00f3b\u00f3l, amit kaptam helyette, meg is k\u00e9rv\u00e9nyezt\u00e9k a
miniszt\u00e9riumn\u00e1l, amit p\u00e1r napon bel\u00fcl meg is kaptam, hozta a post\u00e1s. Ebben egyed\u00fcl az volt a
k\u00e9nyelmetlen, mindennap meg kellett v\u00e1rni az orvos asszisztens\u00e9t, aki beadta a faromba. Volt,
hogy reggel j\u00f6tt, vagy csak d\u00e9l k\u00f6r\u00fcl, addig nem tudtam lemenni s\u00e9t\u00e1lni. F\u0151leg a
cs\u00f3nak\u00e1z\u00f3t\u00f3hoz szoktam lemenni. Ott volt t\u00f6bb ismer\u0151s, bar\u00e1t, elbesz\u00e9lgett\u00fcnk. J\u00f6tt egy olyan
gondolatom, nem nagy dolog beadni azt az injekci\u00f3t, a mennyis\u00e9g bent volt a fecskend\u0151ben,
t\u0171vel egy\u00fctt, a nylont kellett csak levenni. Gondoltam, ezt \u00e9n is meg tudom csin\u00e1lni, beadom
magamnak. Egy nap, amikor egyed\u00fcl voltam megpr\u00f3b\u00e1ltam. Nehezen ment, amire oda\u00e9rt
volna a t\u0171 a seggemhez vagy elkaptam, vagy csak a hegy\u00e9vel \u00f6ssze b\u00f6k\u00f6dtem a b\u0151r\u00f6met.
B\u00e1tor\u00edt\u00f3 kell, gondoltam. El\u0151vettem a b\u00e1rszekr\u00e9nyb\u0151l egy \u00fcveg rumot. Nem szoktam inni
alkoholt, ami\u00f3ta meg volt az \u00f3lomm\u00e9rgez\u00e9s, f\u0151leg nem. Ki\u00f6nt\u00f6ttem \u00fagy egy f\u00e9ldecit,
megittam, nagyon rossz volt. Hamarosan \u00e9reztem is a hat\u00e1s\u00e1t, na gondoltam most be fogom
adni m\u00e1r magamnak az injekci\u00f3t, de nem. Megittam m\u00e9g k\u00e9t felest, v\u00e1rtam, sz\u00e9d\u00fcltem, m\u00e1r
att\u00f3l tartottam a fenekemet sem fogom eltal\u00e1lni, Olyan volt m\u00e1r a sok pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1st\u00f3l, mint
egy maty\u00f3h\u00edmz\u00e9s. Most vagy soha, gondoltam. Meg m\u00e1r b\u00e1tor is voltam, \u00fagy bev\u00e1gtam az
injekci\u00f3t, majdnem elt\u0171nt a t\u0171 is, benyomtam az oldatot \u00e9s k\u00e9sz, megvoltunk. Csak \u00fagy
elk\u00e1bultam d\u00e9lben, amikor hozta nejem az eb\u00e9det, \u00e9n nagyon m\u00e9lyen aludtam. Amikor
megl\u00e1tta a konyh\u00e1n a rumos \u00fcveget, m\u00e1r tudta, hogy mi\u00e9rt nyomott el az \u00e1lom. Ett\u0151l a napt\u00f3l
kezdve saj\u00e1t magamnak adtam az injekci\u00f3kat, alkohol sem kellett, de b\u00e1rmikor mehettem,
nem kellett v\u00e1rnom az asszisztensre.

K\u00e9thetente, majd h\u00e1romhetente j\u00e1rtam vissza kontrollra Szombathelyre, Kevertek ki a
k\u00f3rh\u00e1zban kalciumb\u00f3l \u00e9s vitaminokb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 gy\u00f3gyszert, amib\u0151l naponta egy-egy
k\u00e1v\u00e9skan\u00e1llal kellett megenni. F\u00e9l \u00e9v telt el, hogy kij\u00f6ttem a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l. K\u00e9rtem \u00fajra, legal\u00e1bb
n\u00e9gy \u00f3r\u00e1ba hadd menjek el dolgozni, nem konkr\u00e9tan a p\u00e9nz\u00e9rt. Hanem hogy emberek k\u00f6zt
lehessek. Az \u00e9n kedves v\u00e1llalatom, ahol lebetegedtem, port\u00e1s, \u00e9jjeli\u0151r, majd a cs\u00f3nak\u00e1z\u00f3t\u00f3n\u00e1l
p\u00e9nzt\u00e1rosi munk\u00e1t tudott adni, amit \u00fagy k\u00e9t \u00e9vig csin\u00e1ltam. Ut\u00e1na felaj\u00e1nlottak egy kisg\u00e9p
rakt\u00e1rosi \u00e1ll\u00e1st, itt voltak az \u00f6sszes szakma \u00faj \u00e9s jav\u00edt\u00e1sra v\u00e1r\u00f3 g\u00e9pei. Az elej\u00e9n j\u00f3 is volt, de
k\u00e9s\u0151bb hozz\u00e1tett\u00e9k az \u00f6sszes j\u00e1rm\u0171 vizsg\u00e1ztat\u00e1s\u00e1t is, ezeket kellett lepap\u00edrozni, majd a neh\u00e9z
g\u00e9peket is.

K\u00f6lcs\u00f6nadott a v\u00e1llalat az \u00e1llami gazdas\u00e1gnak egy teherfelvon\u00f3t, amin fest\u0151k dolgoztak.
Mivel a v\u00e9g\u00e1ll\u00e1s kapcsol\u00f3t levett\u00e9k, nem \u00e1llt meg a felvon\u00f3, kifordult a kos\u00e1r, az egyik fi\u00fa
sajnos meghalt, na ezut\u00e1n b\u00edzt\u00e1k r\u00e1m, nekem kellett gondoskodni az ilyen g\u00e9pek id\u0151szakos
karbantart\u00e1s\u00e1r\u00f3l is. M\u00e1r t\u00f6bb sz\u00e1zmilli\u00f3s \u00e9rt\u00e9k\u00e9rt feleltem, n\u00e9gy \u00f3r\u00e1ba nem f\u00e9rt bele a
pap\u00edroz\u00e1s \u00e9s a felel\u0151ss\u00e9g is nagy volt rajtam. Tudt\u00e1k, hogy a nyugd\u00edjamat nem haladhatja meg
a fizet\u00e9s, \u00edgy m\u00e1r mindent r\u00e1m raktak. Vittem haza a munk\u00e1t, ami m\u00e1r egyre t\u00f6bb volt.
Gondolkodtam mit lehetne tenni, nejemmel esti tagozaton megszerezt\u00fck a gimn\u00e1ziumi
\u00e9retts\u00e9git. Feles\u00e9gem levizsg\u00e1zott a szak\u00e1cs szakm\u00e1b\u00f3l. Egyik j\u00f3 bar\u00e1tom \u00f6r\u00f6k\u00f6lt egy h\u00e1zat,
amiben volt egy el\u00e9g nagy helyis\u00e9g, ami r\u00e9gen fodr\u00e1sz\u00fczlet volt. Kigondoltam, ez nek\u00fcnk \u00e9pp
j\u00f3 lesz egy haszn\u00e1ltcikk \u00fczlet kialak\u00edt\u00e1s\u00e1ra, amir\u0151l feles\u00e9gem hallani sem akart. \u00c9n k\u00f6zben
meg\u00edrtam a b\u00e9rleti szerz\u0151d\u00e9st a bar\u00e1tommal, h\u00fcly\u00e9nek n\u00e9ztek m\u00e1r a c\u00e9gn\u00e9l \u00e9s nem akartam
senkinek sem a felel\u0151tlens\u00e9ge miatt b\u00f6rt\u00f6nbe ker\u00fclni. S\u00f3gorom is \u2013 Erzsi f\u00e9rje \u2013, fest\u0151 volt \u00e9s
a volt koll\u00e9g\u00e1im neki l\u00e1ttak rendbe tenni az \u00fczletet. Az asztalosokkal is j\u00f3 bar\u00e1ts\u00e1gban voltam,
\u0151k fest\u00e9s ut\u00e1n bepolcozt\u00e1k. Mivel a v\u00e1rosban szabadon mozogtam \u2013 ellen\u0151riznem kellett az
\u00e9p\u00edtkez\u00e9sen l\u00e9v\u0151 g\u00e9pek \u00e1llapot\u00e1t \u2013, volt id\u0151m kiv\u00e1ltani a haszn\u00e1ltcikk \u00fczlet megnyit\u00e1s\u00e1hoz az
enged\u00e9lyt, ami k\u00e9t h\u00e9t m\u00falva a kezemben is volt.

Volt dolgom nekem is az \u00fczletben. Ilyenkor f\u00fcllenteni volt musz\u00e1j, hogy a telepen kell
ezt-azt elint\u00e9znem. K\u00e9szen volt a bolt, de p\u00e9nz\u00fcnk az nem volt, hi\u00e1ba t\u00f6rtem a fejem, semmi
okoss\u00e1g nem jutott eszembe. Am\u00edg nem j\u00f6tt az any\u00f3som, H\u00e9v\u00edzen lakott \u00e9s megl\u00e1togatott
minket. Besz\u00e9lgett\u00fcnk mindenr\u0151l, amikor azt eml\u00edtette, tudja, hogy nem nagyon van p\u00e9nz\u00fcnk,
\u0151 gy\u0171jt\u00f6getett \u00f6ssze, sz\u00f3ljunk \u00e1m neki, ha kell. Hatalmas k\u0151 esett le a sz\u00edvemr\u0151l, \u0151 n\u00e1la fogok
pr\u00f3b\u00e1lkozni, hisz \u00e9n voltam az egyetlen veje. Amikor nejem dolgozott, bevontam az
elk\u00e9pzel\u00e9sembe, meg is mutattam neki az \u00fczletet. K\u00e9rdezte, Ili mit sz\u00f3l hozz\u00e1, hisz olyan j\u00f3
k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gben dolgozik, mikor akarunk nyitni. Amikor lesz p\u00e9nz\u00fcnk, \u00fagy 70-80 ezer forint
kellene, de k\u00f6lcs\u00f6nt nem tudunk felvenni. Tudta, hogy Ili is sokat dolgozik nagy melegben,
h\u00e9tsz\u00e1z emberre f\u0151ztek, 60-70 kil\u00f3s \u00fcst\u00f6ket kellett emelgetni\u00fck. Volt S\u00e1rv\u00e1ron egy m\u00e1sik
haszn\u00e1ltcikk boltos. T\u0151le szoktam \u00e9rdekl\u0151dni, m\u00e1r az \u00e1rubeszerz\u00e9si helyek egy r\u00e9sze is
megvolt. Megbesz\u00e9lt\u00fck, d\u00e9lut\u00e1n mikor Ili hazaj\u00f6n, elmondjuk neki a tervet, ugyanis a mama,
azt mondta, ha tetszik \u0151neki is, akkor \u0151 ad k\u00f6lcs\u00f6n p\u00e9nzt. Annyira m\u00e1r ismertem, t\u00f6bbsz\u00f6r is
adott p\u00e9nzt, de amikor vissza akartuk adni, sohasem fogadta el.

Elmondtuk Ilinek a nagy tervet, de el\u0151sz\u00f6r nem tetszett neki, de az\u00e9rt elj\u00f6tt megn\u00e9zni az
\u00fczletet. R\u00f6gt\u00f6n kapcsolt, hogy itt szoktam \u00e9n t\u00fal\u00f3r\u00e1zni. Meg\u00e9rtettem, mert nagyon j\u00f3
csapatban dolgozott, nem csak munkat\u00e1rsak, bar\u00e1tn\u0151k is voltak. M\u00e9g \u00e1tgondolja, mert az\u00e9rt
nem olyan egyszer\u0171 ott hagyni a j\u00f3 munkahelyet a bizonytalan\u00e9rt, igaza volt. \u00c9n nem akartam
er\u0151ltetni, c\u00e9lozgattam r\u00e1, de csak finoman, mondtam, hogy a m\u00e1siknak is milyen j\u00f3l megy az
\u00fczlet.

Itt is kell dolgozni, de az\u00e9rt ez k\u00f6nnyebb munka. Elmondtam, hogy mama is
felaj\u00e1nlotta a seg\u00edts\u00e9get, bev\u00e1s\u00e1rolunk \u00e1rub\u00f3l, majd j\u00f6n p\u00e9nz. Azt \u00f6sszerakjuk, abb\u00f3l megint
bev\u00e1s\u00e1rolunk, forgatjuk az \u00e1ruba a p\u00e9nzt. Ezt nem nagyon tudta elk\u00e9pzelni, hogy akarom \u00e9n
forgatni a p\u00e9nzt, de nem is az volt a l\u00e9nyeg. Hanem az \u00e1rut mivel fogjuk sz\u00e1ll\u00edtani? A
p\u00e9nz\u00fcnk, aut\u00f3nk, szinte minden\u00fcnket P\u00e9cs elvitte. Mindenfel\u00e9 kutakodtam, valami olcs\u00f3
megb\u00edzhat\u00f3 aut\u00f3 fel\u0151l, de ez nem volt olyan egyszer\u0171, de j\u00f6tt megint any\u00f3som. Mondtuk neki,
Ilinek is tetszik az elk\u00e9pzel\u00e9sem, annyira aranyos volt, meg\u00e9rtette. Dolgozni akarok, de
valami olyat, amib\u0151l hasznunk is van. A Mama, az a dr\u00e1ga j\u00f3 mam\u00e1t az Isten k\u00fcldte! De
val\u00f3ban. \u00c9pp azon m\u00e9rgel\u0151d\u00f6tt, nem tudt\u00e1k kifizetni Sanyi b\u00e1csinak, amit f\u00fart kutat, egy
aut\u00f3t, aj\u00e1nlottak fel helyette. Ott \u00e1ll az udvaron, H\u00e9v\u00edzen. Egy nagy aut\u00f3, de \u0151 nem tudja, mi
lesz a sorsa. Sanyi b\u00e1csi, mama \u00e9lett\u00e1rsa volt \u00e9s k\u00fatf\u00far\u00f3 a szakm\u00e1ja. Istenem most seg\u00edts!
Cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k\u00f6n j\u00f6tt a mama, mondta szombaton j\u00f6n Sanyi b\u00e1csi, majd \u0151 viszi haza, de nem tudja,
melyik aut\u00f3val j\u00f6n. Nehezen akart szombat lenni, de megj\u00f6tt a megment\u0151nk. Nagyon rendes
ember volt. Ott \u00e1ll az udvaron a Polski Fiat Kombi, azt \u0151 odaadja. Abba nagyon sokat lehet
pakolni. Szinte hihetetlen volt, hogy minden ilyen akad\u00e1lymentesen siker\u00fclt. Feles\u00e9gem
h\u00e9tf\u0151n felmondott az iskol\u00e1ban, egy hetet dolgozott m\u00e9g ott, ut\u00e1na felment\u00fcnk Joli
n\u0151v\u00e9rem\u00e9kkel Budapestre k\u00e9t aut\u00f3val, bev\u00e1s\u00e1rolni. Fonalat, haszn\u00e1lt katonai ruh\u00e1kat,
surran\u00f3kat, f\u00e9lcip\u0151ket, m\u00e9ter\u00e1rut v\u00e1s\u00e1roltunk, elindultunk hazafel\u00e9, de a Buda\u00f6rsi \u00faton
tankoltunk, akkor vett\u00fck \u00e9szre, Ili s\u00edrt. Bent maradt az aut\u00f3ban. Holnap nem tudok a
gyerekeknek mit venni reggelire, zokogta, 16 forintunk maradt.

Mi csak nevett\u00fcnk, mivel r\u00e1 k\u00e9t napra nyitottuk az \u00fczletet. 1986. 08. 09-\u00e9n megnyitottuk
az \u00fczletet, az \u00e1ru d\u00e9lut\u00e1n h\u00e1rom \u00f3r\u00e1ra szinte elfogyott. M\u00e1snap hajnalban \u00fajra kellett mennem
\u00e1ru\u00e9rt, na \u00edgy lett forgatva a p\u00e9nz.

Meg\u00e9rt\u00fck, magunknak dolgozhattunk, magunk emberei lehett\u00fcnk. \u00dagy \u00e9rezt\u00fck, v\u00e9gre
megv\u00e1ltozott \u00e9let\u00fcnk, pr\u00f3b\u00e1ltunk munk\u00e1val feledtetni az elm\u00falt sz\u00f6rny\u0171 \u00e9veket. Ellen\u0151rz\u00e9sre
is m\u00e1r csak havonta kellett mennem, veseeredm\u00e9nyeim alig t\u00e9rtek el a norm\u00e1lis \u00e9rt\u00e9kekt\u0151l.
Szinte \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl feln\u0151ttek a l\u00e1nyaink, T\u00edmea vend\u00e9gl\u00e1t\u00f3i szakk\u00f6z\u00e9piskol\u00e1ba j\u00e1rt, Zsuzsika
n\u00e9gy \u00e9vvel volt fiatalabb n\u00e1la, \u0151 m\u00e9g \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1ba j\u00e1rt. Persze, hogy nem fogadt\u00e1k el
any\u00f3som\u00e9k a p\u00e9nzt amikor vissza tudtuk volna adni, s\u0151t az aut\u00f3t is megkaptuk. Sokat
dolgoztunk, de ez egy teljesen m\u00e1s munka volt, hab\u00e1r nekem maximum csak 4-5 kil\u00f3t
szabadott emelni, \u00f6r\u00f6mmel tett\u00fck. \u00c9n szereztem be az \u00e1rut, b\u0151v\u00edtett\u00fck a k\u00edn\u00e1latot, Ili pedig a
boltot vezette. \u00c9n nem szerettem a sok pletyis n\u0151 miatt ott lenni, szabadid\u0151mben p\u00e1r bar\u00e1ttal
kij\u00e1rtunk horg\u00e1szni. 1988-ban tudtunk f\u00e9lretenni annyi p\u00e9nzt, hogy meg tudtuk val\u00f3s\u00edtani
\u00e1lmunkat. Tudtunk venni egy f\u00e9lk\u00e9sz h\u00e1zat R\u00e1bas\u00f6mj\u00e9nben, egy 200 n\u00e9gyzetm\u00e9teres
mell\u00e9k\u00e9p\u00fclettel. Persze any\u00f3som seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel tudtuk megvenni. 1989-ben \u00e9desany\u00e1m 66
\u00e9vesen sajnos meghalt r\u00e1kbetegs\u00e9gben. Ez nagyon megr\u00e1zta az eg\u00e9sz csal\u00e1dot, annak ellen\u00e9re,
hogy m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta nagyon beteg volt. 1990-ben megsz\u00fcletett els\u0151 unok\u00e1nk, Martina. A
l\u00e1nyunk h\u00e1rom h\u00f3napos \u00e1llapotos volt, amikor mi megtudtuk. Els\u0151 led\u00f6bben\u00e9s\u00fcnk ut\u00e1n
nagyon nagy \u00f6r\u00f6mmel v\u00e1rtuk, m\u00e9g sz\u00fcl\u00e9s el\u0151tt f\u00e9rjhez ment. Ott laktak n\u00e1lunk, arra m\u00e1r
nagyr\u00e9szt elk\u00e9sz\u00fclt a h\u00e1z, amin nagyon sokat dolgoztunk. Bar\u00e1tok, rokonok, ismer\u0151s\u00f6k
nagyon sokat seg\u00edtettek. Nagy volt a rokons\u00e1g, volt szinte mindenf\u00e9le szakember. 200
n\u00e9gyzetm\u00e9ter, hat szob\u00e1val. 1994-ben megsz\u00fcletett m\u00e1sodik unok\u00e1nk, Jennifer. Nagy volt az
\u00f6r\u00f6m a csal\u00e1dban. Nekem m\u00e1r megvolt a tervem a h\u00e1ts\u00f3 \u00e9p\u00fclethez is, ami szint\u00e9n 200
n\u00e9gyzetm\u00e9ter volt. A 80-as \u00e9vekben kezd\u0151d\u00f6tt el a nyugati szem\u00e9lyaut\u00f3k behozatala, el\u0151sz\u00f6r
csak sz\u00edvess\u00e9gb\u0151l hoztam be t\u00f6bbet is: Ausztri\u00e1b\u00f3l, Olaszorsz\u00e1gb\u00f3l, majd bent maradtam
ebbe a csapatba. Enged\u00e9lyt v\u00e1ltottam ki r\u00e1 \u00e9s hordtam be elad\u00e1sra. Volt, amin jav\u00edtani kellett,
vettem fel el\u0151sz\u00f6r k\u00e9t aut\u00f3szerel\u0151t, majd amikor m\u00e1r t\u00f6bb lett a munk\u00e1nk, m\u00e9g egyet.

Azt a h\u00e1ts\u00f3 \u00e9p\u00fcletet berendezt\u00fck szerel\u0151m\u0171helynek, komoly motorkiemel\u0151vel,
bepolcoztuk az alkatr\u00e9szeknek. Egy \u00e9jjel amikor ment\u00fcnk ki olaszba, eszembe \u00f6tl\u00f6tt, ezekhez
az aut\u00f3khoz el\u0151bb, vagy ut\u00f3bb, de alkatr\u00e9sz is kell. Sok kinti keresked\u0151 szinte k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt,
vigy\u00fck el ak\u00e1r ingyen is a karambolos, vagy olyan aut\u00f3kat, amit m\u00e1r nem volt \u00e9rdemes
megjav\u00edtani. Aut\u00f3bont\u00f3t fogok csin\u00e1lni, hatalmas az udvarunk, meg ott van az a 200
n\u00e9gyzetm\u00e9teres \u00e9p\u00fclet. T\u00e1rsaim h\u00fcly\u00e9nek n\u00e9ztek, ahogy visszahallottam, hogy \u00e9n behordom
az \u00f6sszes romos, karambolos aut\u00f3t, s\u0151t meg is k\u00e9rtem \u0151ket, ha ilyeneket felaj\u00e1nlanak nekik,
akkor sz\u00f3ljanak. Volt m\u00e1r vagy 300 bont\u00e1sra sz\u00e1nt aut\u00f3 az udvaron, amikor 1989-ben
megnyitottam az aut\u00f3bont\u00f3t. A fi\u00fak szedt\u00e9k sz\u00e9t \u0151ket, az alkatr\u00e9szeket polcokon t\u00e1roltuk. Sok
vev\u0151nk lett, hordt\u00e1k az alkatr\u00e9szeket m\u00e9g Gy\u0151rbe, Veszpr\u00e9mbe is. Ment az \u00fczlet, ekkor esett
le nekik, hogy nem is vagyok annyira h\u00fclye, mint ahogy \u0151k mondt\u00e1k a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt.
Hamarosan t\u00f6bben is aut\u00f3bont\u00f3t szerettek volna nyitni, de 50 kilom\u00e9teres k\u00f6rzetbe, csak egy
bont\u00f3ra adtak enged\u00e9lyt.

Feles\u00e9gem a haszn\u00e1ltcikk boltot vezette, az \u00e1rut oda is egy\u00fctt szerezt\u00fck be, az
aut\u00f3bont\u00f3t meg vittem \u00e9n, de amikor volt ideje, beseg\u00edtett nekem is. 14 olyan \u00e9vet kaptam az
\u00e9lett\u0151l, hogy nem kellett k\u00f3rh\u00e1zban fek\u00fcdn\u00f6m, majd 2004-ben nyaki gerincs\u00e9rvvel meg kellett
m\u0171teni. Mivel ugyanazon helyen volt a s\u00e9rv, ahol a V-, VI-, VII-es csigoly\u00e1k \u00f6sszeroppantak,
a medenc\u00e9mb\u0151l vettek ki csontblokkot, azzal fix\u00e1lt\u00e1l. Sajnos nem v\u00e1lt be, m\u00e1r annyira
roncsol\u00f3dott volt az a r\u00e9sz, hogy 2006-ban \u00fajra kellett m\u0171teni, akkor pluszban tit\u00e1nlemezes
alkalmaz\u00e1st, be\u00fcltet\u00e9st kellett alkalmazni.

2010-ben Zsuzsika is f\u00e9rjhez ment. 2011-ben Zsuzsik\u00e1n\u00e1l megsz\u00fclettek az iker
kisl\u00e1nyok, Lilike \u00e9s J\u00e1zmin, enn\u00e9l gy\u00f6ny\u00f6r\u0171bb aj\u00e1nd\u00e9kot nem kaphattunk volna az \u00e9lett\u0151l!
2019-ben Martina unok\u00e1nkn\u00e1l megsz\u00fcletett az els\u0151 d\u00e9dunok\u00e1nk, M\u00e1rk, majd 2021-ben a
m\u00e1sik d\u00e9dunok\u00e1t, Z\u00e9t\u00e9nyt adta nek\u00fcnk Isten aj\u00e1nd\u00e9kba! 2014-ben, mivel eg\u00e9szs\u00e9gem tov\u00e1bb
nem engedte, megsz\u00fcntettem az aut\u00f3bont\u00f3t. Ett\u0151l kezdve m\u00e1r csak gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 csal\u00e1dunknak
\u00e9l\u00fcnk, \u0151k adj\u00e1k nek\u00fcnk az er\u0151t, boldogs\u00e1got, gyermekeink, unok\u00e1ink \u00e9s d\u00e9dunok\u00e1ink!<\/p>\n\n\n\n

UT\u00d3SZ\u00d3<\/strong><\/h2>\n\n\n\n
\n

\u201eA betegs\u00e9g elv\u00e1laszthatott volna minket egym\u00e1st\u00f3l, vagy \u00e9ppen szorosabbra f\u0171zhette a kapcsolatunkat. Szerencs\u00e9re a balsors bek\u00f6t\u00f6tt szem\u0171 istenn\u0151je, aki hal\u00e1los\u00a0betegs\u00e9gek<\/strong>kel s\u00fajt v\u00e1logat\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl f\u00e9rfiakat, n\u0151ket, gyerekeket, nek\u00fcnk az \u00f6sszefog\u00e1s erej\u00e9t adom\u00e1nyozta.\u201d<\/p>\n\n\n\n

Fabrizio Sparta<\/strong><\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Mint az elej\u00e9n \u00edrtam, tanuls\u00e1gul \u00edrtam ezt a k\u00f6nyvet, sok ember sz\u00e1m\u00e1ra. B\u00edzom benne,
voltak olyan r\u00e9szek, amib\u0151l lehetett okulni, kinek ebb\u0151l, kinek abb\u00f3l. Ez egy most a 71.
\u00e9v\u00e9ben j\u00e1r\u00f3 ember \u00e9lett\u00f6rt\u00e9nete, aki megj\u00e1rta a poklot \u00e9s most a mennyorsz\u00e1got is. Voltam az
\u00e9let s\u00f6t\u00e9t \u00e9s napos oldal\u00e1n, de elmondhatom, mindig megpr\u00f3b\u00e1ltam embernek maradni. A
legnehezebb id\u0151kben is, f\u00fcggetlen\u00fcl att\u00f3l, hogy nem voltam egy nagy templomba j\u00e1r\u00f3 ember,
ennek ellen\u00e9re mindig hittem Istenben. Tudtam, hiszem, valaki ir\u00e1ny\u00edtja ezt a vil\u00e1got, ki
istennek, a m\u00e1sik Allahnak, Jehov\u00e1nak nevezi, mi itt csak vend\u00e9gek vagyunk. Nem is ez a
fontos, hanem a hit, a bizalom, az er\u0151, \u00fagy \u00e9lj\u00fck \u00e9let\u00fcnk, hogy mindig van egy olyan er\u0151
m\u00f6g\u00f6tt\u00fcnk, akiben b\u00edzhatunk. \u00c1tseg\u00edt benn\u00fcnk a neh\u00e9zs\u00e9geken.

Ez\u00e9rt is \u00edrtam le betegs\u00e9gem t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, ebb\u0151l val\u00f3 fel\u00e9p\u00fcl\u00e9st. Ha nem lenne egy
hatalmas er\u0151, aki \u00e1tseg\u00edt benn\u00fcnk, hi\u00e1ba orvostudom\u00e1ny, egy\u00e9b seg\u00edts\u00e9g, egyetlen j\u00e1rhat\u00f3
utunk van, Isten szeretete. Ahhoz nem kell naponta, hetente templomba j\u00e1rni, a nap b\u00e1rmely
szakasz\u00e1ban elmondhatunk magunkban egy im\u00e1t, k\u00e9rni a Megv\u00e1lt\u00f3t, seg\u00edtse meg csal\u00e1dunkat,
a F\u00f6ld, a Vil\u00e1g minden ember\u00e9t \u00e9s \u0150 megfog, minket hallgatni. Tudom, mert \u00e1t\u00e9ltem.
Ebben a k\u00f6nyvben olyanokat \u00edrtam le, ami velem megt\u00f6rt\u00e9nt, nem tettem hozz\u00e1, nem
vettem el bel\u0151le. \u00c1t\u00e9ltem, lek\u00fczd\u00f6ttem h\u00e1rom t\u00fcd\u0151emb\u00f3li\u00e1t, egy sz\u00edvinfarktust, k\u00e9t \u00e9v k\u00f3rh\u00e1z
alatt meghalt \u2013 csak azokban a szob\u00e1ban, ahol \u00e9n is fek\u00fcdtem \u2013, 373 ember, akiket alig
ismertem, de elm\u00fal\u00e1suk nagyon meg\u00e9rintett.

Tiszt\u00e1ban voltam, vagyok vele, m\u00e1r ak\u00e1r az els\u0151 is elvihetett volna. A k\u00f3rh\u00e1zban t\u00f6lt\u00f6tt
\u00e9vek alatt sokszor eszembe jutott Hemingway \u201eAz \u00f6reg hal\u00e1sz \u00e9s a tenger\u201d megr\u00e1z\u00f3
k\u00f6nyv\u00e9ben az \u00f6reg hal\u00e1sz mondatai: \u201eAz ember nem arra sz\u00fcletett, hogy legy\u0151zz\u00e9k\u2026Az
embert el lehet puszt\u00edtani, de nem lehet legy\u0151zni\u201d. Erre sz\u00fclett\u00fcnk, m\u00e1r sz\u00fclet\u00e9s\u00fcnk napj\u00e1n,
hal\u00e1lunk napja is meg van \u00edrva, csak nem mindig kell ezekre gondolni. Mindenkire ez a sors
v\u00e1r, hogy hogy \u00e9li meg e k\u00e9t esem\u00e9ny k\u00f6zt elt\u00f6lt\u00f6tt id\u0151t, az nagyban rajtunk m\u00falik. Egy ilyen
betegs\u00e9gb\u0151l val\u00f3 fel\u00e9p\u00fcl\u00e9shez kellenek kiv\u00e1l\u00f3 orvosok, n\u0151v\u00e9rek, \u00e1pol\u00f3k \u00e9s ami a
legfontosabb, egy szeret\u0151 csal\u00e1d. \u00c9n ebben nagyon szerencs\u00e9snek mondhatom magam. Olyan
feles\u00e9g, amilyen nekem van, nem soknak adatik meg, amit nagyon k\u00f6sz\u00f6n\u00f6k neki. Rengeteg
jelz\u0151vel lehetne dics\u00e9rni, de aki v\u00e9gigolvassa k\u00f6nyvemet, \u00fagyis l\u00e1tja, hogy nem kell
dicshimnuszokat zengeni, a tettek maguk\u00e9rt besz\u00e9lnek. Aki a k\u00f3rh\u00e1zban t\u00f6lt\u00f6tt k\u00e9t \u00e9v alatt, a
94812 napb\u00f3l 497 napot \u00fagy oldott meg, hogy mellettem tudjon lenni, minden sz\u00e9p sz\u00f3n\u00e1l,
jelz\u0151n\u00e9l t\u00f6bbet mond.

Az a rengeteg p\u00e9nz, amit az \u00e9n gy\u00f3gyul\u00e1som\u00e9rt adott egyes orvosoknak a csal\u00e1dunk,
amikor m\u00e9g abban sem voltak biztosak, hogy \u00e9letben maradok. Csak rem\u00e9nykedni tudtak, de
\u00f6nzetlen\u00fcl adt\u00e1k. Azok a mis\u00e9k, im\u00e1k, amiket \u00e9rtem mondattak.

K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m mindenkinek, aki b\u00e1rmit is tett gy\u00f3gyul\u00e1som\u00e9rt. \u00dajra csak a Teremt\u0151h\u00f6z
fordulok, ami er\u0151t, kitart\u00e1st, hitet, adott nekem, eredeti sz\u00e1nd\u00e9komhoz, hogy b\u00e1rmi \u00e1ron is, de
meg kellett, hogy gy\u00f3gyuljak, gyermekeim\u00e9rt, csal\u00e1dom\u00e9rt, rokonok\u00e9rt, mindazok\u00e9rt, akik
engem szerettek \u00e9s \u00e9n viszont szerettem \u0151ket.

Tanuls\u00e1gnak sz\u00e1ntam a k\u00f6nyvem, amiben p\u00e9ld\u00e1mat k\u00f6vetve, de ha csak egy ember is
okul bel\u0151le, m\u00e1r akkor nem \u00edrtam hi\u00e1ba. Nem nagyz\u00e1sb\u00f3l, nagyk\u00e9p\u0171s\u00e9gb\u0151l \u00edrtam, hogy
milyen nagy h\u00e1zat tudtunk venni, ezt is csak szeretteim seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel, de akkor is emberek
tudtunk maradni, nem sz\u00e1lltunk el, ugyanazok az emberek maradtunk, amikor csak tizenhat
forintunk volt.

Megint csak Hemingway jut eszembe: \u201eEmberi t\u00f6rv\u00e9ny, kib\u00edrni mindent, s menni
mindig tov\u00e1bb, m\u00e9g akkor is, ha nem \u00e9lnek benned, rem\u00e9nyek \u00e9s csod\u00e1k\u201d. Neh\u00e9z \u00e9let\u00fcnk volt,
de nagyon sz\u00e9pp\u00e9 tudtuk tenni, mert akartunk, mert hitt\u00fcnk, mert szerett\u00fcnk! Aki k\u00e9rt, mert
meg volt szorulva, annak seg\u00edtett\u00fcnk, mert akkor megtehett\u00fck \u00e9s mi ennek nagyon \u00f6r\u00fclt\u00fcnk.
Amikor az ikerunok\u00e1ink megsz\u00fclettek, feles\u00e9gem ment minden nap seg\u00edteni, t\u00e9len, ny\u00e1ron,
k\u00e9t kis\u00f6rd\u00f6g mell\u00e9 kellett a seg\u00edts\u00e9g. Lilik\u00e9t \u00f6tsz\u00f6r m\u0171t\u00f6tt\u00e9k l\u00e1b\u00e1val, t\u00f6bbsz\u00f6r gipszben volt,
sokszor nejem ott is aludt. L\u00e9nyeg\u00e9ben egyed\u00fcl maradtam a h\u00e1zba, de mivel \u00edgy, hogy a
l\u00e1nyok kirep\u00fcltek, kett\u0151nknek m\u00e1r nagyon nagy volt. Eladtuk, l\u00e9nyegesen olcs\u00f3bban, mint
amit \u00e9rt, de \u00f6r\u00fclt\u00fcnk annak, hogy nagycsal\u00e1dos sz\u00fcl\u0151k vett\u00e9k meg, \u00edgy \u0151k is, mi is boldogok
voltunk. Soha nem a sok p\u00e9nzre alapoztuk \u00e9let\u00fcnket. Az eg\u00e9szs\u00e9g meg\u0151rz\u00e9se \u2013 hogy a
r\u00e1szorul\u00f3kon tudtunk seg\u00edteni \u2013 sz\u00e1munkra minden p\u00e9nzn\u00e9l t\u00f6bbet \u00e9rt!

Lehet, mivel sokszorosan jobban tudtuk \u00e9rt\u00e9kelni, mivel \u00e1t\u00e9lt\u00fck a neh\u00e9zs\u00e9geket,
betegs\u00e9geket kor\u00e1bban. Az \u00e9n gy\u00f3gyul\u00e1som, nem az \u00e9n \u00e9rdemem, hanem az \u00d6v\u00e9!
<\/p>\n\n\n\n

\n

\u201eCsak hinni kell, \u00e9s az Isteni adom\u00e1nyokat j\u00f3l kell felhaszn\u00e1lni!\u201d.<\/p>\n\n\n\n

\u201eA b\u00e1tors\u00e1g nem azt jelenti, hogy nem f\u00e9l\u00fcnk. A b\u00e1tors\u00e1g annyit jelent, legy\u0151zz\u00fck
f\u00e9lelm\u00fcnket\u201d.<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

K\u00f6sz\u00f6net J\u00e9zus Krisztusnak, amit adott nek\u00fcnk, Isten \u00e1ltal a csod\u00e1kban!

V\u00c9GE<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A „Felt\u00e1mad\u00e1s” \u00e9s az \u00e9letigenl\u00e9s diadala<\/p>\n

A befejez\u0151 r\u00e9sz a v\u00e9gs\u0151 gy\u0151zelem kr\u00f3nik\u00e1ja. A szerz\u0151 a nyolc h\u00e9tig tart\u00f3 mozdulatlan gipsz\u00e1gy-fogs\u00e1g ut\u00e1n, a pokoli f\u00e1jdalmakat \u00e9s a b\u00e9nults\u00e1g sokkj\u00e1t legy\u0151zve, \u00fajra tanul j\u00e1rni. A kitart\u00e1s, a csal\u00e1d szerelme \u00e9s az orvosok szak\u00e9rtelme \u2013 k\u00f6zt\u00fck a csontokat \u201e\u00f6sszeforraszt\u00f3\u201d kalciumkezel\u00e9s \u2013 csod\u00e1t tesz: a megr\u00e1z\u00f3 MRI-felv\u00e9telek ut\u00e1n a gerinc regener\u00e1l\u00f3dik. 1980. szeptember 18-\u00e1n, k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00e9vnyi k\u00fczdelem ut\u00e1n, a szerz\u0151 v\u00e9gleg elhagyja a k\u00f3rh\u00e1zat.<\/p>\n

A szabadul\u00e1s ut\u00e1n az \u00e9let \u00fajrakezd\u0151dik. B\u00e1r im\u00e1dott fest\u0151 szakm\u00e1j\u00e1t soha t\u00f6bb\u00e9 nem \u0171zheti, a szerz\u0151 nem adja fel. Feles\u00e9g\u00e9vel, Ilivel \u2013 aki a k\u00fczdelem sor\u00e1n mindv\u00e9gig k\u0151sziklak\u00e9nt \u00e1llt mellette \u2013 \u00e9s a csal\u00e1d seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel sikeres v\u00e1llalkoz\u00e1sokat (haszn\u00e1ltcikk-keresked\u00e9st, aut\u00f3bont\u00f3t) \u00e9p\u00edtenek fel a semmib\u0151l. A k\u00f6nyv ut\u00f3szava m\u00e9ly spiritu\u00e1lis vallom\u00e1s: a szerz\u0151 Hemingway szavaival („Az embert el lehet puszt\u00edtani, de nem lehet legy\u0151zni”) \u00e9s Istenbe vetett megingathatatlan hit\u00e9vel \u00f6sszegzi \u00e9lett\u00f6rt\u00e9net\u00e9t. Tanuls\u00e1gul sz\u00e1nja \u00edr\u00e1s\u00e1t, hirdetve, hogy a szeretet, az \u00f6sszefog\u00e1s \u00e9s az \u00e9lni akar\u00e1s k\u00e9pes legy\u0151zni a legm\u00e9lyebb poklot is.<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":400,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[5],"tags":[],"class_list":["post-399","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-fejezetek"],"blocksy_meta":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/399","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=399"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/399\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":425,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/399\/revisions\/425"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/400"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=399"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=399"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=399"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}