{"id":633,"date":"2026-06-13T06:00:00","date_gmt":"2026-06-13T04:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/elettortenetem.eu\/?p=633"},"modified":"2026-07-01T08:28:50","modified_gmt":"2026-07-01T06:28:50","slug":"7-fejezet-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/2026\/06\/13\/7-fejezet-2\/","title":{"rendered":"7. Fejezet"},"content":{"rendered":"\n
\n
\n

Olyan \u00e9les f\u00e1jdalom has\u00edt a sz\u00edv\u00e9be, hogy le kell \u00fclnie. Mi ez? Hiszen a szeretet f\u00e1j! H\u00e1t bolondok az emberek? Mi\u00e9rt mondj\u00e1k, hogy a szeretet j\u00f3? Hiszen ez csupa f\u00e1jdalom, aggodalom, szorong\u00e1s! Aki nem tudja, mi a szeretet, annak semmi gondja, vid\u00e1man \u00e9l \u00e9s f\u00fcty\u00fcl a vil\u00e1gra… Hiszen a szeretet f\u00e1jdalmas \u00e9s nyomor\u00fas\u00e1gos\u00a0betegs\u00e9g<\/strong>! \u00c9s rabs\u00e1g, szomor\u00fas\u00e1g, al\u00e1zat, megsemmis\u00fcl\u00e9s…<\/p>\n\n\n\n

B\u00e9keffi Istv\u00e1n<\/p>\n<\/blockquote>\n<\/div>\n\n\n\n

\n

\u201eAz \u00e9let \u00e9rtelme, hogy k\u00e9pes legyek teljes l\u00e9nyemet minden \u00e9s mindenki szolg\u00e1lat\u00e1ba \u00e1ll\u00edtani.
Hogy amikor sz\u00fcks\u00e9get tapasztalok, seg\u00edts\u00e9gg\u00e9 v\u00e1ljak, s erre ne sz\u00e1nd\u00e9k vezessen, hanem adotts\u00e1g rendeljen, ne k\u00e9nyszer legyek, hanem lehet\u0151s\u00e9g.
Hogy \u00f6nmagam b\u00e1rmivel vagy b\u00e1rkivel val\u00f3 egys\u00e9g\u00e9t megtapasztaljam, \u00e9rv\u00e9nyes\u00edtsem, \u00e9letem f\u00f3kusz\u00e1ba helyezzem.
Erre az \u00e9let minden nap lehet\u0151s\u00e9get ny\u00fajt.
Ehhez pont el\u00e9g egy \u00e9let.\u201d<\/p>\n\n\n\n

Puzs\u00e9r R\u00f3bert<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Az els\u0151 k\u00f6nyvemben \u00e9letem egyik legnehezebb id\u0151szak\u00e1r\u00f3l \u00edrtam.
A pokol m\u00e9lys\u00e9geit \u00e9s a mennyorsz\u00e1g rem\u00e9ny\u00e9t pr\u00f3b\u00e1ltam megmutatni \u00fagy, ahogyan \u00e9n \u00e1t\u00e9ltem.<\/p>\n\n\n\n

Nem reg\u00e9nyt \u00edrtam, hanem val\u00f3s\u00e1got.
Olyan val\u00f3s\u00e1got, amelyben ott volt a f\u00e1jdalom, a f\u00e9lelem, a bizonytalans\u00e1g \u2014
de ott volt benne az emberi j\u00f3s\u00e1g, a hit \u00e9s az \u00fajrakezd\u00e9s ereje is.<\/p>\n\n\n\n

Most, ebben a m\u00e1sodik k\u00f6nyvben tov\u00e1bb szeretn\u00e9m folytatni ezt az utat.<\/p>\n\n\n\n

Sokan vannak, akik tal\u00e1n nem olvast\u00e1k az els\u0151 k\u00f6nyvemet,
de maguk is nap mint nap k\u00fczdenek.
Betegs\u00e9ggel. Mag\u00e1nnyal. Rem\u00e9nytelens\u00e9ggel. Kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1ggal.
Vagy \u00e9ppen azzal az \u00e9rz\u00e9ssel, hogy r\u00e1juk m\u00e1r senki sem figyel.<\/p>\n\n\n\n

Nekik szeretn\u00e9m elmondani: nincsenek egyed\u00fcl.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

A vil\u00e1g sokat v\u00e1ltozott.
A r\u00e9gi id\u0151k nehezek voltak \u2014 de a mai ember terhei sem kisebbek.<\/p>\n\n\n\n

Sok beteg hossz\u00fa v\u00e1rakoz\u00e1ssal, kev\u00e9s seg\u00edts\u00e9ggel,
f\u00e1radt eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi dolgoz\u00f3kkal, rohan\u00f3 vil\u00e1ggal tal\u00e1lja szembe mag\u00e1t.
Olyan helyzetekkel, amelyekben n\u00e9ha \u00fagy \u00e9rzi:
csak egy sz\u00e1m lett a sok k\u00f6z\u00fcl.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\u00c9n is \u00e1t\u00e9ltem ezt.<\/p>\n\n\n\n

Tudom, milyen az, amikor az ember kiszolg\u00e1ltatottnak \u00e9rzi mag\u00e1t.
Tudom, milyen v\u00e1rni egy kezel\u00e9sre, egy j\u00f3 sz\u00f3ra, egy b\u00edztat\u00f3 tekintetre.
Tudom, milyen az, amikor a test elf\u00e1rad \u2014
de a l\u00e9lek m\u00e9g kapaszkodni akar.<\/p>\n\n\n\n

Ez\u00e9rt sz\u00fcletik meg ez a k\u00f6nyv.<\/p>\n\n\n\n

Nem tan\u00edtani akarok.
Nem okoskodni akarok.
Nem mondom, hogy mindenre tudom a v\u00e1laszt.<\/p>\n\n\n\n

Csup\u00e1n mell\u00e9 szeretn\u00e9k \u00fclni azoknak, akik most szenvednek.<\/strong>
Fogni a kez\u00fcket a szavaimmal.
Elmondani nekik, hogy a legs\u00f6t\u00e9tebb m\u00e9lypontb\u00f3l is vezethet \u00fat felfel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n

A m\u00e9lypont nem a v\u00e9g\u00e1llom\u00e1s<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Sokszor \u00e9ppen ott kezd\u0151dik az \u00fajrakezd\u00e9s,
amikor m\u00e1r azt hissz\u00fck, nincs tov\u00e1bb.<\/p>\n\n\n\n

Egy mosolyb\u00f3l.
Egy mondatb\u00f3l.
Egy seg\u00edt\u0151 emberb\u0151l.
Egy apr\u00f3 rem\u00e9nysug\u00e1rb\u00f3l \u2014 \u00faj \u00e9let sarjadhat.<\/p>\n\n\n\n

Ha ez a k\u00f6nyv csak egyetlen embernek ad er\u0151t, m\u00e1r nem \u00edrtam hi\u00e1ba.
Ha valaki a k\u00f6nnyei k\u00f6z\u00f6tt meg\u00e9rzi, hogy nincs egyed\u00fcl, m\u00e1r meg\u00e9rte.
Ha valaki \u00fajra hinni kezd a holnapban,
akkor a f\u00e1jdalmaim eml\u00e9ke sem volt hi\u00e1baval\u00f3.<\/p>\n\n\n\n

Ez a k\u00f6nyv a k\u00fczd\u0151knek sz\u00f3l.
A f\u00e1radtaknak.
A betegeknek.
A hozz\u00e1tartoz\u00f3knak.
Az elesetteknek.
\u00c9s mindenkinek, aki valaha \u00fajra akarta kezdeni az \u00e9let\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

Mert am\u00edg \u00e9l\u00fcnk, addig mindig van rem\u00e9ny!<\/strong><\/p>\n\n\n\n

A pr\u00f3b\u00e1k meger\u0151s\u00edtettek<\/strong><\/p>\n\n\n\n

1986 \u00e9s 2004 k\u00f6z\u00f6tt \u00e9letem egyik legnehezebb,
ugyanakkor legtanuls\u00e1gosabb id\u0151szak\u00e1t \u00e9ltem meg.<\/p>\n\n\n\n

Voltak benne betegs\u00e9gek.
Csal\u00f3d\u00e1sok.
\u00dajrakezd\u00e9sek.
K\u00fczdelmek.
\u00c9s olyan napok is, amikor \u00fagy \u00e9reztem: t\u00fal nagy teher nehezedik r\u00e1m.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e9gis, ha ma visszatekintek erre az id\u0151re, egy dolgot biztosan tudok:<\/p>\n\n\n\n

a pr\u00f3b\u00e1k nem megt\u00f6rtek, hanem meger\u0151s\u00edtettek.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

A betegs\u00e9g ut\u00e1n \u00fajra talpra \u00e1lltam.
Dolgoztam, tanultam, hittem a j\u00f6v\u0151ben,
\u00e9s feles\u00e9gemmel k\u00f6z\u00f6sen fel\u00e9p\u00edtett\u00fck saj\u00e1t v\u00e1llalkoz\u00e1sunkat,
amelyet hossz\u00fa \u00e9veken \u00e1t becs\u00fclettel, tisztess\u00e9ggel m\u0171k\u00f6dtett\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n

Nem kaptunk semmit k\u00f6nnyen.
Minden\u00e9rt meg kellett dolgoznunk.<\/p>\n\n\n\n

De tal\u00e1n \u00e9ppen ez\u00e9rt tudtuk igaz\u00e1n megbecs\u00fclni azt, amit el\u00e9rt\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n

Csod\u00e1latos 18\u201320 \u00e9vet kaptam az \u00e9lett\u0151l 1986 \u00e9s 2004 k\u00f6z\u00f6tt.
Olyat, amit szinte senki \u2014 m\u00e9g az orvosok sem \u00e9rtettek.<\/p>\n\n\n\n

Nem tettem semmi k\u00fcl\u00f6nlegeset.
J\u00e1rtam kezel\u00e9sekre.
H\u00e9v\u00edzen h\u00e1rom hetes rehabilit\u00e1ci\u00f3n vettem r\u00e9szt.
Dolgoztam \u2014 mindig csak addig, ameddig a szervezetem engedte.<\/p>\n\n\n\n

Kezdetben havonta, k\u00e9s\u0151bb \u2014 amikor a laboreredm\u00e9nyeim javultak \u2014
m\u00e1r csak k\u00e9thavonta kellett ellen\u0151rz\u00e9sre j\u00e1rnom.<\/p>\n\n\n\n

Legink\u00e1bb az bosszantott, hogy amikor a v\u00e1llalat vezet\u0151i megtudt\u00e1k,
hogy gimn\u00e1ziumba j\u00e1rok,
egyre t\u00f6bb \u00e9s egyre felel\u0151ss\u00e9gteljesebb feladatot b\u00edztak r\u00e1m.<\/p>\n\n\n\n

Nem fizikailag volt megterhel\u0151 \u2014 hanem szellemileg.<\/p>\n\n\n\n

Abban az id\u0151ben m\u00e9g nem volt sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p.
Pap\u00edrhalmazok bor\u00edtott\u00e1k az asztalomat \u00e9s a polcokat.<\/p>\n\n\n\n

Egy tragikus baleset k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen m\u00e9ly nyomot hagyott bennem.
Egy felvon\u00f3 meghib\u00e1sod\u00e1sa miatt k\u00e9t fiatal, csal\u00e1dos ember vesztette \u00e9let\u00e9t.
Egy nem ellen\u0151rz\u00f6tt v\u00e9g\u00e1ll\u00e1s kapcsol\u00f3 okozta a trag\u00e9di\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

Sokat gondolkodtam ezen.<\/p>\n\n\n\n

Amikor lez\u00e1rult a vizsg\u00e1lat,
ezeket a g\u00e9peket is r\u00e1m b\u00edzt\u00e1k \u2014
annak ellen\u00e9re, hogy pontosan tudt\u00e1k: nem ez a szakter\u00fcletem.<\/p>\n\n\n\n

\u00c9rdekes m\u00f3don nem tal\u00e1ltak felel\u0151st\u2026
Pedig egy v\u00e9g\u00e1ll\u00e1s kapcsol\u00f3 nem t\u0171nik el csak \u00fagy.<\/p>\n\n\n\n

Engem kisg\u00e9prakt\u00e1rosk\u00e9nt vettek fel.<\/p>\n\n\n\n

Hozz\u00e1m tartoztak a f\u00far\u00f3k, k\u00f6sz\u00f6r\u0171k, k\u00e9zi g\u00e9pek,
k\u00e9s\u0151bb a betonkever\u0151k,
a teheraut\u00f3k vizsg\u00e1ztat\u00e1s\u00e1nak nyilv\u00e1ntart\u00e1sa is.<\/p>\n\n\n\n

Amikor azonban az emel\u0151g\u00e9peket is r\u00e1m b\u00edzt\u00e1k \u2014
akkor telt be a poh\u00e1r.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Azt vettem \u00e9szre, hogy m\u00e1r mindenki a f\u0151n\u00f6k\u00f6m lett.
Ami vesz\u00e9lyes volt, azt mind hozz\u00e1m tett\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n

Amikor m\u00e1r t\u00f6bb sz\u00e1zmilli\u00f3 forint \u00e9rt\u00e9k\u0171 eszk\u00f6z\u00e9rt feleltem,
akkor kimondtam:<\/p>\n\n\n\n

El\u00e9g!<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Ink\u00e1bb a kutya el\u0151l veszem el a kenyeret,
mint hogy itt rabszolgak\u00e9nt dolgozzak.<\/p>\n\n\n\n

Ami igaz\u00e1n f\u00e1jt, nem is maga a munka volt.<\/p>\n\n\n\n

Hanem a megal\u00e1z\u00e1s.
A len\u00e9z\u00e9s.
Az, hogy a munk\u00e1mat semmibe vett\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n

Volt egy j\u00f3 bar\u00e1tom, elektrotechnikus.
Gyakran dolgozott az irod\u00e1mban, \u0151 m\u00e9rte be a g\u00e9peket.<\/p>\n\n\n\n

T. J\u00f3zsef \u2014 ma is h\u00e1l\u00e1val gondolok r\u00e1.<\/p>\n\n\n\n

\u0150 \u00f6r\u00f6k\u00f6lt egy h\u00e1zat, amelyhez tartozott egy r\u00e9gi fodr\u00e1szm\u0171hely.
Rossz \u00e1llapotban volt, elhagyatottan,
hiszen a tulajdonosa m\u00e1r 15\u201320 \u00e9ve meghalt.<\/p>\n\n\n\n

\u201eMinden j\u00f3 cselekedet olyan, mint egy v\u00edzbe dobott k\u0151:
minden ir\u00e1nyba tovaterjed\u0151 hull\u00e1mokat kelt.\u201d<\/em><\/p>\n\n\n\n

Eml\u00e9kek egy k\u00f3rteremb\u0151l<\/strong><\/p>\n\n\n\n

1979\u20131980, P\u00e9cs<\/em><\/strong><\/p>\n\n\n\n

1978\u201379-ben nyolc h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6ttem a p\u00e9csi veseklinik\u00e1n.
Akkor m\u00e9g nem tudtam, hogy ez az id\u0151szak nemcsak a testemet,
hanem a vil\u00e1gr\u00f3l alkotott k\u00e9pemet is \u00f6r\u00f6kre meg fogja v\u00e1ltoztatni.<\/p>\n\n\n\n

Egy k\u00f3rterembe ker\u00fcltem id\u0151s betegekkel.<\/p>\n\n\n\n

Tizenh\u00e1rman voltunk egy szob\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n

Sokukat a csal\u00e1djuk hozta be \u2014
f\u0151k\u00e9nt a v\u00e1ros tehet\u0151sebb r\u00e9teg\u00e9b\u0151l.<\/p>\n\n\n\n

Akkoriban \u00fagy \u00e9reztem,
ez sz\u00e1mukra nemcsak gy\u00f3gyul\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3lt,
hanem arr\u00f3l is, hogy az otthoni gondoskod\u00e1s terh\u00e9t \u00e1tadj\u00e1k az int\u00e9zm\u00e9nynek.<\/p>\n\n\n\n

Engem egy gy\u00f3gyszerk\u00eds\u00e9rlet r\u00e9szek\u00e9nt kezeltek.<\/p>\n\n\n\n

Tablett\u00e1kat kaptunk.
Injekci\u00f3kat.
Inf\u00fazi\u00f3kat.<\/p>\n\n\n\n

De soha nem mondt\u00e1k meg pontosan, mit kapunk.<\/p>\n\n\n\n

Nem volt t\u00e1j\u00e9koztat\u00e1s.
Nem volt v\u00e1laszt\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n

Csak fek\u00fcdt\u00fcnk \u2014
\u00e9s b\u00edztunk.<\/p>\n\n\n\n

Az id\u0151sekkel m\u00e1sk\u00e9nt b\u00e1ntak.<\/p>\n\n\n\n

Sokszor nem kaptak sem gy\u00f3gyszert, sem inf\u00fazi\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n

Naponta 2\u20133 hal\u00e1leset is volt k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem.
Reggel m\u00e9g besz\u00e9lgettem valakivel \u2014
est\u00e9re m\u00e1r \u00fcres volt az \u00e1gya.<\/p>\n\n\n\n

Ezek az eml\u00e9kek nem halv\u00e1nyulnak el.<\/p>\n\n\n\n

A legnehezebb k\u00e9rd\u00e9s sz\u00e1momra, az\u00f3ta is ez.<\/p>\n\n\n\n

Hogyan lehet egy id\u0151s embert
ilyen mag\u00e1nyosan \u00e9s kiszolg\u00e1ltatottan hagyni?<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Nem v\u00e1dat akarok emelni.
Nem hib\u00e1ztatni akarok rendszereket vagy embereket.<\/p>\n\n\n\n

Csak eml\u00e9keztetni.<\/p>\n\n\n\n

A k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyon fekv\u0151 ember
nem \u201eteher\u201d.
Nem \u201eeset\u201d.<\/p>\n\n\n\n

Hanem egy \u00e9let.
Egy t\u00f6rt\u00e9net.
Egy csal\u00e1d r\u00e9sze.<\/p>\n\n\n\n

Ma, amikor az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyr\u0151l besz\u00e9l\u00fcnk,
gyakran sz\u00e1mokr\u00f3l, rendszerekr\u0151l, kapacit\u00e1sr\u00f3l vit\u00e1zunk.<\/p>\n\n\n\n

De a legfontosabb k\u00e9rd\u00e9s tal\u00e1n ez:<\/p>\n\n\n\n

meg tudjuk-e \u0151rizni az embers\u00e9get
ott, ahol valaki a legkiszolg\u00e1ltatottabb?<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Ez az \u00e9n eml\u00e9kem.
Az \u00e9n k\u00e9rd\u00e9sem.<\/p>\n\n\n\n

\u00c9s tal\u00e1n mindannyiunk felel\u0151ss\u00e9ge,
hogy soha ne felejts\u00fck el:<\/p>\n\n\n\n

mit jelent gondoskodni.<\/p>\n\n\n\n

Nemcsak kezelni \u2014
hanem jelen lenni is.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Eml\u00e9kek egy k\u00f3rteremb\u0151l \u2013 1979\u20131980, P\u00e9cs<\/strong><\/p>\n\n\n\n

1978\u201379-ben nyolc h\u00f3napot t\u00f6lt\u00f6ttem a p\u00e9csi veseklinik\u00e1n. Akkor m\u00e9g nem tudtam, hogy ez az id\u0151szak nemcsak a testemet, hanem a vil\u00e1gr\u00f3l alkotott k\u00e9pemet is \u00f6r\u00f6kre meg fogja v\u00e1ltoztatni.<\/p>\n\n\n\n

Egy k\u00f3rterembe ker\u00fcltem id\u0151s betegekkel. Tizenh\u00e1rman voltunk egy szob\u00e1ban. Sokukat a csal\u00e1djuk hozta be, f\u0151k\u00e9nt a v\u00e1ros tehet\u0151sebb r\u00e9teg\u00e9b\u0151l. Akkoriban azt \u00e9reztem, hogy sz\u00e1mukra ez nemcsak gy\u00f3gyul\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3lt, hanem arr\u00f3l is, hogy az otthoni gondoskod\u00e1s terh\u00e9t \u00e1tadj\u00e1k az int\u00e9zm\u00e9nynek.<\/p>\n\n\n\n

Engem egy gy\u00f3gyszerk\u00eds\u00e9rlet r\u00e9szek\u00e9nt kezeltek. Kaptunk tablett\u00e1kat, injekci\u00f3kat, inf\u00fazi\u00f3kat \u2013 de soha nem mondt\u00e1k meg pontosan, mit adnak. Nem volt t\u00e1j\u00e9koztat\u00e1s, nem volt v\u00e1laszt\u00e1s. Csak fek\u00fcdt\u00fcnk, \u00e9s b\u00edztunk abban, hogy az, amit kapunk, seg\u00edt, nem \u00e1rt.<\/p>\n\n\n\n

Az id\u0151sekkel m\u00e1sk\u00e9nt b\u00e1ntak. Sokszor nem kaptak sem gy\u00f3gyszert, sem inf\u00fazi\u00f3t. Naponta 2\u20133 hal\u00e1leset is volt a k\u00f6rnyezetemben. Reggel m\u00e9g besz\u00e9lgettem valakivel, est\u00e9re m\u00e1r \u00fcres volt az \u00e1gya. Ezek az eml\u00e9kek nem halv\u00e1nyulnak el.<\/p>\n\n\n\n

A legnehezebb k\u00e9rd\u00e9s sz\u00e1momra az\u00f3ta is ez:
Hogyan lehet egy sz\u00fcl\u0151vel, egy id\u0151s emberrel ilyen mag\u00e1nyosan \u00e9s kiszolg\u00e1ltatottan b\u00e1nni?<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Nem v\u00e1dat akarok emelni, nem m\u00faltb\u00e9li rendszereket vagy embereket hib\u00e1ztatni. Csak eml\u00e9keztetni szeretn\u00e9k arra, hogy a k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyon fekv\u0151 ember nem \u201eteher\u201d, nem \u201eeset\u201d, hanem egy \u00e9let, egy t\u00f6rt\u00e9net, egy csal\u00e1d r\u00e9sze.<\/p>\n\n\n\n

Ma, amikor az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyr\u0151l besz\u00e9l\u00fcnk, gyakran sz\u00e1mokr\u00f3l, kapacit\u00e1sr\u00f3l, rendszerekr\u0151l vit\u00e1zunk. De a legfontosabb k\u00e9rd\u00e9s tal\u00e1n ez marad:
meg tudjuk-e \u0151rizni az embers\u00e9get ott, ahol valaki a legkiszolg\u00e1ltatottabb?<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Ez az \u00e9n eml\u00e9kem. Az \u00e9n k\u00e9rd\u00e9sem. \u00c9s tal\u00e1n mindannyiunk felel\u0151ss\u00e9ge, hogy soha ne felejts\u00fck el, mit jelent gondoskodni \u2013 nemcsak kezelni, hanem jelen lenni is. \u00cdg\u00e9rem, hamarosan tov\u00e1bbl\u00e9p\u00fcnk, de az eml\u00e9kek m\u00e9g ma is felzaklatnak.<\/p>\n\n\n\n

\u00dajrakezd\u00e9s \u2013 amikor az ember nem adja fel<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\n

Soha nem szabad f\u00e9lni semmit\u0151l. B\u00e1rmennyire valami nem siker\u00fcl, abban a pillanatban az csak arra a pillanatra \u00e9rv\u00e9nyes. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban az a dolog m\u00e1r siker\u00fclhet.<\/p>\n\n\n\n

Udvaros Dorottya<\/p>\n<\/blockquote>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Olyan \u00e9les f\u00e1jdalom has\u00edt a sz\u00edv\u00e9be, hogy le kell \u00fclnie. Mi ez? Hiszen a szeretet f\u00e1j! H\u00e1t bolondok az emberek? Mi\u00e9rt mondj\u00e1k, hogy a szeretet j\u00f3? Hiszen ez csupa f\u00e1jdalom, aggodalom, szorong\u00e1s! Aki nem tudja, mi a szeretet, annak semmi gondja, vid\u00e1man \u00e9l \u00e9s f\u00fcty\u00fcl a vil\u00e1gra… Hiszen a szeretet f\u00e1jdalmas \u00e9s nyomor\u00fas\u00e1gos\u00a0betegs\u00e9g! \u00c9s rabs\u00e1g, […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":636,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-633","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-melypontok-es-ujrakezdes"],"blocksy_meta":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/633","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=633"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/633\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":634,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/633\/revisions\/634"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/636"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=633"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=633"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=633"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}