{"id":655,"date":"2026-06-20T06:00:00","date_gmt":"2026-06-20T04:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/elettortenetem.eu\/?p=655"},"modified":"2026-06-18T08:07:18","modified_gmt":"2026-06-18T06:07:18","slug":"9-fejezet-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/2026\/06\/20\/9-fejezet-2\/","title":{"rendered":"9. Fejezet"},"content":{"rendered":"\n

\u00dczenetem azoknak, akik szenvednek<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\n

Az emberrel akkor t\u00f6rt\u00e9nnek dolgok, amikor meg\u00e9rett r\u00e1. Hogyha van valamivel dolga, vagy valamit csin\u00e1lnia kell, akkor el kell j\u00f6nnie annak a pillanatnak, amikor az alkalmas: \u0151 is alkalmas, meg \u00fagy minden alkalmas.\u00a0<\/p>\n\n\n\n

Balsai M\u00f3ni<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Jung elm\u00e9lked\u00e9se<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\n

Csak a betegs\u00e9g ut\u00e1n \u00e9rtettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen m\u00f3don j\u00f6n l\u00e9tre egy olyan \u00e9n, amely akkor sem vall kudarcot, hogyha f\u00f6lfoghatatlan dolog t\u00f6rt\u00e9nik vele. Olyan \u00e9n, amelyik kitart, elviseli az igazs\u00e1got \u00e9s megbirk\u00f3zik a vil\u00e1ggal meg a sorssal. Akkor m\u00e9g a veres\u00e9gb\u0151l is gy\u0151zelem kov\u00e1csolhat\u00f3. Semmi sem kusz\u00e1l\u00f3dik \u00f6ssze\u00a0 sem kint, sem bent; a tulajdon folytonoss\u00e1gunk ugyanis helyt \u00e1llt az \u00e9let \u00e9s az id\u0151 \u00e1radat\u00e1val szemben. De ez csakis akkor t\u00f6rt\u00e9nik \u00edgy, ha az ember nem avatkozik bele tolakod\u00f3an a sors terveibe.
<\/p>\n\n\n\n

Carl Gustav Jung<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Mennyi igazs\u00e1g rejlik ebben a n\u00e9h\u00e1ny mondatban.<\/p>\n\n\n\n

Saj\u00e1t tapasztalataimb\u00f3l, \u00e9lm\u00e9nyeimb\u0151l tudom, hogy a betegs\u00e9gek ut\u00e1n az ember m\u00e1r nem ugyanaz marad. Sok\u00e1ig nem ismertem be magamnak, mert nem \u00e9rtettem, mi t\u00f6rt\u00e9nik bennem, de akaratom ellen\u00e9re megv\u00e1ltoztam. M\u00e1s ember lett bel\u0151lem. Tal\u00e1n feln\u0151ttem.<\/p>\n\n\n\n

Megv\u00e1ltozott az \u00e9rt\u00e9krendem, a gondolkod\u00e1som, a m\u00e1sokhoz val\u00f3 viszonyom \u2014 \u00fagy a munk\u00e1ban, mint a csal\u00e1di \u00e9letben.<\/p>\n\n\n\n

T\u00fcrelmesebb lettem a gyermekeimhez, a bar\u00e1taimhoz is. Kor\u00e1bban munka ut\u00e1n n\u00e9ha m\u00e9g be\u00fcltem a bar\u00e1tokkal egy s\u00f6rre, de ez lassan teljesen elmaradt. M\u00e1r nem volt r\u00e1 ig\u00e9nyem.<\/p>\n\n\n\n

Alig v\u00e1rtam, hogy haza\u00e9rjek, \u00e9s l\u00e1ssam a csal\u00e1domat.<\/p>\n\n\n\n

Amikor a bokat\u00f6r\u00e9s miatt k\u00e9nyszerpihen\u0151n voltam, m\u00e9g jobban \u00e9reztem ezt. Alig v\u00e1rtam, hogy a l\u00e1nyaim \u00e9s a feles\u00e9gem haza\u00e9rjenek. Pedig k\u00f6zben j\u00f6ttek a kuncsaftok alkatr\u00e9szek\u00e9rt, h\u00e1tul a m\u0171helyben h\u00e1rom szerel\u0151 dolgozott folyamatosan.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e9gis a csal\u00e1d hi\u00e1nyzott.<\/p>\n\n\n\n

Nagyon.<\/p>\n\n\n\n

\u00c9s ezt kor\u00e1bban tal\u00e1n \u00e9szre sem vettem, amikor Ausztri\u00e1t, Olaszorsz\u00e1got vagy N\u00e9metorsz\u00e1got j\u00e1rtam. Akkor a munka, a bizony\u00edt\u00e1si v\u00e1gy \u00e9s az akarat k\u00f6t\u00f6tt le teljesen.<\/p>\n\n\n\n

Ott volt k\u00e9t gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kuty\u00e1nk is: egy jugoszl\u00e1v farkas\u00f6l\u0151 \u00e9s egy kauk\u00e1zusi juh\u00e1szkutya. Most \u00e9rtem r\u00e1 igaz\u00e1n foglalkozni vel\u00fck. Nyulak, ty\u00fakok mindenf\u00e9le \u00e1llatunk volt, amelyekre addig alig jutott id\u0151m.<\/p>\n\n\n\n

J\u00falius k\u00f6zepe volt. Nagyon meleg nap.<\/p>\n\n\n\n

A fi\u00fak m\u00e1r elmentek, az aut\u00f3bont\u00f3 pap\u00edron d\u00e9lut\u00e1n \u00f6t \u00f3rakor z\u00e1rt, de mivel a h\u00e1zn\u00e1l volt, szinte \u00e9jjel-nappal j\u00f6ttek az emberek. A R\u00e1bas\u00f6mj\u00e9ni \u00fattal p\u00e1rhuzamosan helyezkedett el, a 84-es f\u0151\u00fat pedig Sopront k\u00f6t\u00f6tte \u00f6ssze a Balatonnal.<\/p>\n\n\n\n

Este nyolc \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl csengettek.<\/p>\n\n\n\n

Egy holland rendsz\u00e1m\u00fa aut\u00f3 \u00e1llt a kapuban. Nehezen ugyan, de meg\u00e9rtett\u00fck egym\u00e1st. K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl n\u00e9gy kilom\u00e9terre t\u0151l\u00fcnk megadta mag\u00e1t egy szinte \u00faj Daihatsu aut\u00f3juk.<\/p>\n\n\n\n

Persze, hogy seg\u00edtettem.<\/p>\n\n\n\n

Begipszelt l\u00e1bbal \u00fcltem be az aut\u00f3ba. Azt sem \u00e9reztem igaz\u00e1n, hogyan l\u00e9pek a g\u00e1zra \u2014 csak azt, hogy menni kell.<\/p>\n\n\n\n

K\u00e9t fiatal csal\u00e1d volt gyerekekkel. M\u00e9g jobban megsajn\u00e1ltam \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n

Amikor ben\u00e9ztem a motort\u00e9rbe, r\u00f6gt\u00f6n l\u00e1ttam, hogy nagy a baj. Feles\u00e9gem k\u00f6zben telefon\u00e1lt az egyik szerel\u0151nknek, aki m\u00e9g azon az \u00e9jszak\u00e1n neki\u00e1llt sz\u00e9tszedni a motort.<\/p>\n\n\n\n

T\u00edzezer-k\u00e9tezer kilom\u00e9ter lehetett az aut\u00f3ban, amikor leszakadt az egyik dugatty\u00fa.<\/p>\n\n\n\n

\u201eRem\u00e9ny\u2026 Amikor hiszed, hogy minden jobb lehet. Hogy aki ma beteg, holnap \u00faj er\u0151re kap. Rem\u00e9ny, hogy a mag\u00e1ny nem v\u00e9g\u00e1llom\u00e1s, \u00e9s j\u00f6n majd valaki, aki megfogja a kezed, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem engedi el. Rem\u00e9ny, hogy aki ma oly t\u00e1vol j\u00e1r, egyszer \u00fajra bel\u00e9p az ajt\u00f3n, \u00e9s megtelik az otthon a r\u00e9g v\u00e1rt biztons\u00e1g meleg\u00e9vel.<\/em><\/p>\n\n\n\n

Rem\u00e9ny egy \u00faj munk\u00e1ban, egy szebb \u00e9letben, er\u0151ben \u00e9s \u00f6lel\u00e9sben. Rem\u00e9ny a szerelemben, a nevet\u00e9sben, mag\u00e1ban az \u00e9letben. Rem\u00e9ny, amelyr\u0151l hissz\u00fck, hogy egyszer hamarosan val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 v\u00e1lik.\u201d<\/em><\/p>\n\n\n\n

Amikor a sors k\u00f6zbesz\u00f3lt<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\n

Amit meg\u0151rz\u00f6k, abban haland\u00f3 vagyok.
Amit megosztok, abban m\u00falhatatlan vagyok.
Amir\u0151l lemondok, abban halhatatlan vagyok.
Amit fel\u00e1ldozok, abban \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3 vagyok.
Puzs\u00e9r R\u00f3bert<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Neki\u00e1lltak telefon\u00e1lni. Volt, amikor mindk\u00e9t sr\u00e1c egyszerre int\u00e9zkedett, hiszen garanci\u00e1lis volt az aut\u00f3. Annyit \u00e9rtettem az eg\u00e9szb\u0151l, hogy reggel kor\u00e1n Budapestre kell menni a rept\u00e9rre, \u00e9s Hollandi\u00e1ba k\u00fcldeni a leszakadt dugatty\u00fat. H\u00e1rom napon bel\u00fcl itt volt az \u00faj alkatr\u00e9sz.<\/p>\n\n\n\n

K\u00f6zben nyugtattam \u0151ket: az aut\u00f3t a fi\u00fak megjav\u00edtj\u00e1k, nagyon j\u00f3 szerel\u0151ink voltak. Feles\u00e9gem f\u0151z\u00f6tt nekik, ettek, ittak, \u00e9s napr\u00f3l napra jobban \u00e9rezt\u00e9k magukat n\u00e1lunk. Egy h\u00e9ten bel\u00fcl \u00fajra \u00fczemk\u00e9pes lett az aut\u00f3. K\u00f6zben kij\u00e1rtak a s\u00e1rv\u00e1ri f\u00fcrd\u0151re is, \u00e9s egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r sz\u00f3 sem esett arr\u00f3l, mikor indulnak tov\u00e1bb a Balatonra. Nem is mentek. Annyira j\u00f3l \u00e9rezt\u00e9k magukat S\u00e1rv\u00e1ron.<\/p>\n\n\n\n

B\u0151ven elf\u00e9rt\u00fcnk, hiszen hat szoba volt a h\u00e1zban. Augusztus v\u00e9g\u00e9n indultak vissza Hollandi\u00e1ba, \u00e9s \u00fagy b\u00facs\u00faztak el, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vben \u00fajra j\u00f6nnek.<\/p>\n\n\n\n

K\u00f6zben leker\u00fclt a gipsz a l\u00e1bamr\u00f3l, \u00e9s fokozatosan \u00fajra elkezdtem tenni a dolgom. Gy\u00f3gytorn\u00e1ra kellett volna j\u00e1rnom, de az olasz utak el\u00e9gg\u00e9 megtorn\u00e1ztatt\u00e1k a l\u00e1baimat.<\/p>\n\n\n\n

Feles\u00e9gem \u00f6ccse, Sanyi s\u00f3gorom m\u00e1r h\u00e1rom \u00e9ve j\u00e1rt Szombathelyre dial\u00edzisre. Egy t\u00fcd\u0151sz\u0171r\u00e9sen vett\u00e9k \u00e9szre, hogy sok feh\u00e9rje van a vizelet\u00e9ben, \u00e9s tov\u00e1bbi vizsg\u00e1latokra k\u00fcldt\u00e9k, nem sokkal azut\u00e1n, hogy leszerelt a katonas\u00e1gt\u00f3l. El\u00e9g gyorsan romlott az \u00e1llapota, ez\u00e9rt felker\u00fclt a v\u00e1r\u00f3list\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n

Abban az id\u0151ben rengeteg nyugati aut\u00f3t hoztak be az orsz\u00e1gba. Egyik \u00e9jjel, amikor nem nagyon tudtam aludni, j\u00f6tt az isteni gondolat: ezekhez az aut\u00f3khoz hamarosan alkatr\u00e9sz is kell majd. Akkor kezdtem \u00f6sszeszedni kint azokat az aut\u00f3kat, amelyeket szinte ingyen odaadtak, csak vigy\u00fck el \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n

Megvolt az az \u00f6t t\u00edpus, amelyb\u0151l l\u00e1ttam, hogy sokat hoznak be az orsz\u00e1gba, \u00e9n pedig ezekb\u0151l kezdtem behordani bont\u00e1sra mindent, amit kev\u00e9s p\u00e9nz\u00e9rt meg tudtam venni. S\u0151t, n\u00e9gy-\u00f6t csapat j\u00e1rt ki rendszeresen k\u00fclf\u00f6ldre, vel\u00fck is \u00f6sszeszedettem a roncsokat. \u0150k ink\u00e1bb elad\u00e1sra hordt\u00e1k be az aut\u00f3kat.<\/p>\n\n\n\n

Sokan ki is nevettek:
\u2014 Mit akar ez a romokkal?<\/p>\n\n\n\n

Amikor m\u00e1r k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl h\u00e1romsz\u00e1z aut\u00f3 \u00e1llt a nagy udvarban, akkor nyitottam meg az aut\u00f3bont\u00f3t. P\u00e1r h\u00f3nap m\u00falva t\u00f6bben is szerettek volna hasonl\u00f3t nyitni, de huszon\u00f6t kilom\u00e9teres k\u00f6rzeten bel\u00fcl csak egy enged\u00e9lyt adtak ki.<\/p>\n\n\n\n

Febru\u00e1rban \u00e9desap\u00e1m k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fclt. Valamilyen fert\u0151z\u00e9st kapott, \u00e1ll\u00edt\u00f3lag egy \u00fajfajta ragaszt\u00f3t\u00f3l. H\u00fasv\u00e9tkor hazaengedt\u00e9k. M\u00e1r sz\u00e9pen gy\u00f3gyult, koptak le a kez\u00e9r\u0151l a h\u00f3lyagok. H\u00e1rom napot t\u00f6lt\u00f6tt itthon a csal\u00e1ddal, majd kedden reggel s\u00f3gorom visszavitte a szombathelyi k\u00f3rh\u00e1zba.<\/p>\n\n\n\n

Szerd\u00e1n reggel j\u00f6tt a telefon:<\/p>\n\n\n\n

\u00c9desap\u00e1m meghalt.<\/p>\n\n\n\n

Egy vil\u00e1g omlott \u00f6ssze bennem. Hetvenkilenc \u00e9ves volt.<\/p>\n\n\n\n

Azonnal aut\u00f3ba \u00fcltem, \u00e9s mint egy \u0151r\u00fclt, mentem Szombathelyre. Ma sem tudom pontosan, mi\u00e9rt, de egyszer\u0171en nem akartam elhinni addig, am\u00edg nem l\u00e1tom saj\u00e1t szememmel.<\/p>\n\n\n\n

Hiszen abban a h\u00e1rom napban j\u00f3l \u00e9rezte mag\u00e1t. Viccel\u0151dt\u00fcnk, nevett\u00fcnk, egy\u00fctt volt a h\u00e1rom gyerek a csal\u00e1dj\u00e1val. Bandi s\u00f3gorom m\u00e9g tr\u00e9f\u00e1lkozott is vele:
\u2014 Nem is beteg maga, csak a fiatal n\u0151v\u00e9rk\u00e9k cs\u00e1b\u00edtj\u00e1k vissza!<\/p>\n\n\n\n

Besz\u00e9ltem az orvos\u00e1val. Azt mondta:
\u2014 Sajnos Juh\u00e1sz b\u00e1csi t\u00fcd\u0151emb\u00f3li\u00e1t kapott, de nem szenvedett.<\/p>\n\n\n\n

D\u00fch\u00f6mben legsz\u00edvesebben felr\u00fagtam volna mindent. Nem voltam magamn\u00e1l, \u00e9s ezt \u0151 is \u00e9szrevette rajtam. Kaptam valamilyen nyugtat\u00f3t. A n\u0151v\u00e9rk\u00e9k is mondt\u00e1k, hogy \u00e9jszaka, t\u00edz \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl m\u00e9g kint viccel\u0151d\u00f6tt vel\u00fck. Bement a szob\u00e1ba, a szobat\u00e1rsai egy er\u0151sebb jajt hallottak\u2026 \u00e9s elment.<\/p>\n\n\n\n

Int\u00e9zt\u00fck a temet\u00e9st. Rengetegen voltak. Szinte az eg\u00e9sz s\u00e1rv\u00e1ri j\u00e1r\u00e1s ismerte \u00e9desap\u00e1mat, annyi j\u00f3t tett az emberekkel. \u00c9s egyszer csak nem volt t\u00f6bb\u00e9.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e9g ma, hetvenn\u00e9gy \u00e9vesen sem tudom elfogadni, mennyit \u00e9lhetett volna m\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n

Nagyon sokan j\u00f6ttek a szomsz\u00e9d falvakb\u00f3l is. K\u00e9s\u0151bb t\u00f6bben mondt\u00e1k:
\u2014 Ennyi embert egy temet\u00e9sen m\u00e9g nem l\u00e1ttak.<\/p>\n\n\n\n

S\u00edrtak, zokogtak sokan.<\/p>\n\n\n\n

\u00c9n hatalmas f\u00e1jdalmat \u00e9reztem, m\u00e9gsem s\u00edrtam. \u00c9ppen \u00fagy, mint \u00e9desany\u00e1m temet\u00e9s\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n

\u00cdgy tette t\u00f6nkre az \u00e9vekig tart\u00f3 gy\u00f3gyul\u00e1s a lelkemet. M\u00e1s ember lettem. Olyan ember, aki f\u00e1jdalmat \u00e9s d\u00fch\u00f6t \u00e9rez\u2026 de s\u00edrni m\u00e1r nem tud.<\/p>\n\n\n\n

Harc az \u00e9let \u00fatveszt\u0151j\u00e9ben<\/strong> <\/p>\n\n\n\n

\n

El\u0151tted a\u00a0k\u00fczd\u00e9s<\/strong>, el\u0151tted a p\u00e1lya,
Az er\u0151tlen cs\u00fcgged, az er\u0151s meg\u00e1llja.
\u00c9s tudod: az er\u0151 micsoda? – Akarat,
Mely el\u0151bb vagy ut\u00f3bb, de borosty\u00e1nt arat.<\/p>\n\n\n\n

Arany J\u00e1nos<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Amikor m\u00e1r nincs er\u0151\u2026 m\u00e9g akkor sem szabad feladni<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Vannak \u00e9jszak\u00e1k, amikor az ember nem l\u00e1tja a reggelt.
Amikor a f\u00e1jdalom nemcsak a testet, hanem a lelket is \u00f6sszet\u00f6ri.
Amikor elf\u00e1radunk a k\u00fczdelemben, a kezel\u00e9sekben, a bizonytalans\u00e1gban, \u00e9s \u00fagy \u00e9rezz\u00fck, nincs tov\u00e1bb.<\/p>\n\n\n\n

\u00c9n is \u00e1lltam \u00edgy.<\/p>\n\n\n\n

Voltak pillanatok, amikor nem a holnap \u00e9rdekelt, csak az, hogy kib\u00edrjam a k\u00f6vetkez\u0151 \u00f3r\u00e1t.
Amikor \u00fagy \u00e9reztem, elfogyott minden er\u0151m.
\u00c9s tal\u00e1n \u00e9ppen ez\u00e9rt \u00edrom most ezeket a sorokat.<\/p>\n\n\n\n

Mert aki ezt olvassa, annak tudnia kell:
a legm\u00e9lyebb g\u00f6d\u00f6rb\u0151l is van ki\u00fat.<\/p>\n\n\n\n

Nem gyorsan.
Nem k\u00f6nnyen.
\u00c9s sokszor nem \u00fagy, ahogy elk\u00e9pzelt\u00fck.<\/p>\n\n\n\n

De van.<\/p>\n\n\n\n

Az ember sokkal t\u00f6bbet kib\u00edr, mint hinn\u00e9.
A test n\u00e9ha feladn\u00e1, de a l\u00e9lek m\u00e9g kapaszkodik. Egy mosolyba. Egy \u00e9rint\u00e9sbe. Egy szeretett ember hangj\u00e1ba. Egy \u00fajabb reggelbe.<\/p>\n\n\n\n

Nekem is voltak napok, amikor csak ennyi maradt.
M\u00e9gis itt vagyok.<\/p>\n\n\n\n

Ez\u00e9rt k\u00e9rem azt, aki most rem\u00e9nytelennek \u00e9rzi mag\u00e1t:
ne mondja ki, hogy v\u00e9ge.<\/p>\n\n\n\n

Mert lehet, hogy \u00e9ppen a legnehezebb nap ut\u00e1n kezd\u0151dik valami \u00faj.
Egy jobb eredm\u00e9ny.
Egy csendesebb id\u0151szak.
Egy mosoly.
Egy \u00faj es\u00e9ly.<\/p>\n\n\n\n

\u00c9s ha \u00e9n, ennyi m\u00e9lys\u00e9g ut\u00e1n, m\u00e9g mindig tudok hinni az \u00e9letben, akkor m\u00e1snak sem szabad feladnia.<\/p>\n\n\n\n

A rem\u00e9ny n\u00e9ha nagyon halk.
De att\u00f3l m\u00e9g ott van.<\/p>\n\n\n\n

Ahol a csend is f\u00e1j<\/strong><\/p>\n\n\n\n

\n

Az eg\u00e9sz vil\u00e1g a ti\u00e9d. Szabad vagy a k\u00f6vekt\u0151l az \u00e9terig. Ismerd meg, h\u00f3d\u00edtsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amib\u0151l m\u00e1snak nem adsz, legyen az arany, iszapp\u00e1 v\u00e1lik; legyen szent f\u00e9ny, \u00e1tokk\u00e1 v\u00e1lik; legyen gy\u00f6ny\u00f6r, hal\u00e1ll\u00e1 v\u00e1lik. <\/p>\n\n\n\n

Hamvas B\u00e9la<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n

Megosztom veletek, kedves olvas\u00f3im, a k\u00e9t \u00e9v k\u00f3rh\u00e1z egyik legborzaszt\u00f3bb eml\u00e9kk\u00e9p\u00e9t, amely most \u00fajra felt\u00f6rt bennem.<\/p>\n\n\n\n

P\u00e9csi k\u00f3rh\u00e1z, 1980.<\/p>\n\n\n\n

Eltelt egy h\u00f3nap, mire v\u00e9gre meg\u00e9rkezett a vesesz\u00f6vettani eredm\u00e9ny. A nagyviziten mondta el Hamer Aur\u00e9l professzor. Egy\u00e9rtelm\u0171 fest\u00e9k-, s\u0151t \u00f3lomm\u00e9rgez\u00e9sr\u0151l besz\u00e9lt, ami annyiban \u201eszerencs\u00e9snek\u201d mondhat\u00f3, hogy a vese k\u00fcls\u0151 k\u00e9rg\u00e9t k\u00e1ros\u00edtotta nagy m\u00e9rt\u00e9kben.<\/p>\n\n\n\n

J\u00f3l gondolt\u00e1k szerencs\u00e9re \u0151k is. Ez\u00e9rt kaptam tov\u00e1bbra is a rengeteg gy\u00f3gyszert, v\u00e9rt \u00e9s v\u00e9rplazm\u00e1t. L\u00e9nyeg\u00e9ben sokat nem v\u00e1ltoztattak a kezel\u00e9semen. Megk\u00e9rtem \u0151ket, hogy a nyugtat\u00f3kat cs\u00f6kkents\u00e9k, amit meg is \u00edg\u00e9rtek.<\/p>\n\n\n\n

A professzor m\u00e9g annyit mondott:
\u2014 Az \u00f3lom \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig elk\u00eds\u00e9ri mag\u00e1t. Nem \u00fcr\u00fcl ki teljesen a szervezetb\u0151l.<\/p>\n\n\n\n

Pedig addigra m\u00e1r annyi v\u00e9rt kaptam, hogy szinte lecser\u00e9lt\u00e9k a v\u00e9remet. M\u00e9gis, ez a m\u00e9reg a szervezetem szinte minden r\u00e9sz\u00e9be bef\u00e9szkelte mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

A nyelvem hegy\u00e9n volt sok minden, de meg\u00edg\u00e9rtem, hogy nem sz\u00f3lok. M\u00e9gis, tiszt\u00e1bb fejjel \u2014 a sok nyugtat\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl \u2014 \u00fajra \u00e9s \u00fajra \u00e1tgondoltam a t\u00f6rt\u00e9nteket.<\/p>\n\n\n\n

Kor\u00e1bban m\u00e1r le\u00edrtam: senkit nem okolok az\u00e9rt, hogy \u00edgy alakult az \u00e9letem. De annyit megtanultam az egy \u00e9v k\u00f3rh\u00e1z alatt, hogy l\u00e1ssam, minek hov\u00e1 vezethet a v\u00e9ge.<\/p>\n\n\n\n

Sok k\u00e9rd\u00e9s fogalmaz\u00f3dott meg bennem.<\/p>\n\n\n\n

Mi\u00e9rt nem \u00e1ll\u00edtott\u00e1k le a v\u00e9rh\u00edg\u00edt\u00f3t a vese biopszia el\u0151tt? Az pedig, hogy ut\u00e1na sem adt\u00e1k vissza id\u0151ben, k\u00f6zrej\u00e1tszhatott-e abban, hogy megkaptam a m\u00e1sodik t\u00fcd\u0151emb\u00f3li\u00e1t? Mi\u00e9rt csak akkor kezdt\u00e9k \u00fajra adni, amikor m\u00e1r kialakult az \u00fajabb emb\u00f3lia?<\/p>\n\n\n\n

Ezek csak az \u00e9n gondolataim. Tal\u00e1n a fel\u00fcletess\u00e9ggel v\u00e9gzett munka k\u00f6vetkezm\u00e9nyei.<\/p>\n\n\n\n

Kilenc \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl szokott lenni a vizit. Ut\u00e1na viszont hov\u00e1 t\u0171ntek az orvosok? Amikor m\u00e1r nem voltam \u00e1gyhoz k\u00f6tve, sokat s\u00e9t\u00e1ltam a folyos\u00f3n. Szinte csak orvostanhallgat\u00f3kkal lehetett tal\u00e1lkozni.<\/p>\n\n\n\n

V\u00e9gre \u00fajra szabad lettem. Leszedt\u00e9k r\u00f3lam a cs\u00f6veket, inf\u00fazi\u00f3kat. Egyre t\u00f6bbet s\u00e9t\u00e1ltunk a folyos\u00f3n, \u00e9s \u00fagy \u00e9reztem, ebb\u0151l tal\u00e1n hamarabb kij\u00f6v\u00f6k, mint az els\u0151 nagy \u00f6sszeoml\u00e1sb\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n

A szobat\u00e1rsam egyszer megk\u00e9rdezte:
\u2014 Volt\u00e1l m\u00e1r lent az alagsorban, a gyerekekn\u00e9l?<\/p>\n\n\n\n

Nem is \u00e9rtettem, mir\u0151l besz\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n

Azt\u00e1n mondta, hogy ott kezelik a veseprobl\u00e9m\u00e1s gyerekeket is. Ez teljesen \u00faj volt sz\u00e1momra. Senki sem mondta kor\u00e1bban, hogy ilyen kisgyermekek is vannak ott \u2014 null\u00e1t\u00f3l t\u00edz\u00e9ves korig.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e1snap lement\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n

Az inf\u00fazi\u00f3mat az oldalamra akasztottam, \u00e9s elindultunk lefel\u00e9. T\u00f6bb terem is volt ott. A t\u00e1rsam p\u00e9csi volt, j\u00f3l ismerte a k\u00f3rh\u00e1zat.<\/p>\n\n\n\n

Amikor megl\u00e1ttam a gyerekeket, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ink\u00e1bb visszafordulok.<\/p>\n\n\n\n

Ugyanazok a r\u00e9g\u00f3ta nem festett falak. Ugyanaz a kezel\u0151. \u00c9s azok a gyerekek\u2026<\/p>\n\n\n\n

T\u00f6bb\u00fcknek inf\u00fazi\u00f3 folyt. Volt, aki pityergett. M\u00e1sok, amikor megl\u00e1ttak minket, integettek.<\/p>\n\n\n\n

Azonnal hazagondoltam. Nem sok kellett, hogy els\u00edrjam magam.<\/p>\n\n\n\n

Akkor \u00e9rtettem meg igaz\u00e1n, milyen szerencs\u00e9sek vagyunk, hogy a mi l\u00e1nyaink eg\u00e9szs\u00e9gesek.<\/p>\n\n\n\n

Le\u00edrhatatlan \u00e9rz\u00e9s kavargott bennem.<\/p>\n\n\n\n

Odamentem egy kisfi\u00fahoz, aki szinte kiesett az \u00e1gyb\u00f3l \u00fagy ny\u00fajtotta fel\u00e9m a kez\u00e9t. Petik\u00e9nek h\u00edvt\u00e1k. Azt mondta, m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta bent van. A sz\u00fclei l\u00e1togatj\u00e1k, \u00e9s m\u00e1r nem f\u00e9l az injekci\u00f3kt\u00f3l. Csak a testv\u00e9rei hi\u00e1nyoznak nagyon neki.<\/p>\n\n\n\n

H\u00e1rman vagyunk testv\u00e9rek, mondta. \u00c9n vagyok az egyetlen fi\u00fa, a m\u00e1sik kett\u0151 l\u00e1ny.<\/p>\n\n\n\n

Besz\u00e9lgett\u00fcnk egy darabig.<\/p>\n\n\n\n

A szobat\u00e1rsam k\u00f6zben egy kisl\u00e1ny \u00e1gya mell\u00e9 \u00fclt le, nem messze t\u0151l\u00fcnk. \u00c9szrevettem, hogy nagyon nehezen veszi a leveg\u0151t. Olyan \u00f6t\u00e9ves k\u00f6r\u00fclinek n\u00e9ztem.<\/p>\n\n\n\n

K\u00e9s\u0151bb a szobat\u00e1rsam mondta:
\u2014 Eltal\u00e1ltad. \u00d6t\u00e9ves volt.<\/p>\n\n\n\n

Visszaindultunk, mert t\u00f6bb gyerekhez uzsonn\u00e1t hoztak. Voltak cukorbetegek is, nem csak vesebetegek.<\/p>\n\n\n\n

Nem sokat besz\u00e9lt\u00fcnk visszafel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n

Este, vacsora ut\u00e1n ker\u00fclt sz\u00f3ba \u00fajra p\u00e1r mondat erej\u00e9ig.<\/p>\n\n\n\n

Ilyenkor elfogynak a szavak.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e1snap nem tudtam lemenni hozz\u00e1juk. Az orvostanhallgat\u00f3k megk\u00e9rtek, hogy menjek le a tanterembe, mert most m\u00e1r megvolt a sz\u00f6vettani eredm\u00e9nyem is, \u00e9s szerett\u00e9k volna bemutatni a betegs\u00e9gemet, annak okait \u00e9s k\u00f6vetkezm\u00e9nyeit.<\/p>\n\n\n\n

A k\u00f6vetkez\u0151 napon m\u00e1r \u00fajra lement\u00fcnk a gyerekekhez.<\/p>\n\n\n\n

B\u00e1r ne tett\u00fck volna.<\/p>\n\n\n\n

Ahogy bel\u00e9pt\u00fcnk a szob\u00e1ba, \u00e9ppen akkor szedt\u00e9k sz\u00e9t a parav\u00e1nt annak a kisl\u00e1nynak az \u00e1gya mell\u0151l, akin\u00e9l k\u00e9t nappal kor\u00e1bban a szobat\u00e1rsam \u00fclt.<\/p>\n\n\n\n

Meghalt.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e9g \u00f6t\u00e9ves sem volt\u2026<\/p>\n\n\n\n

Borzaszt\u00f3 volt l\u00e1tni azokat a gyerekeket, akik alig \u00e9ltek n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vet, \u00e9s m\u00e1ris szembe kellett n\u00e9zni\u00fck a hal\u00e1llal. A t\u00e1rsuk hal\u00e1l\u00e1val.<\/p>\n\n\n\n

Rosszul \u00e9reztem magam.<\/p>\n\n\n\n

Akkor Peti megfogta a kezem, \u00e9s halkan megk\u00e9rdezte:
Ugye \u00e9n nem fogok meghalni? Persze, hogy nem mondtam elcsukl\u00f3 hangon. Meggy\u00f3gy\u00edtanak a doktor b\u00e1csik, \u00e9s mehetsz haza a testv\u00e9reidhez.<\/p>\n\n\n\n

Peti lehajtotta a fej\u00e9t, majd csak ennyit mondott:<\/p>\n\n\n\n

\u2014 De tegnap Panna is meghalt\u2026<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

\u00dczenetem azoknak, akik szenvednek Az emberrel akkor t\u00f6rt\u00e9nnek dolgok, amikor meg\u00e9rett r\u00e1. Hogyha van valamivel dolga, vagy valamit csin\u00e1lnia kell, akkor el kell j\u00f6nnie annak a pillanatnak, amikor az alkalmas: \u0151 is alkalmas, meg \u00fagy minden alkalmas.\u00a0 Balsai M\u00f3ni Jung elm\u00e9lked\u00e9se Csak a betegs\u00e9g ut\u00e1n \u00e9rtettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. […]<\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":656,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[6],"tags":[],"class_list":["post-655","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-melypontok-es-ujrakezdes"],"blocksy_meta":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/655","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=655"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/655\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":657,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/655\/revisions\/657"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/656"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=655"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=655"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/elettortenetem.eu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=655"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}