Kedves Olvasóim!
Nagyon köszönöm a sok érdeklődést és biztatást. Jó érzés látni, hogy ilyen sokan várjátok a következő részeket.
Az írás számomra nemcsak történetmesélés, hanem sokszor újra átélés is. Ezért szeretném olyan tempóban megosztani veletek a fejezeteket, hogy közben meg tudjam őrizni az erőmet is.
Hamarosan végzek a második könyvvel, ami lényegében folytatása lesz.
Hamarosan hozom a következő részeket. Köszönöm a türelmeteket és a megértéseteket. 🙏
Nem vádat akarok emelni.
Nem hibáztatni akarok rendszereket vagy embereket.
Csak emlékeztetni.
A kórházi ágyon fekvő ember
nem „teher”.
Nem „eset”.
Hanem egy élet.
Egy történet.
Egy család része.
Ha ezt a könyvet most a kezedben tartod,
szeretném, ha tudnád:
bármekkora próba ér is bennünket,
mindig van tovább.
A legnehezebb utak végén is lehet új kezdet.
Mert az élet sokszor próbára tesz bennünket.
De a próbák nem azért jönnek, hogy megtörjenek —
hanem hogy megerősítsenek.