20. Fejezet

20. Fejezet

Amíg van holnap Kedves Betegtársam! Ha ezeket a sorokat olvasod, akkor valószínűleg te is végigjártál már olyan utakat, amelyeket senki sem választana magának. Talán voltak napok, amikor a fájdalom erősebbnek tűnt a reménynél. Talán ültél már kórházi ágy szélén, nézted…

19. Fejezet

19. Fejezet

A hit ereje Másnap reggel, először a kórházban lévő kis kápolnában kezdte a napot, ez mindig így volt, ahogy a nővérek elmondták. Imával kezdte  a napot. Nyolc óra után bejött hozzám a szobába, elmondta, hogy fog történni a műtét, majd kaptam egy gyenge kábító…

18. Fejezet

18. fejezet

Mérnökként végzett több mint négy évtizede, de aztán pár év múlva mégis az orvosi pályát választotta. Mi áll ennek az éles váltásnak a hátterében? Minden embernek megvan a belső hangja, ami meghívja őt valamire, legyen szó hivatásról vagy akár a…

17. Fejezet

17. Fejezet

Mégis a legnagyobb gyógyulás talán az, ha megtapasztaljuk az Isten jelenlétét életünk fájdalmas valóságában, elfogadjuk, hogy az életünk az Ő kezében van. Megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül, mert az Isten Országa már most itt van közöttünk. A betegség a szenvedés mellett egy…

16. Fejezet

16. Fejezet

Az élet olyan, mint egy törékeny láng a szélben: néha mások kezének kell megóvnia, amikor legerősebben fúj a szél. De nem mindig egyértelmű, kinek van szüksége segítségre. A lényeg, hogy ott legyünk, amikor szükség van ránk, legyen az egy megtartó…

15. Fejezet

15. Fejezet

Valahányszor kárhoztatod a gondviselést, szállj magadba, és akkor rá fogsz jönni, hogy ész szerűen történt, ami történt.  Epiktétosz  Sebekkel is élni  Kedves olvasóim! Nem ígértem, hogy ez egy könnyű, szépirodalmi könyv lesz. Sőt annak ellenére, hogy a könyvkiadók, annak nevezték…

14. Fejezet

14. Fejezet

Ahol a csend is fáj 2. „Sokszor mondják, hogy a tragédiák építenek minket, a fájdalom pedig megerősít. Én úgy gondolom, hogy a trauma önmagában nem erősít meg, pont annyit tesz, amennyit ígér: traumatizál, szétszed, megnyomorít. Hogy lesz-e belőle több, azt…

13. Fejezet

13. Fejezet

Az orvosok egy állandóan fejlődő és folyamatosan változó világban élnek. Csak egy pillanatra állsz le és máris lemaradsz. De akármennyire is próbálunk előrejutni, akármennyire is csábító, hogy ne nézzünk vissza, a múlt mindig visszaköszön egy jó nagy fenékbe rúgással. És…

12. Fejezet

A fájdalom először olyan, akár a ránk zuhanó hegy. Összelapít. Aztán – csak ki kell várni – és egy napon porszemmé zsugorodik. (…) Előbb-utóbb minden baj elrendeződik. Csak éppen addig nem szabad és nem érdemes belehalni.  Vihar Béla Fény a…

11. Fejezet

Nem alkuszom meg többé! Az ember éljen olyan életet, amely méltó önmagához, a vágyaihoz… Eddig mindent csak jobb híján tettem, rossz szájízzel, tengődve. De most belekóstoltam abba a határtalan érzésbe, hogy élek. Érzem, hogy élek. És nem adom fel, így akarok…