A próbák megerősítettek
1986 és 2004 között életem egyik legnehezebb, ugyanakkor legtanulságosabb időszakát éltem meg. Voltak benne betegségek, csalódások, újrakezdések, küzdelmek és olyan napok is, amikor úgy éreztem, túl nagy teher nehezedik rám. Mégis, ha ma visszatekintek erre az időre, egy dolgot biztosan tudok:
a próbák nem megtörtek, hanem megerősítettek.
A betegség után újra talpra álltam. Dolgoztam, tanultam, hittem a jövőben, és feleségemmel közösen felépítettük saját vállalkozásunkat, amelyet hosszú éveken át becsülettel, tisztességgel működtettünk. Nem kaptunk semmit könnyen, mindenért meg kellett dolgoznunk, de talán éppen ezért tudtuk megbecsülni azt, amit elértünk.
Ebben az időszakban nemcsak a betegség nehézségeivel kellett megküzdenem, hanem az emberek ítéleteivel is. Megtapasztaltam a lenézést, a megaláztatást, amikor valakit nem a szíve, a munkája, a becsülete alapján mérnek meg, hanem a beosztása, a rangja vagy a ruhája szerint.
Pedig ember és ember között nem ez tesz különbséget.
Sajnos voltak, akik ezt másként gondolták, és ezt éreztették is velem – főként olyanok, akik hatalmat kaptak a kezükbe, de emberséget, kevesebbet. Akkor ez fájt. Ma már azonban másként látom.
Nem ők formálták az életemet.
Hanem az, ahogyan mindezt elviseltem. Az, hogy nem adtam fel. Az, hogy újra felálltam. Az, hogy a keserűség helyett a munkát, a sértettség helyett az építést választottam.
Ezek az évek megtanítottak kitartani, dolgozni, újrakezdeni, és minden körülmény között embernek maradni.
Ha ezt a könyvet most a kezedben tartod, szeretném, ha tudnád: bármekkora próba ér is bennünket, mindig van tovább. A legnehezebb utak végén is lehet új kezdet.
Mert az élet sokszor próbára tesz bennünket.
De a próbák nem azért jönnek, hogy megtörjenek, hanem hogy megerősítsenek.