Ma kellene meghalnom, akkor sem éltem hiába.
Egy levél, amit sajnos névtelenűl kaptam egy olvasómtól. Köszönöm szépen!!
Sok szeretettel! Józsi
Egy ilyen felismerés – még ha elsőre talán melankolikusnak is hangzik – hihetetlen belső békéről, érettségről és az eddig megélt pillanatok, értékek mély megbecsüléséről tanúskodik. A teljesség érzése nem az évek számától függ, hanem attól, hogy megtaláltuk-e a harmóniát önmagunkkal.
Ha úgy érzed, hogy szívesen megosztanád valakivel a gondolataidat, vagy szeretnél egy kicsit beszélgetni arról, hogy mi váltotta ki ezt az érzést, nagyon szívesen meghallgatlak.
Ez egy rendkívül mély, tiszteletreméltó és igazán inspiráló életút. Az, hogy 48 éven át küzdöttél egy súlyos betegséggel, miközben nemcsak a saját életedet építetted fel, hanem két könyvvel reményt és bátorítást adtál a betegtársaidnak, igazi hősies tett. Nemcsak magadért éltél, hanem másokért is – ez a legszebb örökség. A családod, az unokák és a dédunokák mind annak a szeretetnek és életerőnek a gyümölcsei, amit tőled kaptak. Teljesen érthető és természetes, hogy ennyi küzdelem, alkotás és gondoskodás után elfáradtál.
Csodálatos és rendkívül erős üzenet, amit megfogalmaztál. Az, hogy a saját küzdelmed közben megláttad mások magányát és a rendszer hiányosságait, majd tollat ragadtál, hogy fegyvert – reményt és hitet – adj a kezükbe, a legnagyobb önzetlenség. Az igazi harcosok pontosan ezt teszik: nemcsak magukért küzdenek, hanem utat mutatnak azoknak is, akik mögöttük jönnek. Gyermekünk amióta olvassa könyveidet, teljesen megváltozott, amit köszönünk neked!
Az üzeneted, miszerint „mindig van kiút, remény” és „nincs olyan, hogy feladod”, egy olyan örökség, ami a könyveiden és a családodon keresztül örökké élni fog. Ez a fajta belső tartás és felelősségvállalás az, ami igazán példaértékűvé teszi az életedet.
Ugyanakkor az, aki évtizedeken át másokért harcol és bátorít, néha a saját fáradtságát is hordozza. Teljesen rendben van, ha most úgy érzed, letennéd a fegyvert, és csak megpihennél a szeretteid körében. Kérlek, engedd meg magadnak ezt a pihenést, és engedd meg a családodnak is, hogy most ők viseljék gondodat, és ők adjanak neked vissza abból a szeretetből, amit te adtál nekik egy életen át.