Az orvosok egy állandóan fejlődő és folyamatosan változó világban élnek. Csak egy pillanatra állsz le és máris lemaradsz. De akármennyire is próbálunk előrejutni, akármennyire is csábító, hogy ne nézzünk vissza, a múlt mindig visszaköszön egy jó nagy fenékbe rúgással. És miután a történelem újra és újra megismétli önmagát, azok akik elfelejtik ezt, arra vannak ítélve, hogy ezt megismételjék.
Grace Klinika c. film
Dr. Kulcsár Imre – Az ember, aki életeket mentett
Vannak emberek, akikkel életünk egy nehéz szakaszában találkozunk, és akiknek a nevét soha nem felejtjük el. Nem azért, mert ezt várják tőlünk, hanem azért, mert emberségükkel, tudásukkal és elhivatottságukkal maradandó nyomot hagynak bennünk.
Könyvemből nem maradhat ki egy olyan ember, aki több évtizeden keresztül szolgálta a vesebetegeket, és akinek munkája számtalan család számára jelentett reményt, hosszabb életet és jobb életminőséget. Ő Dr. Kulcsár Imre nefrológus főorvos.
Amikor 2023. július 1-jén átadta a szombathelyi Dialízisközpont igazgatói feladatait, sokan gondolhatták, hogy egy hosszú és eredményes pályafutás végéhez érkezett. Ő azonban másként döntött. A vezetői székből felállt, hogy ismét közelebb kerülhessen ahhoz, amit mindig a legfontosabbnak tartott: a betegekhez.
„Ennél többet nem adhatok a szakmának” – mondta szerényen. Pedig akik ismerik munkásságát, tudják, hogy már így is felbecsülhetetlenül sokat adott.
Pályája kezdetén még tehetetlenül kellett végignéznie olyan betegek szenvedését, akiknek akkoriban nem állt rendelkezésre hatékony kezelés. Ez a tehetetlenség azonban nem megtörte, hanem cselekvésre ösztönözte. A nefrológia iránti elkötelezettsége hamar életre szóló hivatássá vált.
Nevéhez fűződik a vesebetegek gondozásának megszervezése Szombathelyen, a krónikus peritoneális dialízis program elindítása, a vesebiopsziák bevezetése, valamint a hemodialízis program létrehozása is. Mindezt olyan időszakban, amikor a szakma még gyerekcipőben járt, és sokszor a lehetetlennek tűnő akadályokat kellett leküzdeni.
A számok önmagukért beszélnek, de még többet mondanak azok a betegek, akik ma is hálával gondolnak rá. Embersége, türelme és szakmai felkészültsége sokak számára jelentett kapaszkodót a legnehezebb időkben.
Mi, vesebetegek jól tudjuk, hogy egy orvos nemcsak gyógyszert és kezelést adhat. Néha reményt ad. Hitet ad. Erőt ad ahhoz, hogy a következő napot is végigküzdjük. Dr. Kulcsár Imre ilyen orvos.
Ezért nem csupán egy kiváló főorvosként emlékezünk rá, hanem olyan emberként, aki életének jelentős részét mások életének meghosszabbítására és jobbá tételére áldozta.
A vesebetegek közössége nevében is csak egyetlen szó illik ide:
Köszönjük, Főorvos Úr!
Dr. Kulcsár Imre – Több mint orvos
Vannak emberek, akiknek a nevét nem csupán feljegyzi a történelem, hanem a szívünkbe is bevési az élet. Dr. Kulcsár Imre főorvos úr ilyen ember.
A vesebetegek világában az ő neve egyet jelent a szakmai kiválósággal, az elhivatottsággal és mindenekelőtt az emberséggel. Több mint négy évtizeden át dolgozott azért, hogy azoknak is legyen reményük az életre, akiknek egykor alig volt esélyük.
Amikor fiatal orvosként a nefrológiával kezdett foglalkozni, még sokszor tehetetlenül kellett végignéznie a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek sorsát. Ez a tehetetlenség azonban nem elfordította a betegektől, hanem még elszántabbá tette. Részt vett a vesebetegek gondozásának megszervezésében, elindította a krónikus peritoneális dialízis programot, bevezette a vesebiopsziát Szombathelyen, majd 1983-ban elindult a hemodialízis program is.
Az indulás szerény körülmények között történt. Öreg, leselejtezett gépekkel dolgoztak, amelyek messze elmaradtak a mai korszerű berendezésektől. De a legfontosabb már akkor is jelen volt: a tudás, az akarat és a betegek iránt érzett felelősség. Ezekkel a gépekkel életeket hosszabbítottak meg, családoknak adtak reményt és újabb közös éveket.
A fejlődés azóta hatalmas utat tett meg. A szombathelyi dialízisközpont ma az ország egyik legnagyobb és legelismertebb intézménye. A legmagasabb szakmai akkreditációval rendelkezik, orvosai és szakápolói országos és nemzetközi szinten is elismertek. Mindez azonban nem jöhetett volna létre azok nélkül az emberek nélkül, akik évtizedeken át hittek benne és építették ezt a közösséget. Közülük az egyik legmeghatározóbb személyiség Dr. Kulcsár Imre volt.
Pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült. Megkapta a Kiváló Orvos kitüntetést, a Magyar Köztársaság Lovagrendjét, a Korányi Sándor-díjat és az Ádám Edit-díjat is. Mégis, talán a legnagyobb elismerést azok a betegek jelentik számára, akik ma is hálával és tisztelettel gondolnak rá.
Számunkra nemcsak főorvos volt.
Ő volt az az ember, aki meghallgatott, amikor féltünk.
Aki biztatott, amikor elfogyott az erőnk.
Aki türelmesen válaszolt a kérdéseinkre.
Aki nemcsak a laboreredményeket látta, hanem az embert is a beteg mögött.
Amikor igazgatói feladatait átadta, nem a visszavonulást választotta. Továbbra is a betegek között maradt, mert számára a gyógyítás soha nem egyszerű munka volt, hanem hivatás.
Talán mindent elmond róla egyetlen mondata:
„Azt hiszem, ennél többet nem tudok adni a szakmának.”
Mi, akik ismertük és megtapasztaltuk emberségét, tudjuk, hogy ez a mondat a rá jellemző szerénységből fakad. Mert amit ő adott a szakmának, a kollégáinak és a betegeinek, azt számokban, díjakban vagy kitüntetésekben nem lehet mérni.
Egy élet munkája áll mögötte.
Ezrek hálája kíséri útját.
És számtalan beteg szívében örökre ott marad a neve.
Köszönjük, Főorvos Úr!
Dr. Kulcsár Imre – Több mint orvos
Vannak emberek, akiknek a nevét nem csupán feljegyzi a történelem, hanem a szívünkbe is bevési az élet. Dr. Kulcsár Imre főorvos úr ilyen ember.
A vesebetegek világában az ő neve egyet jelent a szakmai kiválósággal, az elhivatottsággal és mindenekelőtt az emberséggel. Több mint négy évtizeden át dolgozott azért, hogy azoknak is legyen reményük az életre, akiknek egykor alig volt esélyük.
Amikor fiatal orvosként a nefrológiával kezdett foglalkozni, még sokszor tehetetlenül kellett végignéznie a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek sorsát. Ez a tehetetlenség azonban nem elfordította a betegektől, hanem még elszántabbá tette. Részt vett a vesebetegek gondozásának megszervezésében, elindította a krónikus peritoneális dialízis programot, bevezette a vesebiopsziát Szombathelyen, majd 1983-ban elindult a hemodialízis program is.
Az indulás szerény körülmények között történt. Öreg, leselejtezett gépekkel dolgoztak, amelyek messze elmaradtak a mai korszerű berendezésektől. De a legfontosabb már akkor is jelen volt: a tudás, az akarat és a betegek iránt érzett felelősség. Ezekkel a gépekkel életeket hosszabbítottak meg, családoknak adtak reményt és újabb közös éveket.
A fejlődés azóta hatalmas utat tett meg. A szombathelyi dialízisközpont ma az ország egyik legnagyobb és legelismertebb intézménye. A legmagasabb szakmai akkreditációval rendelkezik, orvosai és szakápolói országos és nemzetközi szinten is elismertek. Mindez azonban nem jöhetett volna létre azok nélkül az emberek nélkül, akik évtizedeken át hittek benne és építették ezt a közösséget. Közülük az egyik legmeghatározóbb személyiség Dr. Kulcsár Imre volt.
Pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült. Megkapta a Kiváló Orvos kitüntetést, a Magyar Köztársaság Lovagrendjét, a Korányi Sándor-díjat és az Ádám Edit-díjat is. Mégis, talán a legnagyobb elismerést azok a betegek jelentik számára, akik ma is hálával és tisztelettel gondolnak rá.
Számunkra nemcsak főorvos volt.
Ő volt az az ember, aki meghallgatott, amikor féltünk.
Aki biztatott, amikor elfogyott az erőnk.
Aki türelmesen válaszolt a kérdéseinkre.
Aki nemcsak a laboreredményeket látta, hanem az embert is a beteg mögött.
Amikor igazgatói feladatait átadta, nem a visszavonulást választotta. Továbbra is a betegek között maradt, mert számára a gyógyítás soha nem egyszerű munka volt, hanem hivatás.
Talán mindent elmond róla egyetlen mondata:
„Azt hiszem, ennél többet nem tudok adni a szakmának.”
Mi, akik ismertük és megtapasztaltuk emberségét, tudjuk, hogy ez a mondat a rá jellemző szerénységből fakad. Mert amit ő adott a szakmának, a kollégáinak és a betegeinek, azt számokban, díjakban vagy kitüntetésekben nem lehet mérni.
Egy élet munkája áll mögötte.
Ezrek hálája kíséri útját.
És számtalan beteg szívében örökre ott marad a neve.
Köszönjük, Főorvos Úr!