A hit ereje
Másnap reggel, először a kórházban lévő kis kápolnában kezdte a napot, ez mindig így volt, ahogy a nővérek elmondták. Imával kezdte a napot. Nyolc óra után bejött hozzám a szobába, elmondta, hogy fog történni a műtét, majd kaptam egy gyenge kábító injekciót, ami nekem, akit Pécsen tele szurkáltak nyugtató, kábító injekciókba, rakták az infúziókba is, ez semmit nem hatott. Öt, öt és félórát tarthatott a műtét, nagyon kómás voltam, de amikor megláttam feleségem és Zsuzsika lányom a folyosón, ahogy vittek be mindjárt felébredtem. Megmondtam, senki ne jöjjön, amikor műtenek, nem szerettem, amikor sajnálnak, megijednek, vagy feszültek, de nem bírták ki otthon. Pár napot még ott kellett maradnom, de este már a folyosón voltam, egy élőtér inkább, ott beszélgettek a betegek Csókai főorvos úrral, ő ügyelt. Amikor meglátott mindjárt, azt mondta, belém szúrták a kórház minden altatóját, mire hajlandó voltam elaludni. Sokáig nem maradtam, mert hamar elfáradtam. Műtét után hazamehettem, de gyógytornász jött minden nap. Nem szerettem ezt a cirkuszt, legszívesebben már dolgoztam volna. Abban bíztam gyorsabban megy a felépülésem, fájdalmat nem nagyon éreztem inkább a kezek, lábak mozogtak nehezen, főleg a jobb oldalon. Egy jó másfél hónap után már mentem Ausztriába autókat venni. Éjszaka végre tudtam aludni, ennek nagyon örültem, megszűnt az éjszakai jövés, menés, már zavartam a családot, de most már ilyen nem volt. Egészen jól éreztem magam. 2004 volt. Kevesebben lettünk, mert Tímea lányunk barátjával Szombathelyre költözött. Az unokák hiányoztak, de nagyon. hétvégeken szokta őket hozni. Zsuzsikának is volt egy barátja. lényegében hárman maradtunk a hatszobás házban. A kertben voltak gyümölcsfáink, őszibarack, körte, cseresznye, alma, közben ezeket is metszeni, permetezni kellett. Következő nyáron elmentünk Tiszafüredre az unokákkal, majd Debrecenbe is. Azzal engedtek el műtét után, maximum, csak négy , öt kilót emelhetek, mert a gerincem nagyon rossz állapotban van. Egy ideig meg is fogadtam, azonban amikor permeteztem megfeledkeztem róla. Először, csak kevés vizet öntöttem a permetezőbe, aztán mindig többet. Gondoltam, ha az előzőket elbírtam, akkor, ha öntök még egy kicsivel többet, nem kell újra permetlét keverni. Ahogy felakartam tenni a hátamra egy roppanást éreztem, összerestem. Szerelő fiú a műhelyben volt, ő figyelt rá, hogy baj van. Újra vissza a kórházba, újabb műtét utána hosszú ideig gyógytorna, fizikoterápia. Most nehezebben jöttem ki a hülyeségemből, mint korábban. Többet soha nem lett olyan kezem, lábam, mint előtte volt, most még a csontblokk fölé, amit a csípőből vettek ki, tettek platina lemezt is. Próbálkoztam még egy ideig kijárni autókért, de mindig, fárasztóbb volt. A platinát a III- VII –es csigolyák erősítésére rakták be, csavarokkal, de jobbra a fejem csak egy bizonyos pontig tudtam fordítani. Meredek útelágazásoknál úgy álltam be, sokszor rám is dudáltak, mint egy hülye gyerek. Amikor balra akartam fordulni jobbra kellett az autó elejével mennem, persze azt gondolta az utánam jövő ez nem komplett. Furcsa volt, mert balra volt kitéve az index én meg jobbra húzódtam. Az autókat, csak megvettem, de már nem is próbáltam én behozni őket, voltak fiúk, akik hordták az autókat, behozták természetesen pénzért az enyémeket is. 2012-ben fiatalabb lányomnál megszülettek az iker leányunokáink, Lilike és Jázmin. Nagyon, nagy volt a boldogság. Feleségem napi 10-12 órában ott volt segíteni, Lilike ugyanis olyan erős dongalábbal született, négyszer megműtötték Magyarországon, minden műtét után begipszelték aranyom lábát. Fürdetés két embert igényelt. Zoli vejem, sok felé meg fordult, pulykákkal foglalkozott, ami nagy felelősség és sok munka. Ő hallotta, van egy Spanyol orvos, aki időközönként le jön Budapesti rendelőjébe, oda kell felvinni a gyerekeket, mindjárt meg is mondja, van e értelme a műtétnek, vagy nincs. Hamarosan eltudták hozzá Budapestre vinni Lilikét, s azt mondta rendbe fog jönni a kislány lába. Rá egy hónapja jött a telefon, vihetik Lilikét Barcelonába műtétre. Lézerrel műtötte meg professzor úr. Öt napot kellett kint maradni a műtét után. Kellett hordani masszásra, tornára, amikért nagyon sokat kellett fizetni, de mindez megérte. Mert, aki ma látja észre sem veszi, valaha is volt probléma a lábával, 14 éves! Hamarosan bezártuk az autóbontót, sem magamban, másban meg főleg nem szerettem volna kárt okozni. Óvtuk a még meglévő egészségünket. Hét éve élek súlyos veseelégtelenséggel, a lakás, a számítógép tölti ki az életem. Erő egyre jobban fogy , de hálás vagyok a TEREMTŐNEK bárminek is nevezzék. Harminc évesen Pécsen a Ferences rendi veseklinikán, azzal engedett el a professzor, mehetünk bárhova, olyan súlyos betegségből még nem épült fel ember. Kár, hogy már nem él, megmutatnám magam neki 74 évesen is itt vagyok