1978-ban az életem egy pillanat alatt tört ketté: ólommérgezés, intenzív osztály, biopszia, egymást követő embóliák és a teljes kiszolgáltatottság. De a legsötétebb kórházi éjszakákon sem voltam egyedül. Ott volt a feleségem, a gyermekeim, a szüleim – az a láthatatlan, mégis mindennél erősebb háló, amit a család szeretete font körém.
Pokol és mennyország című könyvemet azért írtam meg, hogy elmondjam minden aggódó családtagnak: az Önök jelenléte, hite és szeretete a legnagyobb gyógyszer. A legnehezebb helyzetben is van kapaszkodó.
Részlet a ,,Pokol és Mennyország” című könyvemből.
Miért is írom ezt a könyvet? Kérdezhetnék sokan. A válaszom nagyon egyszerű: tanulságul sok embernek az élet szépségéről, betegségek, csalódások, fájdalmak, kitartás, család, társ megbecsüléséről, szeretet szépségéről, az élet csodáiról és az egészség megbecsüléséről. A LÉNYEG: 48 éve küzdök a sorsommal, de a számból soha nem hangzott el, hogy itt, meg ott fáj, nincs kedvem, elég volt ebből az életből. Festékmérgezéssel kezdtem 27 évesen, ami a veséket támadta meg. Nős voltam, egy 3 és egy 7 éves kislányom maradt feleségemmel két évig, amikor egyhuzamban kórházban voltam. Ebbe a betegségbe sokan meghaltak, nekem meg sem fordult fejemben, hogy velem ez megtörténhet. Élni akartam minden körülmény ellenére, az embóliák, infarktusok nehézségeit is leküzdve. Biztosan az a tudat segített át, hogy van két pici gyermekem, akiket fel kell nevelni és egy CSODÁLATOS feleségem. Vágjunk a közepébe: 1978. augusztus 18-a volt, sokaknak ez egy átlagos nap. Nekem a további életemet határozta meg. Fontos dátum.
Aki az teljes könyvet szeretné elolvasni, ajánlom: www.elettortenetem.eu oldalamat
Ki tartja a lelket abban, aki a kórházi ágyon fekszik?
1978-ban az életem egy pillanat alatt tört ketté: ólommérgezés, intenzív osztály, biopszia, egymást követő embóliák és a teljes kiszolgáltatottság. De a legsötétebb kórházi éjszakákon sem voltam egyedül. Ott volt a feleségem, a gyermekeim, a szüleim – az a láthatatlan, mégis mindennél erősebb háló, amit a család szeretete font körém.
Pokol és mennyország című könyvemet azért írtam meg, hogy elmondjam minden aggódó családtagnak: az Önök jelenléte, hite és szeretete a legnagyobb gyógyszer. A legnehezebb helyzetben is van kapaszkodó.
Részlet a ,,Pokol és Mennyország” című könyvemből.
Miért is írom ezt a könyvet? Kérdezhetnék sokan. A válaszom nagyon egyszerű: tanulságul sok embernek az élet szépségéről, betegségek, csalódások, fájdalmak, kitartás, család, társ megbecsüléséről, szeretet szépségéről, az élet csodáiról és az egészség megbecsüléséről. A LÉNYEG: 45 éve küzdök a sorsommal, de a számból soha nem hangzott el, hogy itt, meg ott fáj, nincs kedvem, elég volt ebből az életből. Festékmérgezéssel kezdtem 27 évesen, ami a veséket támadta meg. Nős voltam, egy 3 és egy 7 éves kislányom maradt feleségemmel két évig, amikor egyhuzamban kórházban voltam. Ebbe a betegségbe sokan meghaltak, nekem meg sem fordult fejemben, hogy velem ez megtörténhet. Élni akartam minden körülmény ellenére, az embóliák, infarktusok nehézségeit is leküzdve. Biztosan az a tudat segített át, hogy van két pici gyermekem, akiket fel kell nevelni és egy CSODÁLATOS feleségem. Vágjunk a közepébe: 1978. augusztus 18-a volt, sokaknak ez egy átlagos nap. Nekem a további életemet határozta meg. Fontos dátum.
Aki az teljes könyvet szeretné elolvasni, ajánlom: www.elettortenetem.eu oldalamat