Gyakran feltesszük ezt a kérdést. Legtöbbször fájdalmunk idején:
Hol volt Isten?
Talán nincs ennél nehezebb kérdés.
Amikor egy fiatal házaspár egyetlen pillanat alatt életét veszti egy autóbalesetben, amikor gyermekek maradnak szülők nélkül, amikor a szülők a saját gyermeküket siratják, szinte mindenki ugyanazt kérdezi:
– Hol volt Isten? Ha létezik, miért nem segített?
Életem során én is sokszor feltettem ezt a kérdést. Amikor a veséim leálltak. Amikor emberek százait láttam meghalni a kórházakban. Amikor gyermekek haltak meg mellettem. Voltak pillanatok, amikor én sem értettem semmit.
A Biblia nem azt ígéri, hogy ezen a földön nem ér bennünket fájdalom. Éppen ellenkezőleg. Azt mondja, hogy az emberi önzés, a gyűlölet, a felelőtlenség és a bűn rengeteg szenvedést hoz a világra. Nem Isten okozza a legtöbb tragédiát, hanem mi, emberek. Rossz döntéseink, figyelmetlenségünk, kapzsiságunk, haragunk és sokszor az, hogy nem vigyázunk egymásra.
De ettől még a kérdés nem lesz könnyebb.
Hiszen amikor elveszítünk valakit, nem magyarázatokra vágyunk. Hanem arra, hogy valaki átöleljen bennünket, meghallgasson, és velünk sírjon.
Én nem tudom, miért történik minden tragédia. Azt sem merem állítani, hogy mindenre tudom a választ. De egy dolgot megtanultam hosszú betegségeim alatt.
A legnagyobb szenvedések közepette sem voltam teljesen egyedül.
Mindig akadt egy ember, aki segített. Egy orvos. Egy nővér. Egy családtag. Egy idegen. Egy jó szó. Egy kézfogás. Egy ölelés. Egy imádság.
Lehet, hogy Isten nem mindig úgy segít, ahogy mi szeretnénk. Nem mindig veszi el a fájdalmat. De nagyon sokszor embereken keresztül nyújt vigaszt és erőt.
Ma azokért imádkozom, akik ezt a felfoghatatlan veszteséget élik át.
Nem azért, hogy gyorsan elmúljon a fájdalmuk – mert az nem fog. Hanem azért, hogy legyen mellettük valaki, aki nem hagyja őket egyedül.
És talán nekünk is ez a feladatunk.
Nem minden kérdésre választ adni.
Hanem ott lenni egymás mellett.
Mert néha ez a legnagyobb segítség, amit ember a másiknak adhat.